adozona.hu
BH 1992.1.61
BH 1992.1.61
A gyermekét egyedül nevelő apát - a munkaviszonya felmondását illetően - ugyanaz a felmondással kapcsolatos védelem illeti meg, mint az egyedülálló dolgozó nőt, gyermeke tizennyolcadik éves koráig [Mt. V. 23. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes gépésztechnikus és üzemmérnök képesítéssel 1990. január 1-jétől létesített munkaviszonyt a felperessel technológus munkakörre havi 9500 forint munkabérrel. Munkaviszonya áthelyezéssel jött létre.
A felperes 1990. október 5-én 1990. november 4-re 30 nap felmondási idővel felmondta a munkaviszonyát, és 21 napra felmentette a munkavégzés alól. A felmondás okaként létszámleépítést és átszervezést jelölt meg.
Az alperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett kérelme a felmond...
BH 1992.1.61 A gyermekét egyedül nevelő apát - a munkaviszonya felmondását illetően - ugyanaz a felmondással kapcsolatos védelem illeti meg, mint az egyedülálló dolgozó nőt, gyermeke tizennyolcadik éves koráig [Mt. V. 23. § (1) bek. c) pont].
Az alperes gépésztechnikus és üzemmérnök képesítéssel 1990. január 1-jétől létesített munkaviszonyt a felperessel technológus munkakörre havi 9500 forint munkabérrel. Munkaviszonya áthelyezéssel jött létre.A felperes 1990. október 5-én 1990. november 4-re 30 nap felmondási idővel felmondta a munkaviszonyát, és 21 napra felmentette a munkavégzés alól. A felmondás okaként létszámleépítést és átszervezést jelölt meg.
Az alperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett kérelme a felmondás hatályon kívül helyezésére irányult. Arra hivatkozott, hogy felmondási korlátozás alatt áll, kiskorú gyermekét egyedül neveli, a felesége rokkant, ellátásra szorul, egyetemista fiát is eltartja, és támogatja a szociális segélyben részesülő édesanyját. A felperes a felmondás előtt nem ajánlott fel részére másik munkakört, hajlandó lenne lakatosként is dolgozni.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával hatálytalanította a felmondást. Ezt azzal indokolta, hogy a munkáltató a felmondás előtt nem ajánlott fel az alperes részére másik munkakört [Mt. V. 23. § (1) bek.].
A felperes a határozat megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy az átszervezés következtében nem volt olyan munkakör, amelyet fel tudott volna ajánlani az alperesnek.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a felperes felmondását hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes felesége rokkantnyugdíjas - 6000 forint nyugdíjat kap -, vele közös háztartásban neveli a 10 éves leánygyermekét. A nagykorú fia egyetemista. Erre tekintettel az alperes esetében nem jöhet szóba az Mt. V. 23. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott felmondási korlátozás. Ezért nem állapítható meg a munkáltató vonatkozásában a különösen indokolt esetű felmondás esete. A felperes a felmondás előtt nem volt köteles az alperesnek másik munkakört felajánlani. A felmondásban megjelölt átszervezés és létszámleépítés megtörtént, a 168 fős létszám az év végére 132 főre csökkent. A felmondás oka valós volt, jogszabályi tilalomba vagy korlátozásba nem ütközött.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben azt a kérdést kellett eldönteni: a felperes felmondását különösen indokolt esetűnek kell-e minősíteni, és ehhez képest eleget tett-e a felmondás előtt annak a kötelezettségének, hogy az alperesnek másik munkakört ajánljon fel.
Az Mt. V. 23. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint csak különösen indokolt esetben mondható fel a munkaviszonya az egyedülálló dolgozó nőnek gyermeke tizennyolcadik éves koráig. Ez a védelem megilleti a gyermekét egyedül nevelő apát is.
Tény, hogy az alperes közös háztartásban él a feleségével, a nevezett azonban a Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet 1989. március 29-i igazolása szerint 1974. február 22-től folyamatosan ideggondozói kezelésre szorul skizofrénia paranoid miatt. Az üzem-körzeti orvos által kiállított igazolás szerint az alperes a kiskorú gyermekét és a nagykorú egyetemista fiát felesége súlyos betegsége miatt - aki rokkantnyugdíjas - egyedül neveli, illetve tartja el. Az alperes által becsatolt iratból megállapítható az is, hogy kiskorú gyermeke 1986 őszéig állami gondozásban volt. Kérésére "az apa jogán" azzal a feltétellel szüntették meg az intézeti elhelyezést, hogy a lakóhelyén lévő óvodába írassa be, és oda csak ő vagy a fia viheti el, és onnan csak ők hozhatják el.
E körülmények azt bizonyítják, hogy az alperest egyedülálló apának kell tekinteni, mert eltartja a kiskorú leányát és a súlyos beteg feleségét is. A feleség ugyan rokkantnyugdíjas, de betegségének jellege miatt a közös gyermek nevelésében nem vehet részt, sőt maga is ellátásra szorul.
Ezért az alperes esetében a felmondási korlátozás megállapítható. Tény az is, hogy a felmondás időpontjában a felperes lakatosokat alkalmazott, akik később felmondtak. Ennélfogva a felmondás időpontjában volt olyan munkakör, amelynek ellátásra az alperes alkalmas volt, és ezt a munkakört el is vállalta volna.
A munkáltató a másik munkakör felajánlásának elmulasztásával megszegte az Mt. V. 23. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, ezért a felmondása jogszabálysértő.
Az eljárt bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja téves.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (M. törv. II. 10.089/1991. sz.)