adozona.hu
BH 1992.3.207
BH 1992.3.207
Ha a munkáltató a munkaszerződésben a készenléti jellegű munkakörben szolgálatot teljesítő dolgozó havi munkaidejét a jogszabály szerint egyébként hosszabb mértékben is kiköthetőnél kevesebb óraszámban határozza meg, a szerződésben meghatározott havi munkaidőn túl végzett munkája túlmunka, amelyért túlmunkadíj illeti meg [MT. V. 40. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1987. augusztus 17-től dolgozott a felperesnél portás munkakörben. A munkaszerződés értelmében folyamatos munkarendben dolgozott, a törvényesen előírt havi munkaidő 182 óra, a ténylegesen ledolgozandó munkaórák száma munkanaponként 12 óra volt. Munkabérét 4000 forintban határozták meg.
Az alperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, és az 1987. augusztus 17-től 1990. október 10-ig terjedő időszak alatt teljesített túlóráinak megfizetését igényelte.
A munkaügyi döntőb...
BH 1992.3.207 Ha a munkáltató a munkaszerződésben a készenléti jellegű munkakörben szolgálatot teljesítő dolgozó havi munkaidejét a jogszabály szerint egyébként hosszabb mértékben is kiköthetőnél kevesebb óraszámban határozza meg, a szerződésben meghatározott havi munkaidőn túl végzett munkája túlmunka, amelyért túlmunkadíj illeti meg [MT. V. 40. §].
Az alperes 1987. augusztus 17-től dolgozott a felperesnél portás munkakörben. A munkaszerződés értelmében folyamatos munkarendben dolgozott, a törvényesen előírt havi munkaidő 182 óra, a ténylegesen ledolgozandó munkaórák száma munkanaponként 12 óra volt. Munkabérét 4000 forintban határozták meg.Az alperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, és az 1987. augusztus 17-től 1990. október 10-ig terjedő időszak alatt teljesített túlóráinak megfizetését igényelte.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával - összegszerűség megjelölése nélkül - kötelezte a felperest a túlmunkadíj megfizetésére.
A felperes keresete a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására és a túlmunkadíj megfizetésének kötelezettsége alól való mentesülésére irányult. Ebben azt állította, hogy az iskola működésének megkezdésekor, 1987. augusztus 17-én az intézmény három portás alkalmazására kapott lehetőséget 4000 forint havi bérrel. Ez a bér magában foglalta az éjszakai pótlékot és a túlmunka ellenértékét is.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és elutasította az alperes kérelmét. Ítéletének indokolása szerint az MT. V. 40. §-ának (4) bekezdése értelmében... az egészben vagy részben készenléti jellegű munkakörben a munkáltató heti 42 óránál hosszabb munkaidőt állapíthat meg. Az alperes munkanaponként volt köteles 12 órát dolgozni, ami havi 240 munkaórát jelent a szerződésben megállapított havi 4000 forint munkabér ellenében. A készenléti jellegű munkakörben dolgozó portás alperes folyamatos munkarendben dolgozott harmadmagával, a tanúk vallomása alapján tudott arról, hogy a személyi alapbére magában foglalta az esetleges túlmunka díját is.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan állapította meg a bíróság, hogy a készenléti jellegű munkakörökben, mint például a portás munkakörökben a munkáltató és a dolgozó a heti 42 óránál hosszabb munkaidőben is megállapodhat, és ez havi 240 óra is lehet. Tévedett azonban, amikor az alperes esetében az általa teljesített havi 240-250 órát havi törvényes munkaidőnek tekintette, ezáltal a havi 182 óra felett végzett munkát nem ismerte el túlmunkaként.
A peres felek által megkötött munkaszerződésben az alperes havi 182 óra munkaidőt írt elő. Ezen nem változtat "a dolgozó által ténylegesen ledolgozandó havi munkaórák száma, a folyamatos munkarend szerint [13/1984. (VIII. 22.) ÁBMH] munkanap 12 óra" kikötés sem. Ez a feltétel egyrészt a havi kötelező munkaórák számát jelöli meg, tehát a szerződésben megállapított személyi alapbérért ledolgozandó munkaórákat, másrészt azt, hogy milyen a dolgozó munkaidő-beosztása. Az alperes a folyamatos munkarendben volt köteles munkanaponként 12 órás műszakban dolgozni.
Ha az alperesnek a havi munkaidőkeret ledolgozását követően munkaórái, túlórái keletkeztek, azokat a felperesnek a jogszabály előírásainak megfelelően kellett volna díjaznia. A felperesnek a perben elfoglalt álláspontjával és a tanúként kihallgatott portások vallomásával ellentétes a felperes által a perben előterjesztett kimutatása. Eszerint az alperes 1987-től 1990-ig 1221 óra túlmunkát teljesített, erre 33 122 forint túlóradíj illette volna meg. Ezzel szemben 11 491 forintot fizettek ki a részére. Ez azt jelenti, hogy a felperes a túlmunkái egy részét elismerte, és annak ellenértékét a részére megtérítette. A bíróság nem oldotta fel az ellentmondást, amely szerint ha a havi személyi alapbér magában foglalta a túlmunka díját is, milyen alapon és milyen számítások alapján fizette a túlóradíjat - illetve annak egy részét - a felperes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 569/1991. sz.)