adozona.hu
BH 1992.2.140
BH 1992.2.140
I. Munkabér-, illetve prémiumelőleget a munkáltató a dolgozót a jövőben véglegesen vagy várhatóan megillető munkabér, illetőleg munkabér jellegű juttatás terhére fizet ki, amely előleget a dolgozó elszámolási kötelezettséggel vesz fel. A jogosultság megszerzése reményében adott előleg nem válik tévesen kifizetett munkabérré, és az a kifizetési feltétel meghiúsulása esetén visszajár, illetőleg a munkajog általános elévülési idején belül visszakövetelhető. II. A vezető dolgozó prémiumának forrása - eltérő ren
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. augusztus 31-ig volt az alperes igazgatója. Az alperes megbízott igazgatója 1990. augusztus 17-én arról tájékoztatta a felperes munkáltatóját, a minisztert, hogy az 1989. évi I. félévi eredmény után a felperes részére prémiumelőleg címén 232 134 forint bruttó, ehhez képest nettó összegben 92 366 forintot fizettek ki. Az éves eredményt az APEH-vizsgálat helytelen számviteli alkalmazás miatt módosította, és 2 213 000 forint veszteséget mutatott ki. Mivel a vezető állású dolgozó...
BH 1992.2.140 I. Munkabér-, illetve prémiumelőleget a munkáltató a dolgozót a jövőben véglegesen vagy várhatóan megillető munkabér, illetőleg munkabér jellegű juttatás terhére fizet ki, amely előleget a dolgozó elszámolási kötelezettséggel vesz fel. A jogosultság megszerzése reményében adott előleg nem válik tévesen kifizetett munkabérré, és az a kifizetési feltétel meghiúsulása esetén visszajár, illetőleg a munkajog általános elévülési idején belül visszakövetelhető.
II. A vezető dolgozó prémiumának forrása - eltérő rendelkezés hiányában - az adózott eredmény. Prémium csak a rendelkezésre álló forrás mértékéig fizethető [84/1988. (XII. 15.) MT r. 6. § (3) bek.].
A felperes 1990. augusztus 31-ig volt az alperes igazgatója. Az alperes megbízott igazgatója 1990. augusztus 17-én arról tájékoztatta a felperes munkáltatóját, a minisztert, hogy az 1989. évi I. félévi eredmény után a felperes részére prémiumelőleg címén 232 134 forint bruttó, ehhez képest nettó összegben 92 366 forintot fizettek ki. Az éves eredményt az APEH-vizsgálat helytelen számviteli alkalmazás miatt módosította, és 2 213 000 forint veszteséget mutatott ki. Mivel a vezető állású dolgozó prémiuma kifizetésének forrása az adózott eredmény, és ilyen az év végi zárás után nem keletkezett, kérte a miniszter intézkedését a jogtalanul felvett prémiumelőleg visszafizettetésére. A minisztérium államtitkára 1990. szeptember 7-én felkérte a megbízott igazgatót, hogy átruházott jogkörben intézkedjen a jóhiszeműen, de jogtalanul felvett prémiumelőleg visszafizetése iránt.Az alperes megbízott igazgatója az 1990. szeptember 14én hozott határozatával kötelezte a felperest 92 366 forint nettó összegű prémiumelőleg visszafizetésére. Hivatkozott az Mt. V. 65. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra.
A felperes keresetlevelében kérte a visszafizetés kötelezettsége alól való mentesítését. Állította, hogy vele szemben a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja, a megbízott igazgatónak nem volt hatásköre a visszafizetésre való kötelezésére.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével mentesítette a felperes a prémiumelőleg visszafizetésének kötelezettsége alól. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes magasabb vezető állású volt, és felette a munkáltatói jogokat a minisztérium gyakorolta. A minisztérium tűzte ki részére az 1989. évi prémiumfeladatokat, és rendelkezett a prémiumelőleg kifizetéséről is. A visszafizetésre történő kötelezés a minisztérium hatáskörébe tartozott, a munkáltatói jog gyakorlása nem került át az alperes megbízott igazgatójához. Ez egyébként a jogszabállyal ellentétes gyakorlat kialakulását is jelentené.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos.
Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperes magasabb vezető állású dolgozó volt az alperesnél. A minisztérium államtitkára az igazgató megkeresésére 1990. szeptember 7-én adott válaszában feljogosította az igazgatót, hogy átruházott jogkörben kötelezze a felperest a prémiumelőleg visszafizetésére. A miniszter a felhatalmazást megerősítette. Ezért az alperes megbízott igazgatója jogosult volt a kötelező határozat meghozatalára. Az eljárt bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja téves, ezért ítélete törvénysértő.
A munkaügyi bíróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva nem vizsgálta, hogy a visszafizetésre kötelező határozat mind a jogalapja, mind az összegszerűsége tekintetében megalapozott-e. Ennek elbírálásához a perben nem állnak rendelkezésre adatok, ezért ítélete ez okból megalapozatlan is.
Ami a per érdemét illeti, a Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy a munkabérelőlegeket, ideértve a prémiumelőlegeket is, a munkáltató a dolgozó a jövőben véglegesen vagy várhatóan megillető munkabér, illetőleg munkabér jellegű juttatás terhére fizeti ki. A dolgozók az előleget elszámolási kötelezettséggel veszik fel. Fogalmilag kizárt tehát a munkabérelőlegnek tévesen kifizetett bérként való minősítése. Ha ugyanis a dolgozót az a jövőben esedékes vagy várható munkabér, amelynek terhére ez előleget kifizették, valamely oknál fogva mégsem illet meg, a jogosultság megszerzésének reményében adott előleg nem válik tévesen kifizetett munkabérré. Az ilyen előleg a végleges vagy várható kifizetési feltétel meghiúsulása esetén visszajár, illetve a munkajog általános elévülési idején belül visszakövetelhető.
Ennélfogva az alperes tévesen minősítette ezt az igényét az Mt. V. 65. §-ának (1) bekezdésében meghatározott munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetéseként.
Az anyagi érdekeltségi rendszer egyes kérdéseiről szóló 84/1988. (XII. 15.) MT rendelet 6. §-ának (3) bekezdése szerint a vezető dolgozó prémiumának forrása - eltérő rendelkezés hiányában - az adózott eredmény. Prémium csak a rendelkezésre álló forrás mértékéig fizethető.
Minthogy a jogvita nem volt, a rendelkezésre álló adatok alapján megnyugtató módon elbírálható, a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 348/1991. sz.)