adozona.hu
BH 1992.8.555
BH 1992.8.555
Az adott munkahely átszervezése tényének vitatása esetén a munkaügyi bíróság köteles a tényállást a legkörültekintőbben megállapítani, különösen ha arra merülnek fel adatok, hogy a dolgozó munkaviszonyának felmondása - közérdekű bejelentés miatt - a joggal való visszaéléssel is történhetett [Mt. 26. § (2) bek., 29. §, 2. §*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A műszaki előadó munkakörű felperes 1966. június 21-től állt a műszaki és dokumentációs osztályon az alperes alkalmazásában. Az alperes 1990. január 16-án 1990. február 3-tól 1990. április 14-ig tartó felmondási idővel felmondta a munkaviszonyát, és felmentette a munkavégzés alól. A felmondást azzal indokolta, hogy "a vállalat átszervezése következtében munkaköre, munkahelye megszűnt, mivel a korábbi munkáltatói jogot gyakorló vezetője az új szervezetben munkájára nem tartott igényt". A felmo...
BH 1992.8.555 Az adott munkahely átszervezése tényének vitatása esetén a munkaügyi bíróság köteles a tényállást a legkörültekintőbben megállapítani, különösen ha arra merülnek fel adatok, hogy a dolgozó munkaviszonyának felmondása - közérdekű bejelentés miatt - a joggal való visszaéléssel is történhetett [Mt. 26. § (2) bek., 29. §, 2. §*].
A műszaki előadó munkakörű felperes 1966. június 21-től állt a műszaki és dokumentációs osztályon az alperes alkalmazásában. Az alperes 1990. január 16-án 1990. február 3-tól 1990. április 14-ig tartó felmondási idővel felmondta a munkaviszonyát, és felmentette a munkavégzés alól. A felmondást azzal indokolta, hogy "a vállalat átszervezése következtében munkaköre, munkahelye megszűnt, mivel a korábbi munkáltatói jogot gyakorló vezetője az új szervezetben munkájára nem tartott igényt". A felmondásban elrendelte a 6 havi alapbérnek megfelelő 56 100 forint jutalom kifizetését is.A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz a felmondás hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kérelmében arra hivatkozott, hogy a felmondás oka valótlan. A munkaköre nem szűnt meg, a felmondás valódi oka az, hogy korábban több bejelentést is tett a vállalat vezetőségének tevékenysége miatt. Az alperes felmondása előtt - éppen közérdekű bejelentése miatt - más helységbe kívánta áthelyezni, amit nem fogadott el.
A munkaügyi döntőbizottság a felperes kérelmét elutasító határozatában arra hivatkozott, hogy a vállalat átszervezése 1990. január 1-jén megtörtént, a vállalat hét kft.-t alapított, ezek két egyesülést hoztak létre, az 1700 fős vállalat jogutóda a kb. 25 fős vagyonkezelő holding lett. A létrejött új gazdasági társaságok önállóan döntöttek a létszám kérdésében, és maguk választották ki az alkalmazottakat. A felperes keresetlevelében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a felmondás hatálytalanítását. Előadta, hogy az átszervezés csak megváltoztatta a műszaki és dokumentációs osztály nevét, tevékenységét azonban nem szüntette meg. A felmondás valós oka az, hogy a korábban tapasztalt visszaélések és szabálytalanságok miatt bejelentéseket tett az illetékes hatóságoknál. A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a munkáltató nem követett el törvénysértést a munkaviszony megszüntetésével. E körben - bizonyítékként - az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a Legfőbb Ügyészség, illetve a Fővárosi Főügyészség leveleire hivatkozott.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az eljárás minden szakaszában következetesen, két okból sérelmezte az alperes felmondását. Állította egyrészt, hogy munkaköre nem szűnt meg, tehát az átszervezésre és a munkakörének megszüntetésére alapított felmondási indok valótlan, másrészt a felmondás azért törvénysértő, mert közérdekű bejelentőként, retorzió alkalmazásával távolították el a vállalattól.
A munkaügyi döntőbizottság az eljárása során csak azt vizsgálta, hogy volt-e átszervezés a vállalatnál, de nem tárta fel, hogy az valóban eredményezte-e a felperes munkakörének és munkahelyének megszűnését is.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárásban csak a felperes által különböző időben és különböző szervekhez tett bejelentésekkel, illetve az azokra adott válaszokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A bizonyítási eljárásban nem vizsgálta és ítéletében nem is indokolta, hogy a felperes munkaköre valóban megszűnt-e.
A felperes részletes meghallgatása hiányában elmulasztotta annak tisztázását, hogy álláspontja szerint miért nem szűnt meg a munkaköre, és ennek megfelelően nem kötelezte az alperest a szervezeti változtatás pontos leírására és a megfelelő bizonyítékok bemutatására.
Peradat, hogy a felperes ismételten bejelentésekkel, panaszok útján vitatta a vállalat átalakulásának módját, törvényességét és gazdaságosságát. Az illetékes minisztériumok, az ügyészségek vizsgálatokat végeztek, és állásfoglalásaikban számos olyan megállapítást tettek, amelyek megegyeztek a felperes álláspontjával.
Ehhez képest nincs adat a perben arra sem, hogy a bíróság miért nem talált okozati összefüggést a felperes bejelentései és a munkaviszony felmondása között. Ennek megállapítására annál inkább szükség lett volna, miután a felmondás szerint is "...a korábbi munkáltatói jogot gyakorló vezetője az új szervezetben munkájára nem tartott igényt". A periratok hiányos adatai miatt nem állapítható meg, hogy a felmondás és a felperes bejelentéseit követő vizsgálatok között van-e okozati összefüggés. Ennek vizsgálatára azért van szükség, mert a joggal való visszaélés tilalma (Mt. 2. §) nemcsak a közérdekű bejelentőnek minősülő dolgozót védi a munkáltató esetleges törvénysértő intézkedése ellen.
A munkaügyi bíróság ezeket a per eldöntése szempontjából alapvető kérdéseket nem tisztázta, ezért az ítélete megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 937/1991. sz.)
* Az 1992. évi XXII. tv. 89. §-ának (2) bekezdése tartalmában megfelel a korábbi Mt. 26. §-a (2) bekezdésének első mondatában foglaltaknak, 4. §-ának (1) bekezdése pedig a korábbi Mt. 2. §-a (2) bekezdésének.