adozona.hu
BH 1992.7.505
BH 1992.7.505
Ha a munkáltató a dolgozó MIL-lapjára olyan valótlan és a személyiségét alapvetően sértő megjegyzést vezet, amely lehetetlenné teszi bármely más munkakörben való elhelyezkedését, kártérítéssel tartozik [Mt. 62. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A magánkereskedő alperes 1989. október 18-tól 1990. május 18-ig eladó munkakörben alkalmazta a felperest vendéglátóüzletében.
A felperes azért fordult kérelemmel a városi tanács munkaügyi döntőbizottságához, mert - előadása szerint - az alperes csak abban az esetben volt hajlandó kiadni a munkakönyvét, ha az üzlet összes hiányát elismeri, amit a MIL-lapjára is rá kívánt vezetni. Kérte az alperest tartozásmentes MIL-lap kiadására és munkakönyvének visszatartása miatt korábbi munkabérének megf...
BH 1992.7.505 Ha a munkáltató a dolgozó MIL-lapjára olyan valótlan és a személyiségét alapvetően sértő megjegyzést vezet, amely lehetetlenné teszi bármely más munkakörben való elhelyezkedését, kártérítéssel tartozik [Mt. 62. §].
A magánkereskedő alperes 1989. október 18-tól 1990. május 18-ig eladó munkakörben alkalmazta a felperest vendéglátóüzletében.A felperes azért fordult kérelemmel a városi tanács munkaügyi döntőbizottságához, mert - előadása szerint - az alperes csak abban az esetben volt hajlandó kiadni a munkakönyvét, ha az üzlet összes hiányát elismeri, amit a MIL-lapjára is rá kívánt vezetni. Kérte az alperest tartozásmentes MIL-lap kiadására és munkakönyvének visszatartása miatt korábbi munkabérének megfizetésére kötelezni. A munkakönyvét és a MIL-lapját a döntőbizottság eljárása során, 1990. június 14-én kapta meg.
Miután az alperes a munkakönyvében munkaviszonya keletkezésének időpontját 1990. január 28-ban, megszűnése időpontját pedig 1990. május 21-ben és munkabérét 1750 forintban jelölte meg, valamint a MIL-lapján - rendőrségi eljárásra hivatkozva - 30 000 forint tartozást tüntetett fel, kérelmét azzal egészítette ki, hogy a munkaügyi döntőbizottság kötelezze az alperest munkaviszonyának az 1989. október 19-től 1990. június 11-ig terjedő időszak és 7000 forint munkabér figyelembevételével történő bejegyzésére, MIL-lapjának tartozásmentes kiadására, valamint 14 000 forint kártérítés megfizetésére.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával kötelezte az alperest, hogy adjon ki a felperesnek tartozásmentes MIL-lapot, a személyi igazolványába jegyezze be a munkaviszonyát, fizessen meg a felperesnek 1000 forint elmaradt munkabért és 3 nap arányos szabadságának ellenértékét váltsa meg. Egyebekben elutasította a felperes kérelmét. A felperes a munkaügyi bírósághoz előterjesztett és a tárgyalás során módosított keresetlevelében a következők szerint részletezte az igényét az alperessel szemben.*
Arra kérte az alperest kötelezni, hogy a munkaviszonya, időtartamát mind a munkakönyvébe, mind a személyi igazolványába 1989. október 18-tól 1990 május 18-ig jegyezze be, munkabérként a munkakönyvében a 700 forint nettó személyi alapbére bruttósított összegét tüntesse fel, és miután az alperes a tárgyalás napjáig sem adta ki a tartozásmentes MIL-lapot, az ítélethozatal napjáig fizessen meg havi 7000 forint kártérítést, továbbá 1000 forintot. A tartozásmentes MIL-lap átvételének időpontjáig fenntartotta a jogát további kára megtérítésére.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy az 1990. május 19-től november 19-ig terjedő időszakra - hat hónapra - fizessen meg a felperesnek 42 000 forintot és ennek évi 20% kamatát. Kötelezte továbbá az alperest, hogy a felperes munkakönyvében és személyi igazolványában a munkaviszony kezdetének időpontját 1989. október 18-ra, megszűnése időpontját pedig 1990. május 18-ra javítsa ki. A felperes keresetét az 1000 forint követelése vonatkozásában elutasította.
Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes nem a tényeknek megfelelően tüntette fel a felperes munkakönyvében a munkaviszony időtartamát és a felperes munkabérét. Minthogy az alperes az ítélethozatal napjáig nem adott a felperesnek tartozásmentes MIL-lapot, és a megküldött MIL-lap rendőrségi eljárásra utaló megjegyzést tartalmaz, a felperes az Mt. 62 §-a alapján jogszerűen tart igényt kártérítésre.
