adozona.hu
BH+ 2003.10.501
BH+ 2003.10.501
Ha a munkavállaló 50%-os munkaképesség csökkenése a munkaviszonyának tartama alatt következett be, és a munkáltató nem tudott a részére az állapotának megfelelő munkakört biztosítani, rendszeres szociális járadékra válik jogosulttá [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes r. 19. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. január 16-án kelt határozat alapján 1991. július 1-jétől kezdődően rendszeres szociális járadékban részesült.
Az alperes 2001. január 31-én kelt elsőfokú és 2001. február 28-án kelt másodfokú határozatával a rendszeres szociális járadék megállapításáról szóló határozatot hatályon kívül helyezte, és a felperes átmeneti járadék iránti igényét elutasította. A felperes keresete e határozatok hatályon kívül helyezésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes mindh...
BH+ 2003.10.501 Ha a munkavállaló 50%-os munkaképesség csökkenése a munkaviszonyának tartama alatt következett be, és a munkáltató nem tudott a részére az állapotának megfelelő munkakört biztosítani, rendszeres szociális járadékra válik jogosulttá [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes r. 19. §]
A felperes 1992. január 16-án kelt határozat alapján 1991. július 1-jétől kezdődően rendszeres szociális járadékban részesült.Az alperes 2001. január 31-én kelt elsőfokú és 2001. február 28-án kelt másodfokú határozatával a rendszeres szociális járadék megállapításáról szóló határozatot hatályon kívül helyezte, és a felperes átmeneti járadék iránti igényét elutasította. A felperes keresete e határozatok hatályon kívül helyezésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes mindhárom határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A peres iratok szerint a felperes a keszthelyi Városgazdálkodási Vállalatnál dolgozott nehézgépkezelőként. A munkaviszonya 1990. november 6-án megszűnt. A felperes 1991. február 10-én rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte, melyet a társadalombiztosítási igazgatóság elutasított, megállapítva, hogy a munkaképesség-csökkenés mértéke 50%, nehéz fizikai munkára nem javasolt. A felperes 1991. január 1-jétől 1991. április 31-éig mezőgazdasági szakcsoport tagja volt, 1991. május 1-jétől 31-éig egyéni gazdálkodóként tartották nyilván. 1992. január 8-án rendszeres szociális járadék iránti igényt terjesztett elő, melyet 1991. július 1-jétől kezdődően folyósítottak a részére.
Az alperes 2001. januárjában azért helyezte hatályon kívül a felperes rendszeres szociális járadékának megállapításáról szóló határozatot, mert a felperes 2000. november 9-ei átmeneti járadék iránti igényének bejelentésekor szerzett tudomást arról, hogy a felperes utoljára egyéni gazdálkodóként, előtte pedig szakcsoport tagjaként szerzett szolgálati időt.
A munkaügyi bíróság a döntését az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 61. § (1) (3) és (5) bekezdésére alapította, kimondva, hogy az alperesnek nem volt lehetősége egy 9 évvel ezelőtt meghozott határozat hatályon kívül helyezésére, figyelemmel arra, hogy a törvényben meghatározott objektív határidőt elmulasztotta.
A jogerős ítélet ellen jogszabálysértés miatt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a munkaügyi bíróság ítélete helyett a felperes keresetét elutasító új határozat hozatalát kérte.
Érvelése szerint a nyugdíjbiztosítási igazgatósági szervek által hozott határozatok módosítására és visszavonására a Tny. 78. §-a speciális rendelkezést tartalmaz, tehát az államigazgatási eljárás általános szabályai nem alkalmazhatók.
Az alperes álláspontja szerint a bíróság törvénysértően mellőzte a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM. együttes rendelet (R) 2. § (1) bekezdését, amely szabályozza, hogy ki minősül az átmeneti járadék és a rendszeres szociális járadék tekintetében megváltozott munkaképességűnek. A 19. §-ban foglalt feltételek csak a 2. § (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése esetében vizsgálandók. Miután a felperes utolsó jogviszonya (egyéni gazdálkodó) alapján nem tartozik a R. 19 §-ában meghatározott személyi körbe, ezért nincs jelentősége, hogy a felperes a vállalkozói igazolványát visszaadta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet helybenhagyására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet [Pp. 275. § (1) bekezdés].
1. Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a Tny. 78. §-ára, amely az Áe. 61. § (3) bekezdéséhez képest speciális szabályt tartalmaz a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek által hozott határozatok módosításának, illetőleg visszavonásának kérdésére. 2000. január 1-jétől hatályos rendelkezés szerint [melyet az 1999. évi CIX. törvény 19. § (4) bekezdése állapított meg], a jogszabályt sértő határozatok felülvizsgálata időbeli korlát nélkül lehetséges.
2. Az a körülmény, hogy egy határozat jogszabályba ütköző-e, kizárólag a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok figyelembevételével dönthető el, következésképpen a határozat meghozatalát követően hatályba lépett rendelkezésekre való alperesi hivatkozás nem megalapozott.
Az 1992. január 16-án (a rendszeres szociális járadéknak a felperes részére történt megállapítása időpontjában) hatályos R. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint: a rendelet alkalmazása szempontjából megváltozott munkaképességű dolgozó az a munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói munkaviszonyban, vagy bedolgozói tagsági viszonyban álló dolgozó, aki egészségi állapota romlásából eredő munkaképesség-változás miatt eredeti munkakörében, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban nem részesül.
Az alperes által hivatkozott R. 2. § (1) bekezdésében foglaltakat (díjazással, jövedelemmel járó tevékenység folytatása, mint kizáró ok) csak 1993. december 2-át követően kell alkalmazni (20/1993. (XI. 7.) NM-PM együttes rendelettel megállapított rendelkezés).
3. Az a tény, hogy a munkaviszony megszűnését követően a felperes szakcsoport tagja volt, és egyéni gazdálkodást folytatott, az adott esetben önmagában nem zárja ki, hogy a R. hatálya alá tartozó munkavállaló legyen, amennyiben az egyéb feltételeknek megfelelt.
A perben az alperes nem vitatta, hogy a felperes a munkaviszonyának fennállása alatt vált megváltozott munkaképességűvé, és miután a munkáltató az egészségi állapotának megfelelő munkakört biztosítani nem tudott, a felek között a munkaviszony 1990. november 6-án megszűnt. Téves tehát az alperesnek az az álláspontja, hogy a felperesre a R. hatálya nem terjed ki, hiszen a munkaképesség-csökkenést a munkaviszonyának fennállása alatt szenvedte el.
A felperes a Városgazdálkodási Vállalatnál megszűnt munkaviszonya alapján vált rendszeres szociális járadékra jogosulttá, mert e munkaviszonya alatt vált megváltozott munkaképességűvé. Ezt bizonyítja, hogy a munkaviszonya megszűnését követően keresőképtelen volt, rokkantsági nyugdíj iránti kérelmet (foglalkozási megbetegedés miatt) terjesztett elő, és megállapították, hogy munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%.
Ezért szociális járadékra a R. 19. § (1) bekezdése értelmében jogosulttá vált, és ezt a jogát az átmeneti szakcsoporti tagság és egyéni gazdálkodás nem érinti.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét módosított indokolással hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdés], és kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati költségének megfizetésére (Pp. 78. § (1) bekezdés). (Legf. Bír.Mfv.I.11.043/2001.)