adozona.hu
BH 1992.2.146
BH 1992.2.146
Kisszövetkezetnek hatályos jogszabály hiányában átalányelszámolásos üzemeltetésre kötött szerződése semmis, és annak alapján nem érvényesíthető anyagi követelés [26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r. 1. § (2) bek., 2. § (3) bek., 1/1986. (II. 1.) PM r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1984. február 7-től 1985. november 30-ig volt tagja az alperes kisszövetkezetnek, 1984. június 1-jétől anyagbeszerző munkakörben dolgozott. Az alperes és az építőrészleg között 1984. szeptember 3-án, majd 1985. január 1-jén megkötött külön megállapodás értelmében a részleg átalányelszámolásos rendszerben működött, melynek vezetője 1984. július 1-től a felperes volt. A felperes tagsági viszonya 1985. november 30-án szűnt meg.
Az alperes megállapította, hogy a részlegnek 1 122 572, ...
BH 1992.2.146 Kisszövetkezetnek hatályos jogszabály hiányában átalányelszámolásos üzemeltetésre kötött szerződése semmis, és annak alapján nem érvényesíthető anyagi követelés [26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r. 1. § (2) bek., 2. § (3) bek., 1/1986. (II. 1.) PM r.].
A felperes 1984. február 7-től 1985. november 30-ig volt tagja az alperes kisszövetkezetnek, 1984. június 1-jétől anyagbeszerző munkakörben dolgozott. Az alperes és az építőrészleg között 1984. szeptember 3-án, majd 1985. január 1-jén megkötött külön megállapodás értelmében a részleg átalányelszámolásos rendszerben működött, melynek vezetője 1984. július 1-től a felperes volt. A felperes tagsági viszonya 1985. november 30-án szűnt meg.Az alperes megállapította, hogy a részlegnek 1 122 572, 60 forint tartozása áll fenn, és ezért a fizetési felszólításával ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes kérelmére lejárt szövetkezeti döntőbizottság határozatával 1 095 049,78 forint tartozás megfizetésére kötelezte a felperest, aki a mentesítésére irányuló keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével a tartozást 1 000 806 forintban állapította meg. Az ítélet indokolása szerint az átalányelszámolásos részleg a 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendeletben foglaltaknak megfelelően jött létre. A bíróság a részleg elszámolását és az alperes követelését igazságügyi szakértő bevonásával ellenőrizte, és amely felett a részlegvezető felperes rendelkezett. Mentesítette 102 230 forint megfizetésének kötelezettsége alól, ami az alperes 80 000 forint értékű részjegy- és 22 230 forint egyéb tartozása volt.
A megyei bíróság ítéletével - helyes indokai alapján helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.
Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A szövetkezetek egyes részlegeinek átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetéséről szóló és 1982. január 1-jén hatályba lépett 26/1981. (XI. 29.) PM-MüM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint az ipari szövetkezet, a mezőgazdasági termelőszövetkezet, halászati termelőszövetkezet és a mezőgazdasági szakszövetkezet a legfeljebb 15 főt foglalkoztató - ipari termelést, fogyasztási és egyéb szolgáltatást végző - részlegét átalányelszámolásos rendszerben is üzemeltetheti. Az 1986. február 1-én hatályba lépett 1/1986. (II. 1.) PM rendelet akként módosította a 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendelet 1. §-ának (1) bekezdését, hogy a kisszövetkezet fogyasztási, illetve szolgáltatást végző részlege számára is lehetővé tette az átalányelszámolásos rendszerben való üzemelést.
Ehhez képest megállapítható, hogy az 1984. szeptember 3-án, illetve 1985. január 1-jén megkötött külön megállapodásokkal létrehozott átalányelszámolásos részleg jogszabályi felhatalmazás nélkül alakult.
Peradat, hogy a részleg 1985. november 30-ig működött, illetve a felperes tagsági viszonya akkor meg is szűnt.
A Legfelsőbb Bíróság a korábbi eseti döntésében már rámutatott: a 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendelet 1. §-ának (1) bekezdése 1986. február 1-jét megelőzően nem tette lehetővé kisszövetkezetek részére, hogy részlegeiket átalányelszámolásos rendszerben üzemeltessék, ennélfogva a felek között 1984. szeptember 3-án és 1985. január 1-jén létrejött külön megállapodás jogszabályba ütközik, ezért semmis.
A perben hozott első- és másodfokú ítélet megalapozatlan is, mert az eljárás során a bíróságok nem tárták fel, hogy az alperes a felperes munka-megállapodásában feltüntette-e az átalányelszámolásos rendszerben való foglalkoztatást. A 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendelet 2. §-ának (3) bekezdése ugyanis ezt kötelező erővel írja elő, ennek hiánya is a külön megállapodás érvénytelenségét vonja maga után.
A Pp. 273. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvényességi óvás folytán hozott határozat hatálya a felekre csak abban az esetben terjed ki, ha a legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke a törvényességi óvást az eljárás alapjául szolgáló ügyben hozott határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül terjeszti elő. Miután a felperes az 1988. augusztus 11-én kelt másodfokú ítéletet 1988. augusztus 18-án vette át, és a törvényességi óvás előterjesztésére csak az említett egy éven túl került sor, a Legfelsőbb Bíróság kizárólag a törvénysértés megállapítására szorítkozott. (M. törv. II. 10 302/1991. sz.)