adozona.hu
BH+ 2003.11.550
BH+ 2003.11.550
A jogosulatlan munkamegtagadás indokolttá teszi a rendkívüli felmondás alkalmazását [Mt. 96. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratok szerint a felperes több mint harminc éve dolgozott géplakatosként az alperesnél, illetve a jogelődjénél. Az alperes vezérigazgatója elrendelte, hogy a műhelyből 2000. január 28-tól február 28-ig a felperes és két munkatársa vegyen részt a nádaratási munkában. A felperes a kirendelést megelőzően 2000. január 3-tól 21-éig betegállományban volt. Az utasításról a felperest a műhelyvezető tájékoztatta, akinek a felperes az utasítás teljesítését arra hivatkozva tagadta meg, hogy előzőle...
BH+ 2003.11.550 A jogosulatlan munkamegtagadás indokolttá teszi a rendkívüli felmondás alkalmazását [Mt. 96. §]
A periratok szerint a felperes több mint harminc éve dolgozott géplakatosként az alperesnél, illetve a jogelődjénél. Az alperes vezérigazgatója elrendelte, hogy a műhelyből 2000. január 28-tól február 28-ig a felperes és két munkatársa vegyen részt a nádaratási munkában. A felperes a kirendelést megelőzően 2000. január 3-tól 21-éig betegállományban volt. Az utasításról a felperest a műhelyvezető tájékoztatta, akinek a felperes az utasítás teljesítését arra hivatkozva tagadta meg, hogy előzőleg beteg volt, továbbá nyolcvankét éves beteg édesapját kell ápolnia. A műhelyvezető tájékoztatását követően a vezérigazgató a felperes meghallgatása nélkül 2000. február 2-ával rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ebben arra hivatkozott, hogy a kollektív szerződés lehetővé teszi évenként 2 hónapon át a fizikai munkakörben dolgozók más munkakörben való foglalkoztatását. A munkakörbe nem tartozó munkavégzés elrendelése jogszerű volt, az a felperes személyére nézve semmilyen sérelemmel nem járt, és a munkabére is megfelelt a jogszabály rendelkezéseinek.Az Mt. 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt szerinti utasítás megtagadásának az esetei a felperes esetében nem állapíthatók meg, ezért az utasítás végrehajtásának megtagadásával a rendkívüli felmondásra az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a munkáltató jogosult volt.
A felperes a keresetlevelében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását kérte azzal, hogy nem kíván tovább dolgozni az alperesnél, és igényelte a felmondási időre járó átlagkeresetet, hat havi végkielégítést és az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése értelmében tizenkét hónapi átlagkeresetet. Kérte beszámítani a részére folyósított munkanélküli járadékot.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a más munkakörben való munkavégzés elrendelése gazdasági szükségszerűségből történt. Az Mt. 105. §-ának (1) bekezdése szerint a munkavállaló különösen indokolt esetben a munkakörébe nem tartozó munkát is köteles elvégezni. Ez azonban beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire való tekintettel reá nézve aránytalan sérelemmel nem járhat.
A bíróság a háziorvos tájékoztatása alapján megállapította, hogy a felperes valóban betegállományban volt 2000. január 3-ától 21-ig vírusfertőzés okozta megbetegedésben, ezért arra következtetett, hogy a saját egészségi állapotára hivatkozással nem tagadhatta volna meg a nádaratási munkát. Vizsgálta a bíróság, hogy a felperes egyéb körülményeire figyelemmel aránytalan sérelemmel járt volna-e a munka elvégzése. Megállapította, hogy a felperes idős, beteges édesapjával él együtt, aki gondozásra szorul, és édesapját egyedül látja el. A műhelyben való munkabeosztása szerint 6-tól 14 óráig dolgozott, a nádaratási munka 6-tól mintegy 17 óráig tartott volna, ekként az egy hónapig tartó kirendelést nem találta olyan aránytalanul sérelmesnek a bíróság, amely indokolta volna a munka megtagadását. A bíróság szerint a felperes testvéreinek a segítségét is igénybe lehetett volna venni a délutáni órákban.
Vizsgálta a bíróság az Mt. 96. §-a (2) bekezdésének azon rendelkezésének betartását is, mely szerint a munkáltatói rendkívüli felmondás közlése előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak a tervezett intézkedéssel szembeni védekezésre. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a munkáltatótól a rendkívüli felmondás kiadása előtt nem volt elvárható a munkavállaló meghallgatása, mivel a felperes előtt is ismert volt, hogy a munkáltatót a rendkívüli körülmények, a nádaratási határidő szorította. Ez a munka az időjárás függvénye volt, ennek ellenére a felperes egyértelműen megtagadta a munkavégzést. Végül rámutatott arra: a perbeli esetben nem volt vitás, hogy a felperes megszegte az Mt. 103. §-ában írt kötelezettségét, és a bíróság az ehhez fűződő munkáltatói szankciót csak akkor hatálytalaníthatja, ha az aránytalanul súlyos. A perbeli esetben a felperes szándékos magatartása alapot szolgáltatott a rendkívüli felmondáshoz.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helytálló indokai alapján helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes, és igényelte a kereseti kérelmében meghatározott összeg és járulékai megfizetését. Másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Arra hivatkozott, hogy jogszabálysértő a bírói ítélet édesapja egészségi állapotával kapcsolatban, mert a lakhelyüktől távoli munkavégzés aránytalan sérelemmel járt volna a számára. A saját egészségi állapota miatti munkamegtagadás mint ezt követő indok is alapos volt, hiszen a hosszas előzetes betegsége miatt még nem volt teljesen egészséges. Végül hivatkozott arra, hogy a munkáltató megsértette az Mt. 96. §-a (2) bekezdésében előírt azt a kötelezettségét, hogy a rendkívüli felmondás kiadását megelőzően őt meghallgassa, lehetővé tegye a számára, hogy a védekezését előterjessze.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. A felülvizsgálati kérelemből megállapítható, hogy a felperes lényegében azt a következtetést támadta, hogy a nádaratási munka rá nézve nem járt volna aránytalan sérelemmel. A periratok alapján megállapítható, hogy az eljárt bíróságok által a bizonyítási eljárás adatai alapján megállapított tényállás iratellenességet, téves ténybeli következtetést nem tartalmaznak, és ennek alapján okszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes munkamegtagadása olyan súlyos, szándékos magatartás, ami miatt a munkáltató az adott gazdasági szükségességből adódó helyzetben a kollektív szerződés rendelkezéseinek megfelelően járt el, és jogszerűen alkalmazta a rendkívüli felmondást a felperessel szemben.
A bíróság értékelte nemcsak a felperes és édesapja egészségi állapotát, hanem a munkaidő, munkabeosztás időtartamát is, ugyanígy mérlegelte a munka elrendelésének körülményeit, illetve vizsgálta, hogy elvárható volt-e a munkáltatótól a felperes személyes meghallgatása a rendkívüli felmondás kiadását megelőzően. Mindezek értékelése és vizsgálata alapján a munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a munkáltatói felelősségre vonás, rendkívüli felmondás az adott körülményekkel arányban álló volt.
Minthogy az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló iratok alapján helytálló ténybeli és jogi következtetéssel hozták meg a döntést, annak hatályon kívül helyezésére vagy módosítására a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes javára felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. (Legf.Bír.MFV.II.11.092/2001.)