adozona.hu
BH 1992.4.285
BH 1992.4.285
Ha a munkáltató a kellő alap nélkül megkötött tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettsége teljesítését elmulasztja, e szerződésszegése anyagi követelményeit nem háríthatja át a dolgozóra [MT. V. 11. § (4) és (5) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1983. május 17-től dolgozott az alperesnél számítógépes adatrögzítő munkakörben. A peres felek 1986. szeptember 30-án tanulmányi szerződést kötöttek a Számalk által indított hat féléves félintenzív programozói tanfolyam elvégzésére. A szerződésben az alperes vállalta a tanulmányi költségek és a távol töltött időre járó átlagkereset megtérítését, továbbá azt, hogy a tanfolyam eredményes elvégzésétől számított 30 napon belül a dolgozót a képesítésének megfelelő munkakörben foglalkozt...
A felperes arra vállalkozott, hogy a tanfolyamot elvégzi, vizsgakötelezettségének eleget tesz, és az azt követő két évig fenntartja a munkaviszonyát. A felperes a tanfolyamot 1989. február 14-én fejezte be, és megszerezte a tanulmányaival kapcsolatos képesítést.
Munkaköre azonban továbbra is adatrögzítő maradt. 1990. október 1-jétől a felperes - saját kérése alapján - 6 órában végezte a munkaköri feladatát. A munkaviszonyát 1991. január 17-ére felmondta.
Az alperes fizetési felszólításával 2128 forint tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelezte, miután a vállalt két évből még 28 napot le kellett volna munkaviszonyban töltenie, ezért részarányosan ezzel az összeggel tartozik.
A felperesnek a tanulmányi támogatás visszafizetésének kötelezettsége alól való mentesülésére irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben arra hivatkozott, hogy az alperes szerződésszegő, mert a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítette.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a meghatározott határidőn belül azért nem teljesítette a kötelezettségét, mert erre nem is volt reális lehetősége. A felperes az eltelt időben nem sérelmezte a fizikai állományú besorolását, az adatrögzítő munkakörét. Az alperes jóhiszeműen bízott abban, hogy a felperes a vállalati munkaszervezés objektív körülményeit tényként fogadta el, ugyanis az üzemigazgatóságnál nincs számítógépi programozás, ezt a munkát a győri központban végzik.
A felperes a szerződésben vállalt két év eltelte előtt 76 nappal (helyesen 28 nappal) nem hivatkozhat kellő alappal arra, hogy az általa végzett munka nem felel meg a szakmai tudásának. Ez a "joggal való visszaélés határát súroló, önigazoló ürügyszerű kifogás". Az alperes, bár kétségtelenül szerződésszegő, de tartalmilag a felperesnek mégsem volt elfogadható oka a munkaviszony idő előtt történő felmondására.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az MT. V. 11. §-ának (4) bekezdése szerint a felek a tanulmányi szerződésben kiköthetik, hogy a képesítés megszerzése után - a szerződésben meghatározott időn belül - a munkáltató a dolgozót a végzettségének (képesítésének) megfelelő munkakörbe helyezi át. Az (5) bekezdés rendelkezése értelmében, ha a munkáltató a támogatást nem biztosítja, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a másik fél mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól, és a szerződésszegésből eredő esetleges igényeit is érvényesítheti.
Tény, hogy az alperes a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítette, a felperest nem foglalkoztatta a megszerzett képesítésének megfelelő munkakörben. A szerződésben vállalt kötelezettségének megszegését nem menti az az objektív körülmény, hogy az alperes üzemigazgatóságán nincs programozás. Az alperes tehát a tanulmányi szerződéssel olyan képzettség megszerzésére kötelezte a felperest, amelyre nem is volt szüksége. A kellő alap nélkül megkötött tanulmányi szerződés és az abban vállalt munkáltatói kötelezettség teljesítésének elmulasztása az alperes szerződésszegését bizonyítja. A bíróságnak ettől eltérő következtetése téves.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és az alperes fizetési felszólítását hatálytalanította. (M. törv. II. 10 888/1991. sz.)