Az ítéletnek a kártérítésre kötelező rendelkezése ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében pedig megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú ítélet álláspontja szerint: "Helyes az elsőfokú bíróság ítéletének az a jogi megállapítása, hogy az alperes a MIL-lapra jogellenesen tette meg a kifogásolt bejegyzést. A MIL-lap a végrehajtható tartozások behajtására szolgál, ezért abban csak olyan követelés szerepelhet, melyre nézve már jogerős kötelező határozatot hoztak, és az abban szereplő összeg megfizetésére a teljesítési határidő lejárt, vagy amely tartozást a kötelezett elismert, vagy amelyre nézve külön határozat hozatala a jogszabály alapján szükségtelen. (Pl. bérelőleg stb.) Nem szolgálhat a MIL-lap arra sem, hogy abban a volt munkáltató a dolgozó személyiségi jogait érintő, oda nem tartozó tájékoztatást adjon, különösen, hogy a dolgozó ilyen jogait sértse (rendőrségi eljárás közlése stb.).
Helyesen hívta fel az elsőfokú bíróság az Mt. 62. §-át, mert amennyiben a munkáltató ilyen magatartásával a dolgozónak kárt okoz, azt köteles teljes mértékben megtéríteni, még akkor is, ha a bejegyzést esetleg téves jogi információ nyomán tette, és cselekménye nem a kár okozására irányult.
Az alperes kárért való anyagi felelőssége azonban csak akkor áll fenn, ha a felperes anyagi hátránya és az alperes jogellenes magatartása között az okozati összefüggés kétséget kizáróan megállapítható. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében ennek bizonyítása - az alperes tagadásával szemben - a felperest terhelte, mert az ő érdekében áll, hogy azt a bíróság valósnak fogadja el, továbbá mert ő van abban a helyzetben, hogy az elhelyezkedési kísérleteit bizonyítsa.
A felperes a csatolt igazolásokkal bizonyította, hogy őt a nevezettek a munkaviszonyának megszűnése után nem alkalmazták. Ennek okát a kisiparos igazolásából nem lehetett megállapítani, a két szövetkezet igazolásából pedig kitűnt, hogy alkalmazásának akadálya a MIL-lap kifogásolt jogellenes bejegyzése volt. A két igazolásból azonban az volt megállapítható, hogy mindkét helyen, legalábbis kapcsolt munkakörként, pénztáros munkakörben kívánt elhelyezkedni. A köztudott rendelkezések miatt már jelentkezéskor számíthatott arra, hogy ilyen bejegyzéssel abba a munkakörbe felvételére nem kerülhet sor. Ebből kitűnően nem lehetett komoly elhelyezkedési szándékára következtetni. A felperes elhelyezkedési, kárenyhítési kötelezettségének ezzel nem tett eleget.
A felperesnek kárenyhítési kötelezettsége folytán - olyan munkakörökben kellett volna elhelyezkedését megkísérelnie, ahol az említett bejegyzések ellenére alkalmazásának nem lehetett akadálya, és amely iskolai végzettségének (8 általános, akkor még szakképzettség nélküli) megfelelt, nem pedig pénztáros munkakörben, amely szigorúbb feltételekhez kötött, és amely munkakörben korábban a felperes sohasem dolgozott."
A másodfokú ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással egyezően megállapította, hogy mind a munkaügyi, mind a megyei bíróság helytálló álláspontra helyezkedett, amikor a felperes kártérítésére irányuló igényét az Mt. 62. §-ának figyelembevételével bírálta el, miután a munkáltatót a munkakönyv vagy annak tartozékaiba való helytelen, illetve jogszabályba ütköző bejegyzéséért felelősség terheli. A felelősséget az okozati összefüggés teremti meg a munkáltató magatartása és a dolgozónak a munkaviszony keretében ebből fakadóan származó kára között.
Az adott jogvita elbírálása során tévesen helyezkedett a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy az alperes magatartása és a felperes kára között nem állapítható meg okozati összefüggés.
Az alperes ugyanis azon túl, hogy a felperessel szemben támasztott - akár vélt - igénye tekintetében semmiféle, a követelését megalapozó okirattal (megállapodással) vagy határozattal nem rendelkezett, a MIL-lapra a felperes személyiségét alapvetően érintő olyan megjegyzést vezetett, amely egyértelműen alkalmas volt arra, hogy a felperesnek más munkáltatónál való elhelyezkedését meggátolja. Ehhez képest nincs jelentősége annak, hogy a felperes - az általa beszerzett igazolások szerint - nem volt képes az iskolázottságára és szakmai ismereteire figyelemmel meghatározott munkahelyeken elhelyezkedni, miután a MIL-lapján feltüntetett megjegyzés minden kétséget kizáróan lehetetlenné tette a bármely munkáltatónál való alkalmazása lehetőségét.
Erre tekintettel nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor az alperest - eljárására figyelemmel - kártérítésre kötelezte, törvényt sértett azonban a megyei bíróság, amikor a munkaügyi bíróság ítéletét e körben megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató részét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletének az alperest kártérítésre kötelező rendelkezését helybenhagyta. (M. törv. II. 10 979/1991. sz.)
* A határozatban kifejtett jogi álláspont tartalmában megfelel az 1992. július 1-jén hatályba lépett 1992. évi XXII. tv. 174. §-ában foglaltaknak.