adozona.hu
BH 1992.4.286
BH 1992.4.286
Ha a munkaügyi bíróság a megállapított tényállás alapján a dolgozó alkalmatlanságára alapított felmondást nem tartja helytállónak, nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy a felmondásban nem közölt - a munkáltató által azonban a per során utóbb igazolni kívánt - indok jogszerűvé teszi a felmondást [MT. 29. §, MT. 26. § (2) bek., MK 95. sz. III. fejezet].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes középiskolai tanári képesítéssel, két idegen nyelv ismeretével 1988. szeptember 6-tól dolgozott az alperesnél recepciós (portás) munkakörben. Munkahelye a k-i hotel volt, ahol reggel 7 órától 19 óráig, vagy 19 órától reggel 7 óráig teljesített szolgálatot.
Az alperes 1990. szeptember 10-én 1990. október 16-ára felmondta a munkaviszonyát, és az 1990. szeptember 17-től kezdődő felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól. A felmondás okait a következőkben jelölte m...
BH 1992.4.286 Ha a munkaügyi bíróság a megállapított tényállás alapján a dolgozó alkalmatlanságára alapított felmondást nem tartja helytállónak, nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy a felmondásban nem közölt - a munkáltató által azonban a per során utóbb igazolni kívánt - indok jogszerűvé teszi a felmondást [MT. 29. §, MT. 26. § (2) bek., MK 95. sz. III. fejezet].
A felperes középiskolai tanári képesítéssel, két idegen nyelv ismeretével 1988. szeptember 6-tól dolgozott az alperesnél recepciós (portás) munkakörben. Munkahelye a k-i hotel volt, ahol reggel 7 órától 19 óráig, vagy 19 órától reggel 7 óráig teljesített szolgálatot.Az alperes 1990. szeptember 10-én 1990. október 16-ára felmondta a munkaviszonyát, és az 1990. szeptember 17-től kezdődő felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól. A felmondás okait a következőkben jelölte meg.
1.) Munkaköre ellátására alkalmatlan, mert munkahelyén több alkalommal magánügyeiből eredően botrányba keveredett, ezzel rontotta a hotel hírnevét, és a munkatársait is kellemetlen helyzetbe hozta.
2.) Munkaviszonyból eredő kötelezettségét sorozatosan megszegte, hanyag munkát végzett. Több esetben a megrendelések írásbeli visszaigazolását elmulasztotta, a szállodai naplót pontatlanul vezette, és nem intézkedett a napi bevétel postai befizetése iránt.
Munkája és emberi magatartása miatt 1989-ben fegyelmi büntetést kapott, ez azonban nem érte el a kellő hatást.
A felperes kérelme a felmondás hatályon kívül helyezésére irányult. Állította, hogy a felmondási okok nem valósak.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Fenntartotta a kérelmében foglaltakat. Állította, hogy 1990. augusztus 23-án az esti órákban négy férfi érkezett a portára, erőszakosan léptek fel vele szemben, és pénz követeltek. Ellenük feljelentést tett, ezt követően ismét megjelentek. Ekkor az új hotelvezető is jelen volt, és a zsarolóktól nem védte meg. A négy férfi támadó fellépését nem ő idézte elő, annak szenvedő alanya volt. Nem idézett elő botrányt. A szállodaszobákra vonatkozó megrendeléseket telefonon visszaigazolta, a munkáltatót emiatt egy esetben sem érte kár. 1990. augusztus 21-én a szobafoglalási íven - másolási hiba miatt - 5940 forint helyett 7425 forintot tüntetett fel, és augusztus 22-én is található egy javítás. Az 1990. augusztus 25-én érkezett osztrák vendégek nemzetiségét a szobafoglalási íven a megfelelő rovatba bejegyezte, a két személy azonban tévedésből a belföldieket jelző nyilvántartásba írta be.
A szolgálata alatt érkezett belföldi vendéget feltüntette, arról nem tehet, hogy éjszaka a váltótársánál ez a vendég még egy vendéget hozott. Az sem az ő hibája, hogy a két osztrák vendég éjszaka - a másik műszak alatt - kutyával jelent meg. Ezt a tényt a váltótársának kellett volna a szobafoglalási íven feltüntetnie. Az adminisztrációs munka során nem vétett több hibát, mint a munkatársai. A pénz feladása nem volt munkaköri kötelezettsége, mert nem hagyhatta el a munkahelyét.
A perben a megyei főügyészség fellépett, és indítványozta a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, a felmondás hatálytalanítását, és az alperesnek az elmaradt munkabér megfizetésére kötelezését. Ezt azzal indokolta, hogy a felmondásban megjelölt okok egy része nem valós, más részük pedig nem elegendő az alkalmatlanság bizonyítására.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a kívülálló személyek helytelenítő magatartása - a pénzkövetelés - nem róható fel a felperesnek, a felmondásnak e körülményre történő hivatkozása nem alapozza meg a munkaviszony megszűnését. A szóbafoglalás telexen történő visszaigazolása nem volt a felperes munkaköri feladata, csak az, hogy az ezzel megbízott dolgozó részére adatot szolgáltasson. Az ezzel kapcsolatos kötelezettségét nem teljesítette, a telexeket gyűjtötte.
