adozona.hu
BH 1992.1.64
BH 1992.1.64
Csoportos részesmunka-vállalásra kötött szerződés alapján a gazdálkodó szervezet köteles a szerződés teljesítésében részt vevő felekkel - munkateljesítményük arányában - személyenként elszámolni, és annak teljes körűnek kell lennie [11/1981. (VI. 19.) MÉM r. 3. § (1) bek. e) és f) p., 5. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A termelőszövetkezeti tag felperes az ugyancsak termelőszövetkezeti tag férjével, a kívülállónak tekintendő lányaival és anyósával 1984 novemberében ún. csoportos részmunka-vállalási szerződést kötött az alperessel dinnye termesztésére 24 hektáron. A szerződés és az elszámolás feltételeit a megállapodás tartalmazza.
A szerződés hatályának ideje alatt a felperes a munkavégzésben - betegsége miatt - csak 1985 júniusáig vett részt. Házassága megromlott, a férjétől elvált. A részművelési szerződ...
BH 1992.1.64 Csoportos részesmunka-vállalásra kötött szerződés alapján a gazdálkodó szervezet köteles a szerződés teljesítésében részt vevő felekkel - munkateljesítményük arányában - személyenként elszámolni, és annak teljes körűnek kell lennie [11/1981. (VI. 19.) MÉM r. 3. § (1) bek. e) és f) p., 5. § (2) bek.].
A termelőszövetkezeti tag felperes az ugyancsak termelőszövetkezeti tag férjével, a kívülállónak tekintendő lányaival és anyósával 1984 novemberében ún. csoportos részmunka-vállalási szerződést kötött az alperessel dinnye termesztésére 24 hektáron. A szerződés és az elszámolás feltételeit a megállapodás tartalmazza.A szerződés hatályának ideje alatt a felperes a munkavégzésben - betegsége miatt - csak 1985 júniusáig vett részt. Házassága megromlott, a férjétől elvált. A részművelési szerződés alapján a felperes 68 000 forint előleget vett fel. A végelszámolás eredményeként az alperes az árbevételből a szerződésben részt vevő személyek részére 262 741 forintot fizetett ki a felperes elvált férje kezéhez.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottság előtt kezdeményezett tagsági vitában előadta, hogy 1985 júniusáig kizárólag ő végezte a dinnyetermesztési munkákat, abban a férje egyáltalán nem vett részt. A hátralékos egy kapálást és betakarítást a lányai végezték, ezért kifogásolta, hogy az alperes kizárólag a munkákban részt nem vevő volt férjével számolt el. Erre alapítottan 122 741 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A szövetkezeti döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmet, ezért annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét. Az ítélet indokolása szerint az alperes a felperessel és a szerződést kötő társaival igazolt módon elszámolt, a hozzátartozókkal való elszámolási viszony pedig polgári jogi jogviszony.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével lényegében helyes indokainál fogva hagyta helyben a munkaügyi bíróság ítéletét.
A fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság határozatával hatályon kívül helyezte a megyei bíróság ítéletét, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rámutatott, hogy a Pp. 256/A. §-ának (1) bekezdése* alapján csak kivételes esetben kerülhet sor a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálására, többek között, ha az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű. Az adott ügy azonban ilyennek nem tekinthető.
Az ügy érdemét illetően kifejtette, hogy a többször módosított 1967. évi III. tv. (Tv.) 13. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezet a tagsági viszony megszűnése esetén a volt taggal, illetve örökösével köteles elszámolni, és az elszámolás tekintetében mérvadók a jogszabály végrehajtása tárgyában kiadott módosított és kiegészített 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet (R) 14. §-ában előírtak. Az alperes tehát köteles volt elszámolni a felperessel, és rendezni mindazt a követelését, amely őt a jogszabály szerint megilleti. E körben a felperes jogszerűen igényelhette a vele való elszámolást a csoportos részmunkavállalási szerződés alapján, amellyel kapcsolatban állította, hogy azt túlnyomórészt ő teljesítette, mert elvált férje 1985. március közepétől az év végéig táppénzes betegállományban állt, és jogszerűen kifogásolta azt is, hogy a szerződést az alperes túlnyomórészt az időközben elvált férjével számolta el.
