adozona.hu
BH 1992.7.500
BH 1992.7.500
A szakszervezet egyetértési jogának gyakorlása csak a munkáltató konkrét intézkedéséhez kapcsolódhat. Az általános állásfoglalás nem felel meg a tisztségviselőt megillető, a törvényben meghatározott védelem céljainak. A munkaviszony többszöri, különösen eltérően indokolt felmondása esetén az illetékes szakszervezet egyetértését minden esetben ki kell kérni [Mt. 16. §, Mt. V. 4. § (3) bek.*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A főiskolai adjunktus munkakörű alperes a felperes B. V. I. matematikai és számítástechnikai munkacsoportjánál dolgozott. A felperes főigazgatója 1989. május hó 18-án 1989. június hó 29. napjára - alkalmatlanságára hivatkozva - felmondta a munkaviszonyát. A felmondás indokaként arra hivatkozott, hogy a hallgatók az általuk
választott gyakorlatvezető alperes óráit nem látogatták, miután nem volt képes velük a kellő kontaktust kialakítani, ezért további foglalkoztatására nincs lehetőség.
A fe...
BH 1992.7.500 A szakszervezet egyetértési jogának gyakorlása csak a munkáltató konkrét intézkedéséhez kapcsolódhat. Az általános állásfoglalás nem felel meg a tisztségviselőt megillető, a törvényben meghatározott védelem céljainak. A munkaviszony többszöri, különösen eltérően indokolt felmondása esetén az illetékes szakszervezet egyetértését minden esetben ki kell kérni [Mt. 16. §, Mt. V. 4. § (3) bek.*].
A főiskolai adjunktus munkakörű alperes a felperes B. V. I. matematikai és számítástechnikai munkacsoportjánál dolgozott. A felperes főigazgatója 1989. május hó 18-án 1989. június hó 29. napjára - alkalmatlanságára hivatkozva - felmondta a munkaviszonyát. A felmondás indokaként arra hivatkozott, hogy a hallgatók az általukválasztott gyakorlatvezető alperes óráit nem látogatták, miután nem volt képes velük a kellő kontaktust kialakítani, ezért további foglalkoztatására nincs lehetőség.
A felperes munkaügyi döntőbizottsága határozatával elutasította az alperesnek a munkaviszony helyreállítására irányuló kérelmét. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az alperes munkaköre az intézetben végrehajtott átszervezés következtében szűnt meg, megalapozatlan az a vélemény, hogy a munkaköre ellátására alkalmatlan.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a felmondást, miután az átszervezésre hivatkozó felmondási okot alaptalannak találta.
A felperes 1989. november 20-án - az 1989. november 27-től 1990. február 5-ig terjedő - 10 heti felmondási idővel ismét megszüntette az alperes munkaviszonyát. A felmondás indoka szerint az alperest nem foglalkoztatták az 1988/89.-es tanév II. félévében, oktatói óraterhelése nincs, alkalmatlan, de a megkezdett átszervezés miatt sem kívánják foglalkoztatni.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította az alperes kérelmét, aki keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz munkaviszonyának helyreállítása érdekében.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a felmondást, amelynek indokolásában rámutatott arra, hogy az alkalmatlanságra is alapított felmondási okra már nem lehet hivatkozni, miután annak megalapozatlanságát a munkaügyi döntőbizottság jogerősen megállapította.
Az átszervezéssel kapcsolatos indok is valótlannak bizonyult.
A felperes 1990. december 10-én - 1991. március 1-jére - harmadszor is felmondta az alperes munkaviszonyát. A felmondás indoka szerint az intézet 1990. szeptembertől - új szakként - a vízi és környezeti tantárgy oktatását vezette be. Ez a körülmény a matematikai és számítástechnikai tanszék tantárgyai szerkezetében is változást eredményezett. Az intézeti tanács határozata értelmében a tanszékén megszűnt a fizikai tantárgy egy adjunktusi álláshelye. Az intézet az emelt színtű tanterv bevezetésével kizárólag a főiskola követelményeinek megfelelő oktatókat alkalmaz.
Az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett, a felmondás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmében kifejtette, hogy az átszervezés kizárólag az ő személye ellen irányult. Előadta továbbá, hogy 1989. március 20-ig szakszervezeti bizalmi volt, ezért védelem alatt áll.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával hatálytalanította a felmondást, mert a megjelölt adjunktusi munkakört ténylegesen nem szüntették meg.
A határozat megváltoztatása iránt a felperes terjesztett elő keresetlevelet, az alperes pedig fenntartotta a kérelmében előadott állításait.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és a felmondást hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolása szerint a felperesnél az átszervezés megtörtént, a két adjunktusi állás közül az egyik megszűnt. A felmondás indoka tehát valós, ezért nincs lehetőség az intézkedés hatálytalanítására. Minthogy az alperes a felmondást - annak közlésekor - nem volt hajlandó átvenni, a felmondási tilalomra annak ellenére nem hivatkozhat, hogy a felmondást a betegállományának időszaka alatt kézbesítették.