A pénzfeladás nem volt a portás munkaköri feladata, csak az erről való gondoskodás oly módon, hogy a szolgálati ideje alatt összegyűlt pénzt a hotel pénztárosának, majd később a vezető adminisztrátornak kellett átadnia. A vezető adminisztrátor a felperes ilyen irányú kérését nem szívesen teljesítette, ezt az akadályt azonban a dolgozó nem jelentette a munkáltatónak.
Az adminisztrációs hibák és tévedések, a munkavégzés pontatlansága, az esetenként előfordult hanyag munkavégzés, a munkatársakkal való együttműködési készség hiánya ugyan nem teszi a felperest a munkakör ellátására alkalmatlanná, azonban a valóságára figyelemmel mégis alapot ad a munkaviszony megszüntetésére. A részben valós felmondási ok miatt nem várható el a munkáltatótól, hogy a felperest tovább foglalkoztassa.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A jogvita elbírálásánál az MT. 29. §-ának rendelkezéséből és az MK 95. számú állásfoglalásból kell kiindulni. Az MT. 29. §-a szerint a dolgozó kérelmére a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan.
A perben valótlannak bizonyult az, az alkalmatlanságra alapított felmondási ok, hogy a felperes a munkahelyén több alkalommal magánügyeiből eredően botrányba keveredett, és ezzel rontotta a hotel hírnevét. Ezt a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg.
A per iratai alapján tényként állapítható meg, hogy 1990. augusztus 23-án és szeptember 9-én az esti órákban ismeretlen személyek azzal jelentek meg, hogy amennyiben a követelésüket nem teljesíti, összetörik a hotel berendezését. A felperesnek azonban mindkét alkalommal sikerült ezeket az embereket a hotelból eltávolítania, és ellenük feljelentést tett. Megállapítható tehát, hogy a felperes szenvedő alanya és nem előidézője volt az esti támadásoknak. A felmondásnak az a megállapítása tehát, hogy magánügyeiből eredően keveredett botrányba és ezzel rontotta a hotel hírnevét, megalapozatlan, és sérti a személyiséghez fűződő jogait.
Ami a többi felmondási okot illeti: a bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy a szobamegrendelések írásbeli visszaigazolását ugyan két alkalommal elmulasztotta, azokat azonban telefonon igazolta vissza, ezzel kapcsolatban az alperest nem érte kár.
A szobafoglalási ív vezetésével kapcsolatban tény, hogy a felperes pontosan rögzítette a külföldi személyek számát és nemzetiségét, az azonban, hogy a másik műszakban - éjszaka - egy másik vendég további személyt hozott a szállodába, nem róható a felperes terhére, és az sem, hogy az egyik külföldi vendég ugyancsak a másik műszakban kutyát hozott, és azt előzőleg nem jelentette nála a recepción.
A felperes 1990. augusztus 28-án kétségkívül nem intézkedett a napi bevétel postai befizetéséről. A bevétel postai befizetése azonban nem szerepel a munkaköri leírásában. Ezzel összefüggésben rá kell mutatni, hogy a napi bevétel postára adását az alperesnek kellett volna egyértelműen megszerveznie. Ezzel szemben senkinek sem tette kötelezettségévé a pénzszállítást, illetve a pénzfeladást. A portások kérése alapján ezt a munkát a szauna pénztárosa, a vezető adminisztrátor vagy a karbantartó munkás végezte. Az alperesnek ez a mulasztása és a nem egyértelmű intézkedése sem tekintendő a felmondás valós és alapos indokának.
Az MK 95-ös számú állásfoglalás III. fejezetéhez fűzött indokolás kifejti, hogy a munkaügyi vita során nemcsak a felmondás indokolásábanközölt, hanem olyan további tények és körülmények bizonyításának is helye lehet, amelyek - az indokolás keretein belül maradva - azt kiegészítik és alátámasztják. A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondásban közölt indokolás méreteit, mert az ellenkező álláspont lehetővé tenné, hogy a munkáltató a felmondásának jogosságát olyan új felmondási okra alapítsa, amelyet az írásbeli felmondásban az MT. 26. §-ának (2) bekezdésében megszabott módon nem közölt. Ebből következik, hogy a munkáltató által eredetileg közölt felmondási okon felül további okot a munkaügyi vita során bizonyítani nem lehet.
A munkaügyi bíróság ezt figyelmen kívül hagyta, amikor a munkatársakkal való együttműködési készség meglétét vagy hiányát vizsgálta, mert ez az ok a felmondásban nem szerepel.
Helytálló ezzel szemben a bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes a munkakör ellátására nem alkalmatlan, tévedett viszont, amikor ennek ellenére elutasította a felmondás hatálytalanítására irányuló keresetét. A bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felmondás okának, az alkalmatlanság bizonyítottságának hiányában a felmondást hatályok kívül helyezi.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperes felmondását hatálytalanította. A munkaügyi bíróságot az elmaradt munkabér megállapítása tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 891/1991. sz.)