Mindebből következik, hogy a Tv. 13. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest illető járandóságokat az alperes szabálytalanul számolta el a felperes volt férjével, és törvénysértő az eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy a felperes az alperessel szemben keletkezett jogszerű igényét a volt férjével szemben általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti.
A megismételt eljárás eredményeként a megyei bíróság ítéletével ismét helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a részmunkavállalást a felperes négy hozzátartozójával vállalta. A szerződésben nem állapodtak meg a részesedés egymás közötti arányáról, ezért a részmunka-vállalók részaránya a Ptk. 334. §-ának (1) bekezdése alapján egyenlő. A részes munkavállalókra eső, az alperestől járó eredmény összege 263 741 forint. A felperest ennek 1/5-e illeti, de ennél többet, 68 000 forintot vett fel. Ha ennek ellenére további igénye van, azt szerződő társaival szemben az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Peradat, hogy a termelőszövetkezeti tag felperes - a perben félként nem szereplő hozzátartozóival együtt - csoportos részmunka-vállalási szerződést kötött dinnye termesztésére. Jogaira és kötelezettségeire a részmunkavállalásról szóló 11/1981. (VI. 19.) MÉM rendelet (R) rendelkezései, valamint az említett jogszabály alapján kötött munkaszerződésben foglaltak az irányadók.
Az R. 3. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint a munka-megállapodásban, illetve munkaszerződésben fel kell tüntetni - többek között - a termésrész mértékét, illetőleg értékét, az elszámolás módját, valamint esedékességét. Az R. 5. §-ának (2) bekezdése szerint a munka-megállapodást, illetve a munkaszerződést kötő felek a teljesítést követően kötelesek a ráfordítások értékének figyelembevételével egymással elszámolni és a rész értékéből a munkadíj, illetve a munkabér összegét meghatározni.
A jogszabály helyes értelmezéséből következik, hogy az alperes a felperessel köteles elszámolni, és annak teljes körűnek kell lennie. A felperest ugyanis a végzett munkája után munkaóra-jóváírás is illeti, illetve az alapján a tagsági viszonyából fakadó egyéb jogosultságok (háztáji-juttatás, év végi részesedés stb.) is. A felek a szerződésben nem határozták meg a közösen teljesített munkaórák megosztását [R. 3. § (1) bek. e) pontja] és a szerződés alapján járó rész értékének tagonkénti elszámolásának módját sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a részmunkavállalókat egyenlő érték illeti.
Peradat, hogy a felperes anyósa egyáltalán nem vett részt a munkában, volt férje 1985-ben végig beteg volt, emiatt csak a betakarítás irányításában vett részt. Közreműködésének mértékét és a betakarításra fordítandó munkaidőt a perben eljárt szakértők egymástól eltérően értékelték, de lényegesen kevesebbre mint a felperes munkavégzését. Emiatt eleve téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az eredmény értéke ötfelé oszlik, és a felperes az 1/5-nél többet kapott, igénye ezért alaptalan.
Téves az az álláspontja is, hogy a felperes az elvált férjével szemben érvényesítheti esetleges igényét az általános hatáskörű bíróság előtt, mert a felperes nem a férjével, hanem az alperessel áll elszámolási viszonyban. Ezt az álláspontot egyébként a Legfelsőbb Bíróság a korábbi törvényességi határozatában is kifejtette, ettől az eljárt bíróság nem térhet el [Pp. 275. § (2) bek.].
Tény az is, hogy a felperes hozzátartozói is elszámolási pert kezdeményeztek a munkaügyi bíróság előtt az alperes ellen, amelyhez a felperes perét az elsőfokú bíróság előbb egyesítette, majd attól elkülönítette. Nincs adat a perben arra nézve, hogy a munkaügyi bíróság azt a pert miként bírálta el, a felperes hozzátartozói milyen igényt érvényesítettek, és az mennyiben hat ki a felperes által érvényesített követelésre.
A másodfokú bíróság nem oldotta fel az eljárt szakértők szakvéleményének a munkaráfordítással kapcsolatos eltérő adat-megállapításait sem, a tényállást nem tárta fel kellően, és a Legfelsőbb Bíróság álláspontjától eltérően foglalt állást a jogkérdésben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10.065/1991. sz.)
*Az Alkotmánybíróság 26/1990. (XI. 8.) AB határozata többek között a Pp. 256. §-a (1) bekezdések b)-c) pontjait megsemmisítették.