adozona.hu
BH 1992.5.358
BH 1992.5.358
A társadalombiztosítás szabályai szempontjából a kisiparost, a magánkereskedőt, az ipari szakcsoport, a gépjárművezető-képző munkaközösség, a kisszövetkezet, valamint a gazdasági társaság tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg munkaviszonyban áll, vagy ipari szövetkezet (kisszövetkezet) közös munkahelyen dolgozó tagja, és a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt ledolgozza [25/1988. (XII. 31.) SZM rend. 30. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1988. január 1-jétől 1990. január 31-ig B. I. vállalkozó alkalmazottja, emellett 1984. június 1. napjától 1989. december 31-ig egy gmk kiegészítő tevékenységet végző tagja, egyúttal annak közös képviselője volt. Munkáltatójától, B. I. vállalkozótól az 1988. február 1-jétől 1990. január 31. napjáig terjedő időszakra beteg édesanyja ápolására fizetés nélküli szabadságot kért és kapott. A fizetés nélküli szabadság időtartama alatt a gmk-ban továbbra is kiegészítő tevékenységet folytat...
BH 1992.5.358 A társadalombiztosítás szabályai szempontjából a kisiparost, a magánkereskedőt, az ipari szakcsoport, a gépjárművezető-képző munkaközösség, a kisszövetkezet, valamint a gazdasági társaság tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg munkaviszonyban áll, vagy ipari szövetkezet (kisszövetkezet) közös munkahelyen dolgozó tagja, és a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt ledolgozza [25/1988. (XII. 31.) SZM rend. 30. §].
A felperes 1988. január 1-jétől 1990. január 31-ig B. I. vállalkozó alkalmazottja, emellett 1984. június 1. napjától 1989. december 31-ig egy gmk kiegészítő tevékenységet végző tagja, egyúttal annak közös képviselője volt. Munkáltatójától, B. I. vállalkozótól az 1988. február 1-jétől 1990. január 31. napjáig terjedő időszakra beteg édesanyja ápolására fizetés nélküli szabadságot kért és kapott. A fizetés nélküli szabadság időtartama alatt a gmk-ban továbbra is kiegészítő tevékenységet folytatóként jelentették be, és ennek megfelelően fizették a járulékot.Az alperes társadalombiztosítási szerv fizetési meghagyásával az 1988. február 1-jétől 1989. december 31. napjáig terjedő időszakra 70 186 forint társadalombiztosítási járulék, 16 032 forint késedelmi pótlék és 18 254 forint rendbírság megfizetésére kötelezte a gmk-t, mert járulékbevallását nem a jogszabályoknak megfelelően teljesítette. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes nem tekinthető a gazdasági társaság kiegészítő tevékenységet folytató tagjának, mert a munkaviszonya keretében nem dolgozta le a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt. Ehhez képest főfoglalkozásúnak kell besorolni, és utána a főfoglalkozású tagokra vonatkozó szabály szerint kell a járulékot megfizetni. Az alperes igazgatója utóbb - a per során - a 16 032 forint késedelmi pótlékot és a 18 254 forint rendbírságot az alperes előző, nem egyértelmű álláspontja miatt, méltányosságból elengedte.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését. Azzal érvelt, hogy bevallása során az alperes utasításai szerint járt el, a jogbizonytalanság miatt nem terheli mulasztás.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 200/A. §-a alapján a gmk tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha munkaviszonyban áll, és a munkaszerződésben megállapított munkaideje eléri a törvényes munkaidőt. A felperes azonban nem dolgozta le B. I. vállalkozónál a törvényes munkaidejét, ezért 1988. február 1-jétől nem tekinthető kiegészítő tevékenységű tagnak. A jövedelmének megfelelő osztályba sorolás alapján köteles járulékot fizetni. Minthogy ezt elmulasztotta, a kibocsátott fizetési meghagyás jogszerű, keresete pedig alaptalan.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 200/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági munkaközösség tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha munkaviszonyban áll, és a munkaideje a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt eléri. A felperes e követelménynek 1988-ban maradéktalanul megfelelt, az ezt követő időszakban pedig a jogszabály nem ad eligazítást arra az esetre, ha a munkaviszonyban álló dolgozó fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe, "annak kihatása van-e a gazdasági munkaközösségben folytatott tevékenységének a minősítésére". Ezen az alapon nem helytálló az alperesnek a tevékenység minősítésével kapcsolatos az az álláspontja, hogy a gmk-tagság csak tényleges munkavégzés meglétekor minősül kiegészítő tevékenységnek.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az egyes társadalombiztosítási rendelkezések módosításáról szóló, az 1989. január 1. napjával hatályba lépett 25/1988. (XII. 31.) SZEM rendelet 30. §-a a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 200/A. §-ának (1) bekezdését akként módosította, hogy: a kisiparost, a magánkereskedőt, az ipari szakcsoport, a gépjárművezető-képző munkaközösség, a kisszövetkezet valamint a gazdasági társaság tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg a) munkaviszonyban áll vagy ipari szövetkezet (kisszövetkezet) közös munkahelyen dolgozó tagja, és a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt ledolgozza.
Egyértelmű peradat, hogy a felperes az 1989. január 1-jétől 1989. december 31. napjáig terjedő időszakban e jogszabály rendelkezésének nem felelt meg, mert B. I. vállalkozónál munkaviszonya keretében a törvényes munkaidőt nem dolgozta le, ugyanis fizetés nélküli szabadságon volt.
Az ezt követően életbe lépett jogszabály módosítása nem irányadó az 1988. február 1-jétől január 31-ig terjedő időszakra, az 1990. január 1-jétől január 31-ig terjedő időszak pedig irreleváns a jogvita elbírálása szempontjából, minthogy az alperes erre az időre nem hívta fel a felperest a bevallásra.
A jogvita eldöntése során a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a jogszabály említett rendelkezését, és az általa említett "jogbizonytalanság" nem menti a felperest a járulékfizetési kötelezettsége alól. Ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogszabályoknak, miután a megállapított tényállás alapján a fizetési meghagyás az 1989. évre megállapított társadalombiztosítási járulékok tekintetében megalapozott és törvényes. Nem tisztázott azonban az 1989. január 1. napjától december 31. napjáig terjedő időszakra a felperest terhelő járulékfizetési kötelezettség összege, ezért a másodfokú bíróság ítélete ez okból megalapozatlan is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 915/1991. sz.)