adozona.hu
BH+ 2003.11.553
BH+ 2003.11.553
Ha az orvosszakértői vélemények szerint a rokkantsági nyugdíjat kérelmező 67%-os munkaképesség-csökkenése csak az azokban megjelölt időpontot követően áll fenn, az ezt megelőző időpontban hozott, a rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló igényt elutasító közigazgatási határozat jogszerű volt [1997. évi LXXXI. tv. 23. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az OEP OOSZI 1999. október 8-án adott elsőfokú és 2000. január 20-án adott másodfokú orvosi véleménye szerint a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%-os, ezért az alperes a 2000. február 16-án hozott, az elsőfokú határozatát helybenhagyó másodfokú határozatával elutasította a felperes rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló igényét. A felperes a keresetlevelében kérte az alperes másodfokú határozatának bírósági felülvizsgálatát, mert álláspontja szerint az egészségi állapota i...
BH+ 2003.11.553 Ha az orvosszakértői vélemények szerint a rokkantsági nyugdíjat kérelmező 67%-os munkaképesség-csökkenése csak az azokban megjelölt időpontot követően áll fenn, az ezt megelőző időpontban hozott, a rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló igényt elutasító közigazgatási határozat jogszerű volt [1997. évi LXXXI. tv. 23. §].
Az OEP OOSZI 1999. október 8-án adott elsőfokú és 2000. január 20-án adott másodfokú orvosi véleménye szerint a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%-os, ezért az alperes a 2000. február 16-án hozott, az elsőfokú határozatát helybenhagyó másodfokú határozatával elutasította a felperes rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló igényét. A felperes a keresetlevelében kérte az alperes másodfokú határozatának bírósági felülvizsgálatát, mert álláspontja szerint az egészségi állapota indokolja, hogy rokkantsági nyugdíjat állapítsanak meg a részére. A 67%-os munkaképesség-csökkenését 1999. október 8-ától kérte megállapítani.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A bíróság a perben igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki a felperes munkaképesség-csökkenésének 67%-os mértékét - teljes bizonyossággal - 2000. április 14-étől véleményezte. A bíróság felülvélemény adására kérte fel az ETT IB-t is, amely az igazságügyi szakértő véleményét megalapozottnak tartotta a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenése vonatkozásában és a tekintetben is, hogy ez a mértékű rokkantsága 2000. április 14-étől véleményezhető. A munkaügyi bíróság e szakvélemények alapján helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes a társadalombiztosítási határozatok meghozatalának időpontjában nem volt jogosult rokkantsági nyugdíjra.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős bírósági ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés hozatalát kérte. Másodlagos kérelme annak megállapítására irányult, hogy a 67%-os munkaképesség-csökkenése már 2000. április 14. napját megelőzően "orvosilag bekövetkezett", a bíróság mérlegelése alapján megállapítandó időpontban.
A kérelmében egyrészt az ETT IB orvosi szakvéleménye szóhasználatának helytállóságát vitatta, másrészt ellentmondásosnak tartotta a vélemény tartalmát. Sérelmezte, hogy a bíróság a szakértői vélemény kiegészítésére előterjesztett indítványának teljesítését mellőzte. Szükségesnek tartotta a perben előterjesztett szakvélemény kiegészítését, a szakértő meghallgatását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
A perben a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a közigazgatási határozatok megfelelnek-e a jogszabálynak. Tekintettel arra, hogy a perben vitatott kérdés - a felperes munkaképesség-csökkenésének a határozat meghozatala időpontjában fennállt mértéke - eldöntése különleges szakértelmet igényel, a bíróság a Pp. 177. § (1) bekezdése alapján szakértőt rendelt ki, a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézettől és az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságától is szerzett be szakvéleményt (Pp. 183. §). Mindkét orvosszakértői vélemény azonos álláspontra helyezkedett abban a kérdésben, hogy a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenése 2000. április 14-étől áll fenn. A felülvélemény erre vonatkozóan ellentmondásmentes, okszerű indokolást tartalmaz. Nem áll ugyanis ellentétben egymással az a megállapítás, hogy az állapotrosszabbodás nem köthető ugyan egy naphoz, de adott esetben az orvosszakértői vizsgálatot megelőző időpontban a felperes 67 százalékos munkaképesség-csökkenése orvosilag nem volt megállapítható, mivel az OEP OOSZI elsőfokú orvosi bizottságának 1999. október 8-án történt vizsgálata napjától a 2000. április 14-i elmegyógyászati vizsgálat napjáig két ambuláns vizsgálat szerepel az orvosi dokumentumok között, amelyek nem bizonyítják a felperes állapotának rosszabbodását.
Minthogy az alperes a felperes igényét - az OEP OOSZI orvosi szakvélemények alapján - a 2000. február 16-án hozott határozatával utasította el, és a perbe bevezetett, említett orvosszakértők a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenését csak egy későbbi időpontra tették, a megtámadott közigazgatási határozatokat nem lehet jogszabálysértőnek tekinteni.
Az orvosszakértői szakvélemény szóhasználatát vitató felülvizsgálati okfejtés téves. A szakértő ugyanis a perben felmerült különleges szakértelmet igénylő kérdésben szakvéleményt ad, tehát véleményt nyilvánít.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a pervesztes felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. (Legf.Bír.Mfv.II.11.164/2001)