adozona.hu
BH+ 2003.11.552
BH+ 2003.11.552
Ha a felperes a felülvizsgálati kérelmét rendkívüli felmondás jogellenességének és jogkövetkezményei megállapítása tárgyában nyújtotta be, és az alperes viszontkeresete önálló kárigényre irányult, az eltérő pertárgy tekintetében nem volt helye csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésének [Pp. 274. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapíthatóan a felperes 1994. május 1-jétől állt üzletkötőként munkaviszonyban az alperessel, illetve az alperes jogelődjével. 1994. július 1-jével töltötte be a vezérigazgatói munkakört B. M. új vezérigazgató. Az üzletkötők egy 1993. évi utasítás alapján letéti értékesítés esetén maximum 15%, az úgynevezett saját számlás szerződések esetén pedig a részvénytársaságnál kialakult gyakorlat alapján maximum 25% árengedményt adhattak a vevőknek, az ezen felüli árengedmény adásáh...
BH+ 2003.11.552 Ha a felperes a felülvizsgálati kérelmét rendkívüli felmondás jogellenességének és jogkövetkezményei megállapítása tárgyában nyújtotta be, és az alperes viszontkeresete önálló kárigényre irányult, az eltérő pertárgy tekintetében nem volt helye csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésének [Pp. 274. §].
A periratokból megállapíthatóan a felperes 1994. május 1-jétől állt üzletkötőként munkaviszonyban az alperessel, illetve az alperes jogelődjével. 1994. július 1-jével töltötte be a vezérigazgatói munkakört B. M. új vezérigazgató. Az üzletkötők egy 1993. évi utasítás alapján letéti értékesítés esetén maximum 15%, az úgynevezett saját számlás szerződések esetén pedig a részvénytársaságnál kialakult gyakorlat alapján maximum 25% árengedményt adhattak a vevőknek, az ezen felüli árengedmény adásához vezetői engedélyre volt szükség. A felperest 1995-ben négy alkalommal írásbeli figyelmeztetésben részesítették. A felperes esetenként - utoljára 1995. szeptember 14-én - 25%-ot meghaladó, több esetben 30-35%-os - árengedményt adott vezetői hozzájárulás nélkül, mely engedménynek az alperes gazdasági eredményére nem volt mérhető hatása. A felperes tevékenységével kapcsolatban könyvvizsgálatot rendeltek el, majd M. S. üzletág igazgatót és Cz. J.-t bízták meg a felperes tevékenységének teljes körű vizsgálatával, amelynek eredményéről az 1995. október 6-ai értekezleten tájékoztatták az igazgatóságot, illetve az alperes ügyvezető igazgatóját. Ekkor döntött úgy az igazgatóság, hogy a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással meg kell szüntetni. A munkáltatói jogkört gyakorló B. M. vezérigazgató 1995. október 11-én rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperes a Vastrade Kft.-vel kötött letéti megállapodással ellentétben a kft.-nek elfogadhatatlan mértékű árengedményt nyújtott, nem követelte meg a megállapodás szerinti havonkénti elszámolást, ami miatt az alperes hónapokig finanszírozta a kft.-t, a megengedett 25%-os árengedménytől eltérően 30-35% vagy a feletti árengedménnyel számlázott, tudva, hogy az eljárása szabálytalan és ezzel súlyos veszteséget okozott a munkáltatójának, továbbá megsértette a tisztességes piaci magatartás normáit. Hivatkoztak arra is, hogy a felperes korábban többször részesült írásbeli figyelmeztetésben. Mindezekkel a felperes munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségeit szándékosan, illetve esetenként súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte.A felperes a keresetlevelében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapításával, a visszahelyezése nélkül, a jogellenesség anyagi jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondás elkésett, mert B. M.-nak már a könyvvizsgáló jelentéséből tudomása volt a történtekről, emellett alaki szempontból is érvénytelen a rendkívüli felmondás, mert nem jelölte meg, hogy az Mt. mely §-ának milyen alpontjára hivatkozva adták azt ki, továbbá érdemben sem valósak a rendkívüli felmondás indokai.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és viszontkeresettel élt, amelyben 1 354 425 forint megfizetésére kérte kötelezni a felperest azzal, hogy a megengedettnél magasabb árengedmény nyújtásával 1994-1995-ben szándékosan ilyen összegű kárt okozott az alperesnek.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 258 147 forintot és ennek 1998. január 1-jétől járó évi 20%-os kamatát; ezt meghaladóan az alperes viszontkeresetét is elutasította és rendelkezett a perköltség, illetve illeték viseléséről. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az igazgatósági elnök mindazokról a körülményekről, amelyek miatt a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntették, az 1995. október 6-ai értekezleten szerzett tudomást. Ehhez képest az akkor hatályos Mt. 96. § (4) bekezdése szerint megjelölt harmadik munkanapon élt rendkívüli felmondással, ezért azt a bíróság nem találta elkésettnek, kivéve a felperesnek kiadott figyelmeztetésekre történő hivatkozást. Tényként állapította meg a kihallgatott tanúk vallomása, illetve a könyvszakértői vélemény alapján, hogy a felperes esetenként 25% feletti árengedményt nyújtott, amely ellentétes volt a részvénytársaságnál kialakult gyakorlattal. Ettől a többi üzletkötő nem tért el, a felperes azonban vezetői engedély nélkül adott esetenként ennél nagyobb mértékű árengedményt. Kifejtette, hogy a rendkívüli felmondást nem teszi jogellenessé, hogy pontosan nem tüntette fel az Mt. vonatkozó előírását. Minthogy a könyvszakértői vélemény alapján az volt megállapítható, hogy a felperes 258 147 forint értékben nyújtott 25% feletti árengedményt, ezért az alperes viszontkeresetének e részében adott helyt az elsőfokú bíróság, a viszontkeresetet pedig az ezt meghaladó részében elutasította.
