adozona.hu
BH 1992.4.287
BH 1992.4.287
Jogszabály módosulása folytán nem követelhető vissza, illetve a jogosultat egyébként megillető járandóságba nem számítható be a szabadság korábban pénzben történt megváltásának összege [5/1981. (XII. 29.) ÁBMH rek. 4. §, 8/1989. (XII. 22.) ÁBMH rek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. július 22-től havi 121 órás részmunkaidőben, jogtanácsos munkakörben dolgozott az alperesnél. Ugyanakkor havi 61 órában a V. Áfésznél is alkalmazásban állt, 1990. március 12-től pedig a P. Áfésznél létesített havi 43 órás munkaviszonyt. Utólagos szerződésmódosítással az alperesnél havi 88 órában, további munkáltatóinál havi 43-43 órás munkaidőben dolgozott.
Az alperes 1990. július 3-án 60 nap felmondási idővel 1990. szeptember 3-ra felmondta a munkaviszonyát, 1990 augusztus ...
Az alperes 1990. július 3-án 60 nap felmondási idővel 1990. szeptember 3-ra felmondta a munkaviszonyát, 1990 augusztus 3-tól kezdődően felmentette a munkavégzés kötelezettsége alól. A felmondás indoka szerint a megnövekedett jogi feladatok ellátása szükségessé teszi jogtanácsosnak teljes munkaidőben történő foglalkoztatását. Miután a felperes részmunkaidőben dolgozik, ez a munkaideje nem teszi lehetővé a feladatok ellátását.
A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a felmondás hatályon kívül helyezésére irányult. Ebben előadta, hogy az alpereshez áthelyezéssel került, a felmondás különös indokoltságának szükségessége állapítható meg, mert az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig két éve van háta, és az alperes a felmondás előtt nem ajánlott fel másik munkakört. Vezető állásúnak minősül, a felmondási idejét az alperes nem az e beosztására tekintettel határozta meg.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával csak a felmondási idő mértékét változtatta meg 10 hétre. Ezáltal a felperes munkaviszonya 1990. szeptember 18-án szűnt meg.*
A felperes a határozat ellen a munkaügyi bírósághoz előterjesztett keresetlevelében arra hivatkozva kérte a felmondás hatálytalanítását és munkaviszonyának helyreállítását, hogy védett korban levő dolgozó, ezért az alperes csak különös indokkal mondhatott volna fel. Az alperes nem ajánlotta fel a teljes munkaidős jogtanácsosi munkakört, bár azt elvállalta volna. Vele szemben a munkáltatói jogkört az igazgatóság gyakoroltatta volna, nem az Áfész elnöke. Kérte a felmondás következtében 1990. szeptember 19-től elmaradt munkabérének megfizetését. A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította a felmondást, helyreállította a felperes munkaviszonyát, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 60 838 forint munkabért, valamint annak 1990. december 15-től számított évi 20% kamatát. Az ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes az MT. 26. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel felmondási korlátozásban állt, miután részmunkaidős főállásban dolgozott az alperesnél, 58 éves korú 40 évet meghaladó munkaviszonyban töltött idővel rendelkezik. Az alperes, mielőtt felmondott, nem ajánlotta fel számára a teljes munkaidőben való foglalkoztatás lehetőségét, ezzel megszegte az MT. V. 23. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. A felmondás ennélfogva jogszabálysértő.
A felperest az 1990. szeptember 19-től 1991. február 28-ig terjedő 5 hónapra és 8 munkanapra 72 409 forint munkabér illeti meg, ebből azonban le kell vonni az alperes által kifizetett 11 571 forint szabadságmegváltást.
Az ítéletnek a felperest megillető munkabérre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Peradat, hogy a felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata értelmében 1990. szeptember 18-ig részesült felmondási átlagbérben. 1990. szeptember 19-től az ítélethozatalig terjedő időszakra, 1991. február 28-ig igényelte az átlagbér megfizetését. Arra tekintettel, hogy a bíróság helyreállította a munkaviszonyát, 5 hónapra és 8 napra illette az átlagbér. A bíróság az 1990. szeptember 19-től 1990. szeptember 30-ig terjedő időre 8 munkanapra 4909 forint bért számolt el, a havi 13 500 forint munkabérre és a 22 munkanapos szorzószámra tekintettel.
Tévedett a bíróság, amikor 22 napos szorzószámmal és napi 613,63 forinttal számolta el a felperest megillető munkabért. 1990. szeptemberében 20 munkanap volt, ezért a felperest megilleti egynapi munkabér 675 forint, 8 napi munkabére pedig 5400 forint. A felperest tehát az 1990. szeptember 19-től 1991. február 28-ig terjedő időszakra összesen 72 900 forint munkabér illeti meg.
Tévedett a munkaügyi bíróság akkor is, amikor levonni rendelte az alperes által kifizetett 11 571 forint szabadságmegváltást a felperesnek járó átlagbérből. Az 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés (rek.) 4. §-a értelmében, ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnt, vagy munkaviszonya szerződéses üzemeltetés miatt szünetel, illetőleg sorkatonai szolgálatra hívták be, és a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságát nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Az 1990. január 1-jéig hatályban volt szöveg szerint: Ha a dolgozót a felmondási idő alatt legalább a kötelező felmentés és a ki nem adott szabadság tartamának megfelelő időre felmentették a munkavégzés alól, a szabadságot - pénzbeni megváltás nélkül - kiadottnak kell tekinteni. Az alperes e jogszabálynak első mondata alapján fizetett ki a felperesnek a szabadsága időarányos pénzbeli megváltásaként 11 571 forintot.
Miután a bek: 4. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatát a 8/1989. (XII. 22.) ÁBMH rendelkezés 1. sz. melléklete I/10. pontja 1990. január 1. napjával hatályon kívül helyezte, a pénzbeli megváltást nem lehet visszakövetelni, illetve a felperes járandóságába beszámítani.
Mindezekre tekintettel a felperest levonás nélkül illeti meg a 72 900 forint munkabér. Ezzel ellentétes álláspontja az eljárt bíróságnak téves.
A kifejtettekre tekintette a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének az alperest munkabér és kamatai megfizetésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 nap alatt fizessen meg 72 900 forint munkabért és ennek 1990. december 20-tól járó évi 20%-os kamatár. Az ítélet egyéb rendelkezéseit nem érintette. (M. törv. II. 10 930/1991. sz.)
*Az 5/1981.(XII.29.) ÁBMH rendelkezés 4. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatát a 8/1989. (XII.12.) ÁBMH rendelkezés 1990. január 1. napjával hatályon kívül helyezte.