adozona.hu
BH 1992.1.65
BH 1992.1.65
Államtitkárok vagy helyettes államtitkárok felmentése nem követeli meg az alacsonyabb munkakörökben a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelete, valamint a Legfelsőbb Bíróság e körben hozott állásfoglalása alapján egyébként megkívánt indokolást [Mt 68. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989 áprilisától állt főosztályvezetőként munkaviszonyban az alperessel, és az Országgyűlés irodáját vezette.
Az Országgyűlés korábbi elnökének 1989 májusában kelt intézkedése alapján miniszterhelyettesi besorolással a 6003/A kulcsszámú bércsoportnak megfelelő személyi alapbérrel az Országgyűlés elnöke titkárságának vezetője lett.
A kinevezés biztosította a miniszterhelyetteseket megillető járandóságokat, és előírta a kötelezettségeit.
Az Országgyűlés új elnöke - 1990 szeptember...
BH 1992.1.65 Államtitkárok vagy helyettes államtitkárok felmentése nem követeli meg az alacsonyabb munkakörökben a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelete, valamint a Legfelsőbb Bíróság e körben hozott állásfoglalása alapján egyébként megkívánt indokolást [Mt 68. § (2) bek.].
A felperes 1989 áprilisától állt főosztályvezetőként munkaviszonyban az alperessel, és az Országgyűlés irodáját vezette.Az Országgyűlés korábbi elnökének 1989 májusában kelt intézkedése alapján miniszterhelyettesi besorolással a 6003/A kulcsszámú bércsoportnak megfelelő személyi alapbérrel az Országgyűlés elnöke titkárságának vezetője lett.
A kinevezés biztosította a miniszterhelyetteseket megillető járandóságokat, és előírta a kötelezettségeit.
Az Országgyűlés új elnöke - 1990 szeptemberében a magyar Országgyűlés vezetésében történt változással összefüggésben is - a felperesnek az elnöki titkárságvezetői munkakörben fennálló munkaviszonyát e beosztás személyhez kötődő, bizalmi jellege miatt felmondta. Tájékoztatta a felperest, hogy őt a 86/1990. (IV. 29.) MT rendelettel módosított 1077/1987. (XII. 31.) MT határozat alapján hathavi felmondási idő illeti meg. Ennek teljes tartamára - átlagkeresetének kifizetése mellett - felmenti a munkavégzési kötelezettség alól.
A felperes a munkaügyi bírósághoz előterjesztett keresetlevelében az indok valótlanságára hivatkozással kérte a felmondás hatálytalanítását és munkaviszonyának helyreállítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a felmondást. A felperesnek az eredeti munkakörben való foglalkoztatását azonban azzal az indokkal nem rendelte el, hogy az alperes a felmondást szabályszerű keretek között megismételheti. A felmondás hatálytalanítását a munkaügyi bíróság arra alapította, hogy
- a felmondás indokolása nem felel meg az Mt. 26. §-ának és az MK 95. számú állásfoglalásának, és az a tényszerűség, illetve okszerűség hiányában nem helytálló, továbbá
- a felmondás figyelmen kívül hagyta a 38/1973. (XII. 27.) MT rendelet, különösen annak áthelyezési kötelezettséget előíró 11. §-a (2) bekezdésében foglaltakat.
Az alperest azért nem kötelezte a felperes továbbfoglalkoztatására, mert figyelembe vette az elnöki titkári munkakör sajátos bizalmi jellegét. Ezért a megismételt felmondásnak - szabályszerű keretek között - nem lehet akadálya.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság tényként állapítja meg, hogy a felperest - az 1989 májusában kelt kinevezése értelmében - miniszterhelyettesként sorolták be. Erre utal a miniszterhelyetteseket megillető járandóságok megadása és a 6003/A kulcsszámba történt besorolása folytán a személyi alapbérének összege. A felperes ezzel a kinevezéssel lett az Országgyűlés elnöke titkárságának a vezetője. Ez - a jogszabály-módosítások következtében - jelenleg a helyettes államtitkári beosztásnak felel meg.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a törvényességi óvásnak azt az okfejtését, hogy a helyettes államtitkári besorolású felperes munkaviszonyának megszűnése esetén - figyelemmel az Mt 68. §-ának (2) bekezdésére is - az Mt. szabályai nem alkalmazhatók. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor ítéletét arra alapította, hogy a felmondás indokolása nem felel meg az Mt 26. §-ában és a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 95. számú állásfoglalásában foglalt előírásoknak. A felperes ugyanis helyettes államtitkárként állami vezetőnek minősült, és a munkaviszonya - alakilag szabályszerű - felmentő határozattal volt megszüntethető.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes felmondása - szóhasználata ellenére - megfelel a felmentés fogalmának. Az abban megjelölt - "a beosztás személyhez kötődő bizalmi jellege"-re alapított - indokot pedig - a munkakör jellegére tekintettel - olyannak kell tekinteni, amely egyértelműen megalapozza a felmondás - helyesen: a felmentés - indokoltságát. Ezzel összefüggésben kell kiemelni, hogy e sajátos bizalmi jellegű munkakörben kialakult bizalomhiány - legyen annak bármilyen oka - a továbbiakban már nem teszi lehetővé a munkaviszony fenntartását.
Ehhez képest az államtitkárok vagy helyettes államtitkárok felmentése nem követeli meg az alacsonyabb munkakörökben a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelete, valamint a Legfelsőbb Bíróság e körben hozott állásfoglalása alapján egyébként megkívánt indokolást.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra is, hogy a munkaügyi bíróság az egyébként helytelen álláspontjához képest is tévedett. Hatálytalanította ugyan a "felmondást", nem állította helyre azonban a felperes eredeti munkakörét, holott ezt a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete 29. §-ának (1) bekezdése kötelezővé teszi. Ezt a döntést pedig azzal indokolta, hogy figyelembe vette az elnöki titkári munkakör sajátos bizalmi jellegét.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (M. törv. II. 10 080/1991. sz.)