A felperes fellebbezése, illetve az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes viszontkeresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára másodfokú részperköltség, illetve az alperest az állam javára fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.
A másodfokú bíróság a tényállást a felek egyező nyilatkozatai, illetve a tanúvallomások alapján kiegészítette azzal, hogy a felperessel szemben a rendkívüli felmondás kiadásakor B. M. volt jogosult a munkáltatói jogkör gyakorlására, továbbá, hogy 1994. július 1-jéig Sz. G. volt a vezérigazgató. Kitért az alperes és a V. Kft., továbbá a V.-SZ. Rt. közötti tulajdonosi körre és üzleti kapcsolatokra is. Megállapította, hogy a Horváth és S. Kft. által végzett vizsgálat a felperes munkáját érintően két számlára korlátozódó vizsgálat volt, szúrópróbaszerűen állapítva meg, hogy a felperes szabálytalan mértékű árengedményt nyújtott. Ezt követően volt szükség arra, hogy M. S. és Cz. J.-né 1995. október 3-6-a között teljes körű vizsgálatot végezzen a felperes munkájára nézve és erről részleteiben tájékoztatta az igazgatóságot 1995. október 6-án.
A kiegészített tényállás mellett is helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság érdemi döntését a rendkívüli felmondás jogszerűségének megállapítása tekintetében, ugyanakkor nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját az alperes viszontkeresete 258 147 forintot érintő részével kapcsolatban. Kifejtette, hogy az igazságügyi könyvszakértő véleményből megállapíthatóan a 25% feletti árengedmény biztosítása nem okozott az alperesnél kimutatható kárt és az elmaradt haszon a munkavállalóval szemben kártérítésként nem érvényesíthető.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelme tekintetében teljes helyt adást kért, a perben már előterjesztett indokai alapján. Arra hivatkozott, hogy az alperes munkáltatói jogkört gyakorló B. M. már 1995. október 2-án értesült a könyvvizsgálói anyagból arról, hogy a felperes milyen kedvezményeket nyújtott, ennek ellenére a jogvesztő határidőt elmulasztva csak 1995. október 11-én adta ki a rendkívüli felmondást. Hivatkozott arra is, hogy az általa adott engedmények nem voltak jogellenesek, az alperes korábbi gyakorlatának megfeleltek.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a jogerős ítéletnek a viszontkereseti kérelmét elutasító rendelkezés hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, továbbá a felperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes csupán a megengedett árengedmény mellett kiköthető vételár és a felperes által jogellenesen nyújtott árengedmény szerinti vételár közötti különbözetre terjesztette elő a kártérítési igényét, amely tényleges kár volt. Az, hogy ez a kár miként viszonyul az alperes gazdasági eredményéhez, a kártérítési felelősség megállapítása szempontjából közömbös.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem pedig a következők szerint kizárt.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. A tényállás módosítására csupán iratellenesség, vagy a bizonyítékok kirívóan logikátlan, okszerűtlen értékelése esetében van mód. A jelen perben erre nincs adat, az eljárt bíróságok a perbeli bizonyítékoknak az érdemi döntéshez szükséges teljes körű feltárásával, illetve azok gondos mérlegelésével alakították ki a döntés alapjául szolgáló tényállást, e tényállás alapján meghozott döntés a felperes keresete tekintetében jogszerű volt. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai a másodfokú bíróság által elbírált körben megalapozottá tették a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, csupán csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. A csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság eljárási okokból érdemben nem vizsgálhatta, mivel a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem előterjesztésére a Pp. 244. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A Pp. 244. § (1) bekezdése szerint annyiban, amennyiben az ítélet ellen fellebbezésnek helye volt, a fellebbező fél ellenfele csatlakozó fellebbezést nyújthat be. Ha a fellebbezés a per főtárgyát nem érinti, a per főtárgyára vonatkozóan csatlakozó fellebbezésnek nincs helye. Minthogy a felperes felülvizsgálati kérelmet a rendkívüli felmondás jogellenessége és jogkövetkezményei tekintetében nyújtott be, ugyanakkor az alperes viszontkeresete önálló igényként kártérítés és járulékai megfizetésére vonatkozott, ezért ezen elkülönült pertárgy tekintetében nem volt helye csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésének. A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése és 271. § (1) bekezdésének e) pontja alapján hivatalból elutasította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a pernyertesség-pervesztesség aránya alapján kötelezte a felperest az alperes javára felülvizsgálati eljárási részperköltség megfizetésére. (Legf.Bír.Mfv.II.10.886/2002.)