adozona.hu
BH 1992.6.403
BH 1992.6.403
I. Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság házassági vagy gyermekelhelyezési per keretében határoz, a felet a tárgyi költségmentesség kedvezménye megilleti [Csjt. 92. § (5) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 2. § (1) bek. d) pont]. II. A szakértői díj kiutalásának szempontjai [3/1986. (II. 21.) IM r. 11. § (1) bek., 13. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek 1979-ben kötött házasságából 1985-ben Noémi Petra nevű gyermek született. A házasság felbontása és járulékos kérdések elbírálása iránt indított perben a felek között vitás volt a felperesnek a gyermekkel való kapcsolattartási módja, az alperes ugyanis azt kívánta, hogy a felperes a gyermeket csak az ő (alperes) lakásán látogathassa. A felperes ezért pszichológus szakértői vélemény beszerzését kérte annak bizonyítására, hogy a gyermeket a kapcsolattartás általa kért módja, vagyis...
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett 35. sorszámú végzés ellen törvényességi óvást emelt.
Az óvás alapos.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint tárgyi költségmentes a gyermek elhelyezésével és átadásával kapcsolatos per. A tárgyi költségmentesség a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illeti meg. A rendelet hatálybalépésekor a kapcsolattartás szabályozása nem tartozott bírói hatáskörbe. A Csjt.-nek az 1986. évi IV. törvény 33. §-ával módosított 92. §-a (4) bekezdése a kapcsolattartást abban az esetben, ha házassági vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a szülők megegyezésének hiányában a bíróság hatáskörébe utalta. Ennek - az 1987. július 1-jén hatályba lépett - rendelkezésének az az indoka, hogy a bíróság van birtokában mindazoknak az adatoknak, amelyek a kapcsolattartás körében felmerült vita eldöntéséhez szükségesek, indokolatlan tehát, hogy a szülő ebben, a módosítást megelőzően gyámhatósági hatáskörbe tartozó kérdésekben a gyámhatóság előtt új eljárásra kényszerüljön. Ugyanezen okból rendelkezik a Csjt. 92. §-ának (5) bekezdése is akként, hogy ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, ennek megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül csak a bíróságnál lehet kérni.
A kapcsolattartás önálló igényként tehát nem, hanem csak akkor tartozik bírósági hatáskörbe, ha a bíróság e tekintetben házassági vagy gyermekelhelyezési per keretében előterjesztett követelés felöl határozott, vagy ha ennek a határozatnak a jogerőre emelkedése óta két év még nem telt el. Ilyen esetben viszont a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdése d) pontjának a tárgyi költségmentességére vonatkozó szabályát kell a kapcsolattartásra vonatkozó kereseti kérelemre is alkalmazni. Ha tehát a kapcsolattartás kérdésében a bíróság házassági vagy gyermekelhelyezési per keretében határoz, a Pp. 84. §-ának (1) bekezdésében felsorolt, a bizonyítási eljárás költségének az állam által való előlegezését is magában foglaló kedvezmények a felet - a (3) bekezdésre is figyelemmel - a kapcsolattartás iránti követelés érvényesítése során is megilletik. Tévedett azért a városi bíróság, amikor a szakértői bizonyítást a szakértői költségeknek a felperes általi előlegezésétől tette függővé, illetőleg a felperest szakértői díj előlegezése címén 850 forint megfizetésére kötelezte.
Tévedett a bíróság a szakértői díj kiutalása vonatkozásában is. A 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 11. §-ának (1) bekezdése szerint az állandó igazságügyi szakértő a kirendelő szervtől a saját részére általában díjazást nem igényelhet. A szakértői díjat ilyen esetben a díjjegyzékben az állam javára kell felszámítani, az - ide nem tartozó kivételtől eltekintve - az államot illeti meg. Ha pedig a bíróság a szakértői díj előlegezésére a felet kötelezte, az állandó igazságügyi szakértő díját a bíróság székhelye szerinti megyei bíróság költségvetési elszámolási számlájára kell átutalni, illetőleg befizetni [13. § (2) bek.]. Figyelemmel arra, hogy a bíróság a szakértői díj kiutalása felöl nem az említett rendelkezéseknek megfelelően határozott, a 35. sorszámú végzés ez okból is jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a városi bíróság végzésének óvással támadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a szakértői díj a per tárgyi költségmentessége folytán az államot terheli. Az ennek folytán szükséges intézkedések megtétele a városi bíróság feladata. (P. törv. II. 21 048/1991. sz.)