Az alperes 1985. október 16-tól 1989. március 20-ig töltött be szakszervezeti funkciót, ennek alapján a munkajogi védelem a felmondásakor valóban megillette. Az illetékes szakszervezeti szerv azonban még 1989-ben hozzájárult a munkaviszonya megszüntetéséhez, tehát a munkáltatónak a szakszervezet egyetértésével hozott döntése nem hatálytalanítható.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Munka Törvénykönyve 16. §-a szerint a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a saját munkáltatónál választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkaviszonyának a megszüntetéséhez. Az Mt. V. 4. §-ának (3) bekezdése értelmében, amennyiben a választott tisztségviselő védelme ügyében eljáró felsőbb szakszervezeti szerv nem határozható meg, az Mt. 16. §-ában meghatározott jogosultságot az a szakszervezeti szerv gyakorolja, amelyben a tisztségviselő a tevékenységét kifejti.
Az eljárt bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperest korábbi szakszervezeti tisztségviselésére figyelemmel - a megszűntét követő két évig - munkajogi védelem illeti meg. Tévedett azonban a szakszervezeti egyetértés megítélése tekintetében. Az Mt. V. idézett rendelkezés értelmében ugyanis az a szakszervezeti szerv, ahol a tisztségviselő ezt a funkciót betölti, csak akkor járhat el a szóban levő munkaügyi kérdésben, amikor a felsőbb szakszervezeti szerv nem határozható meg. A periratok között nem található adat arra, hogy a bíróság ennek vizsgálatát a bizonyítás körébe vonta volna.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is: amennyiben kétségtelenül bebizonyosodik, hogy az egyetértést az intézet szakszervezeti bizalmi testülete gyakorolhatta, a per iratai között található szakszervezeti okirat akkor sem vezethetett volna a bíróság által e tekintetben kifejtett állásponthoz. Az egyetértési jog gyakorlása csak a munkáltatónak konkrét intézkedéséhez kapcsolódhat, miután a szakszervezeti szerv a felmondás körülményeinek és indokolásának ismeretében dönthet hozzájárulása tekintetében. Az általános állásfoglalás nem felel meg a tisztségviselőt megillető, a törvényben meghatározott védelem céljainak. Ebből következően a munkaviszony többszöri, különösen pedig eltérően indokolt felmondása esetén az illetékes szakszervezet egyetértését minden esetben ki kell kérni.
Peradat, hogy a szakszervezet bizalmi testülete 1989. március hó 29-én közölte állásfoglalását. Eszerint a szakszervezeti bizalmi testület akkor ért egyet az állami vezetésnek az illetékes oktató munkaviszonya megszüntetésére irányuló kezdeményezésével, ha egy oktatási cikluson túl (két félév, tantervi változás esetén több) az érintett oktatót nem lehet órarendi feladattal ellátni. Ezt az elvi állásfoglalást tartotta fenn a bizalmi testület a felperes munkaviszonyával kapcsolatos kérdésben is. Ez az állásfoglalás nem tekinthető szakszervezeti egyetértésnek. Egyfelől nem vonatkozik a szakszervezeti tisztségviselőkre, másfelől a hozzájárulást feltételhez köti. A bíróság egyebekben a feltételek meglétét sem vonta a bizonyítás körébe.
A periratokból megállapítható, hogy a szakszervezet bizalmi testülete - ha erre egyáltalán jogosult volt - az alperes munkaviszonyának 1990. december hó 19-én történt felmondásához nem adta az egyetértését. Azt a szakszervezeti titkárnak közlése nem helyettesíti. Tévedett tehát a bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett. hogy az alperes munkaviszonyának megszüntetéséhez a szakszervezet illetékes szerve közölte érvényesnek tekinthető egyetértését.
ALegfelsőbb Bíróság rámutat arra is, hogy a bíróság ítélete téves álláspontja mellett megalapozatlan is.
A munkaügyi döntőbizottság már megállapította, hogy az intézet átszervezése nem járt létszámcsökkentéssel. Ezt a peres iratok is alátámasztják, miután az átszervezés folytán a korábbi szakmai csoportból tanszékét alakítottak ugyanakkor újabb tanszék felállítására is sor került, az adjunktusi álláshelyet ide csoportosították. Ebből következően meg kell vizsgálni, hogy az alperest miért nem foglalkoztatták az adjunktusi álláshelyén.
A per adatai alapján megállapítható, hogy az alperes munkaviszonyát három ízben szüntették meg felmondással. Két alkalommal bírói ítélet hatálytalanította a munkáltató felmondásait, az ítéleteket azonban a felperes vagy nem vagy csak jelentős késéssel hajtotta végre úgy, hogy a gyakorlati munkavégzésre csupán egy szűk szemeszter erejéig adott lehetőséget. Ilyen körülmények között alaposan vélelmezhető, hogy az intézet olyan átszervezése, amely kizárólag egyetlen munkavállaló munkaviszonyát érinti - egyébiránt az előzőekből következően nagyon is vitatható módon, hiszen létszámcsökkentésre nem került sor -, megvalósítja a joggal való visszaélést.
A szakmacsoport vezetője ugyanis azt követően javasolta a tanszék oktatói létszámának csökkentését, miután az alperes eltávolítása az alkalmatlanságára hivatkozással nem volt lehetséges.
A bíróság indokolatlanul mellőzte a bizonyítási eljárás lefolytatását a joggal való visszaélésre való hivatkozás tekintetében ezért az ítélet ez okból megalapozatlan.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, és a bíróságot új eljárás és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II 10947/1991. sz.)
* Az 1992. évi XXII. tv. 28. §-a (1) bekezdésének tartalma - a rendes felmondást illetően - megegyezik a korábbi Mt.-nek a határozatban említett 16. §-ával, 28. §-ának (3) bekezdése pedig a korábbi Mt. V. 4. §-a (3) bekezdésében foglaltakkal.