adozona.hu
BH 1992.7.506
BH 1992.7.506
Ha a szövetkezeti döntőbizottság ügyrendje az eljárás felfüggesztését lehetővé teszi, a felfüggesztés időtartama nem haladhatja meg a legfeljebb 60 napot [12/1977. (III. 12.) MÉM rend. 103. § (1) bek., 104. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. július 3-án terjesztett elő kérelmet a szövetkezeti döntőbizottsághoz, amely a közgyűlés 1990. februári döntésére utalással a szétosztásra kerülő vagyonjegyekből az őt megillető vagyonjegy kiadására irányult. A szövetkezeti döntőbizottság határozatával felfüggesztette az eljárást, miután az alperes az 1990. március 20-án hozott határozatával kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, mert a tagsági viszony meglétének hiánya miatt nem adható ki vagyonjegy a tagnak.
A felperes azt...
A felperes azt követően tagsági vitát kezdeményezett a fegyelmi határozat hatálytalanítása iránt is, miután e jogvita jogerős elbírálásától függött a vagyonjegyre való jogosultsága. Ezt követően keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben sérelmezte, hogy a döntőbizottság nem hajlandó tárgyalást tartani az ügyében.
A munkaügyi bíróság végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította a felperesnek az eljárás felfüggesztése hatálytalanítására irányuló keresetlevelét.
A felperes fellebbezése folytán eljáró megyei bíróság végzésével helybenhagyta a munkaügyi bíróság végzését.
A Legfelsőbb Bíróság határozatával hatályon kívül helyezte az eljárt bíróságok végzéseit, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a szövetkezeti döntőbizottság eljárására a 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet (Vhr.) vonatkozik. A Vhr. 103. §-ának (1) bekezdése értelmében a szövetkezeti döntőbizottság az eljárás megindításától számított 30 napon belül köteles írásban indokolt határozatot hozni, és ez a határidő egy ízben 30 nappal meghosszabbítható. A Vhr. 104. §-a pedig kötelezővé teszi, hogy a szövetkezeti döntőbizottság eljárásának részletes szabályait az ügyrendjében kell meghatároznia. Kifejtette továbbá, hogy ha a szövetkezeti döntőbizottság ügyrendje lehetővé is teszi a felfüggesztést, ez nem terjedhet túl 60 napon.
A munkaügyi bíróság az új eljárás során végzésével hatályon kívül helyezte a szövetkezeti döntőbizottság határozatát, és a döntőbizottságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a szövetkezeti döntőbizottság 60 napon túl rendelte el az eljárás felfüggesztését.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság végzésével megváltoztatta a munkaügyi bíróság végzését, és a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Kifejtette, hogy a szövetkezeti döntőbizottság ügyrendje - határidő kikötése nélkül - teszi lehetővé az eljárás felfüggesztését. A határidő megállapítása célszerűtlen is lenne, hiszen a felfüggesztés oka a más hatóság előtt folyó eljárás befejezésének bevárása, és az nem köthető időhatárokhoz. Tévedett a munkaügyi bíróság abban is, amikor a Pp. 357. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva hatályon kívül helyezte a szövetkezeti döntőbizottság határozatát, miután az eljárás felfüggesztésével nem lépte túl a hatáskörét.
A végzések ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a korábbi határozatában már kifejtett álláspontja értelmében a szövetkezeti döntőbizottság a Vhr. 103. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárást legfeljebb 60 napra függesztheti fel. Peradat, hogy az alperes szövetkezeti döntőbizottságának ügyrendje lehetővé teszi felfüggesztő határozat hozatalát, és ezt nem köti határidőhöz. Ezzel szemben a 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet szerint az ügyrendhez képest magasabb rendű jogszabály a 30 napos eljárás befejező határidőnek csak egy ízben történő újabb 30 napos meghosszabbítását engedi meg. E rendelkezés a jogalkotónak azt az akaratát fejezi ki, hogy a szövetkezeti tag jogvitáját viszonylag rövid idő alatt bírálják el, és az - szükség esetén - a bírósági eljárás keretei közé kerülhessen. Az adott esetben a munkaügyi bíróság eljárása a garancia arra, hogy csak indokolt esetben kerülhessen sor az eljárás felfüggesztésére, a más hatóság döntésének mint az ítélet esetleges alapjának megvárására.
A megyei bíróság határozatának indokolása annyiban helytálló, hogy tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a Pp. 357. §-ának (2) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül a szövetkezeti döntőbizottság felfüggesztést elrendelő határozatát, és az új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította.
Miután a Legfelsőbb Bíróság határozatára figyelemmel a munkaügyi bíróság is megállapította, hogy a szövetkezeti döntőbizottság felfüggesztő határozata meghaladta a 60 napot, akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes keresetét érdemi elbírálás alá vonja.
Más kérdés, hogy amennyiben a munkaügyi bíróság más szerv eljárását és az annak alapján hozott határozatot a per megnyugtató elbírálása szempontjából szükségesnek tartja, az eljárását a Pp. 152. §-a alapján jogosult felfüggeszteni.
Minthogy a másodfokú bíróság az ügy elbírálása szempontjából - az elsőfokú bíróságnak a szövetkezeti döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyező végzését kifogásoló részét kivéve - ugyancsak téves álláspontra helyezkedett, végzése törvénysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok végzéseit hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 939/1991. sz.)