adozona.hu
BH 1992.7.502
BH 1992.7.502
Üzletnek jövedelemérdekeltségű rendszerben való üzemeltetése esetén annak megállapítása, hogy a dolgozókat a megállapodásban kikötött eredménykövetelményre figyelemmel megilleti-e a prémium, csak a forgalmi adatoknak tételes vizsgálata és ehhez képest a teljes körű elszámolás alapján történhet [57/1982. (X. 22.) MT r. 2. §, 18/1982. (X. 22.)BkM r. 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1976. április 1-jétől 1990. március 31-ig dolgozott az alperesnél. A peres felek 1989. április 1-jén írásban abban állapodtak meg, hogy az l-i 75. számú vasáru- és üvegboltot 1989. április 1-jétől 1990. március 31-ig jövedelemérdekeltségű rendszerben működtetik. Az eredménykövetelményt 249 000 forintban határozták meg. Megállapodtak abban is, hogy az eredménykövetelmény elérése esetén az üzlet dolgozói az alapbéren felül milyen összegű éves, illetve havi prémiumban részesülnek. Ez ...
BH 1992.7.502 Üzletnek jövedelemérdekeltségű rendszerben való üzemeltetése esetén annak megállapítása, hogy a dolgozókat a megállapodásban kikötött eredménykövetelményre figyelemmel megilleti-e a prémium, csak a forgalmi adatoknak tételes vizsgálata és ehhez képest a teljes körű elszámolás alapján történhet [57/1982. (X. 22.) MT r. 2. §, 18/1982. (X. 22.)BkM r. 4. §].
A felperes 1976. április 1-jétől 1990. március 31-ig dolgozott az alperesnél. A peres felek 1989. április 1-jén írásban abban állapodtak meg, hogy az l-i 75. számú vasáru- és üvegboltot 1989. április 1-jétől 1990. március 31-ig jövedelemérdekeltségű rendszerben működtetik. Az eredménykövetelményt 249 000 forintban határozták meg. Megállapodtak abban is, hogy az eredménykövetelmény elérése esetén az üzlet dolgozói az alapbéren felül milyen összegű éves, illetve havi prémiumban részesülnek. Ez a felperes esetében éves szinten 31 200 forint, havi bontásban 2600 forint volt. Az alperes kötelezte magát arra, hogy a dolgozók részére a havi alapbérrel együtt kifizeti a szerződő dolgozók havi prémiumának 80%-át.Az alperes 1990. júliusában arról tájékoztatta a felperest, hogy az üzlet dolgozói a megállapodásban kitűzött eredménykövetelményt nem teljesítették. Felhívta, hogy a részére kifizetett 26 160 forint prémiumelőleget 15 napon belül fizesse vissza.
A felperesnek a visszafizetés kötelezettsége alól való mentesülése érdekében benyújtott kérelmét a munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben arra hivatkozott, hogy a vagyonmegállapító leltározásnál 100 000 forint értékű leértékelés történt, ami az év folyamán többször megismétlődött. Ez árrésszint-csökkenést okozott. A leltárfelvétel és a leltár elszámolása nem volt szabályos, mert nem a nagykereskedelmi árat vették figyelembe. Az üzletvezető idegen árut szerzett be, árut ellenérték nélkül adott ki nagyobb tételben. Az ellenőrzési csoport vizsgálati anyagának és könyvszakértői véleménynek a beszerzését kérte állításának bizonyítására. Egyúttal sérelmezte munkaviszonyának létszámcsökkentésre alapított felmondását, mert helyette az alperes két dolgozót alkalmazott.
A munkaügyi bíróság ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte a felperest, hogy 24 960 forint prémiumelőleget fizessen vissza az alperesnek. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes nem kifogásolta a jövedelemérdekeltségű üzlet eredménykövetelményének szakmai kimunkálását. A prémiumelőleg visszafizetésének kötelezettsége alól való mentesítését azért kérte, mert az üzletvezető mulasztása miatt nem teljesült a vállalt eredménykövetelmény. Nem vitatta, hogy a prémiumfeladat nem teljesült ennélfogva részére prémium nem jár, és az elszámolási időszakban felvett prémiumelőleget köteles visszafizetni.
A bíróság nem bocsátkozhat annak vizsgálatába: a prémiumfeladatok teljesíthetők voltak-e, hogy volt-e olyan ok, amely a teljesíthetőségét befolyásolta. Az alperes a perben elismerte, hogy a felperes 24 960 forint prémiumelőleget vett fel a fizetési felszólításban megjelölt 26 160 forinttal szemben, ezért a dolgozó ezt az összeget köteles visszafizetni.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes a perben lényegében két igényt érvényesített: kérte a prémiumelőleg visszafizetésének kötelezettsége alóli mentesítését és a munkaviszonya helyreállítását.
A munkaügyi bíróság a keresetnek a munkaviszony helyreállításával kapcsolatos részével nem foglalkozott. Nem vizsgálta, hogy a munkaviszony helyreállítása tekintetében volt-e munkaügyi vita folyamatban, és a munkaügyi döntőbizottság hozott-e határozatot. Nemleges esetben a felperes ez irányú keresetét - kérelemnek tekintve - át kellett volna tennie a döntőbizottsághoz, és e körben a pert meg kellett volna szüntetnie. Ha azonban a munkaügyi döntőbizottság már hozott határozatot - annak beszerzése mellett - a felperes keresetének e részét is el kellett volna bírálnia.
A felperesnek a prémiumelőleg visszafizetésének kötelezettsége alól való mentesülésére irányuló igénye tekintetében a következőkből kell kiindulni. Az egyes kereskedelmi egységek jövedelemérdekeltségű üzemeltetéséről szóló 57/1982. (X. 22.) MT rendelet (R.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint jövedelemérdekeltségű az az üzlet, ahol a vezető a gazdálkodó szervezet által meghatározott önállósággal irányítja az áruforgalmat és a gazdálkodást, továbbá az üzleti gazdálkodás eredményből a vezető és a jövedelemérdekeltségű üzemeltetésre vállalkozó dolgozók - munkabéren felül is - közvetlenül részesednek. A rendelet végrehajtásáról szóló 18/1982. (X. 22.) BkM rendelet (Vhr.) 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a jövedelemérdekeltségű dolgozók alapbérben és az üzlet eredményes működésétől függően prémiumban (együtt: munkabér), továbbá az eredménykövetelmény túlteljesítése esetén annak meghatározott hányadában részesülnek. A dolgozót jutalék nem illeti meg. A (2) bekezdés rendelkezései szerint a gazdálkodó szervezet az üzlet részére eredménykövetelményt határoz meg. Ennek tartalmát és számítási módját a megállapodásban rögzíti. A Vhr. 6. §-a előírja: a jövedelemérdekeltségű üzletben a beszerzésekkel tételesen kell elszámolni, és az értékesítést a szoros elszámolásnak megfelelően bizonylatolni.
A jövedelemérdekeltségű üzemeltetés bevezetéséhez kiadott 7004/1985. (K. É. 19.) BkM számú irányelv 7. fejezete - amelynek alkalmazását a felek a megállapodásukban kikötötték - foglalkozik a nyilvántartás, az elszámoltatás, az anyagi felelősség és az ellenőrzés kérdéseivel.
Előírja, hogy a gazdálkodó szervezet beszerzési áron veszi számításba az induló leltárkészletet, az árubeszerzést és az értékesítésen kívüli valamennyi készletváltozást.
Az árubeszerzések pontos, megbízható elszámolása alapvető követelmény. Az üzlet minden árubeszerzésnél ellenőrző bélyeget használ.
A felperes a perben az eredménykövetelmény és a leltárhiány megállapítása körében vitatta az alperes számításait. Arra hivatkozott, hogy az eredménykövetelmény számításának alapjául szolgáló leltárfelvétel nem volt szabályos. A nagykereskedelmi árrést nem a számla alapján állapították meg, hanem a fogyasztói árat az irányadó szorzókulccsal "osztották vissza". A szerződés érvényességének időtartama alatt - az alperes tudtával és beleegyezésével - háromszor történt 100 000 forint értékű leértékelés, ami a nyereséget csökkentette. Az idegen áru behozatala miatt az árrés képzése elmaradt, és ez hiányzik az eredményből. Az üzletvezető által hitelben kiadott áruk értéke figyelmen kívül maradt. Az üzlet eredményét befolyásolta a két betörés is. A bankkamat csökkentése érdekében a volt ügyvezető javaslatára a vagyonmegállapító leltározás előtti napon hajtottak végre leértékelést. Egyébként 1 500 000 forint értékű elfekvő árukészlettel vették át az üzlet üzemeltetésre, amelynek a bankkamata önmagában 200 000 forintot jelentett.
Adat van arra, hogy az eredménykövetelményt az üzlet a 249 000 forinttal szemben 200 000 forintra teljesítette, amit 1990. július 6-án 197 000 forint veszteségre módosított. Ennek magyarázatát a gazdasági csoportvezető abban adta meg, hogy a bolt árukészlete és az áru forgási sebessége nem felelt meg az előírásoknak. A túlkészletezés és az ebből eredő bankkamat okozta a veszteséget.
A munkaügyi bíróság a felperes e kereseti igényét megalapozó állításainak valósága kérdésében nem folytatott bizonyítást, enélkül nem állapítható meg, hogy az üzlet elszámolása megfelelt e jogszabályoknak. Be kellett volna szereznie az alperestől az ellenőrzési osztály vizsgálati anyagát, a leltározás és a leértékelés adataira vonatkozó okiratokat, és az elszámoltatást végzőket tanúként kellett volna kihallgatni. Ezt követően - szükség esetén - igazságügyi könyvszakértői véleményt kellett volna beszereznie. Mindezek hiányában a felperes keresete nem bírálható el megnyugtatóan.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárás és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 932/1991. sz.)