adozona.hu
BH+ 2003.10.499
BH+ 2003.10.499
A per során bekövetkezett és a rokkantság fokát elérő állapotrosszabbodás alapján nem kerülhet sor az igénylőt elutasító társadalombiztosítási határozat megváltoztatására. Ez azonban nem zárja ki, hogy a bíróság az ítélet indokolásában tényként rögzítse a munkaképesség-csökkenésének utóbb bekövetkezett - a rokkantság fokát elérő - változását lehetővé téve, hogy az igénylő az újabb adatok birtokában a rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét a társadalombiztosítási szerv előtt ismételten előterjessze [KK 22. sz.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes mind az 1999. február 2-án kelt elsőfokú, mind az 1999. április 15-én kelt, az első fokú határozatát helybenhagyó másodfokú határozatával elutasította a felperes rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló igényét, mert az OEP OOSZI mindkét fokú orvosi bizottsága 50%-osnak értékelte a munkaképesség-csökkenése mértékét.
A felperes keresete alapján eljárt bíróság az ítéletével megváltoztatta az alperes mindkét fokú határozatát, és megállapította, hogy a felperes 2001. február 1. na...
BH+ 2003.10.499 A per során bekövetkezett és a rokkantság fokát elérő állapotrosszabbodás alapján nem kerülhet sor az igénylőt elutasító társadalombiztosítási határozat megváltoztatására. Ez azonban nem zárja ki, hogy a bíróság az ítélet indokolásában tényként rögzítse a munkaképesség-csökkenésének utóbb bekövetkezett - a rokkantság fokát elérő - változását lehetővé téve, hogy az igénylő az újabb adatok birtokában a rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét a társadalombiztosítási szerv előtt ismételten előterjessze [KK 22. sz. állásfoglalás]
Az alperes mind az 1999. február 2-án kelt elsőfokú, mind az 1999. április 15-én kelt, az első fokú határozatát helybenhagyó másodfokú határozatával elutasította a felperes rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló igényét, mert az OEP OOSZI mindkét fokú orvosi bizottsága 50%-osnak értékelte a munkaképesség-csökkenése mértékét.A felperes keresete alapján eljárt bíróság az ítéletével megváltoztatta az alperes mindkét fokú határozatát, és megállapította, hogy a felperes 2001. február 1. napjától a 67%-os munkaképesség-csökkenése alapján III. csoportos rokkant. Az ítéletét a perben kirendelt Igazságügyi Orvos-szakértői Intézet, valamint az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága által adott és kiegészített orvosi szakvéleményekre alapította. Az előbbi a felperes vizsgálata napjától számított egy évig, az utóbbi 2001. február 1-jétől azzal állapította meg a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenését, hogy a felülvizsgálata egy év múlva indokolt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az ítélet megváltoztatására és a felperes keresetének elutasítására irányult. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 22. számú állásfoglalására figyelemmel utalt arra, hogy az igénylő egészségromlása folytán utóbb bekövetkezett változások a társadalombiztosítási határozatok jogszerűsége szempontjából nem vehetők figyelembe. Ez azonban nem zárja ki, hogy a bíróság az ítélet indokolásában tényként rögzítse a munkaképesség-csökkenésnek utóbb bekövetkezett - a rokkantság fokát elérő - változását, lehetővé téve, hogy a felperes az újabb adatok birtokában a rokkantsági nyugdíj iránti igényét a társadalombiztosítási szerv előtt ismételten előterjessze.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata során azt kell vizsgálni, hogy a perben támadott határozatok a meghozataluk időpontjában a jogszabálynak megfeleltek-e; adott esetben ez azt jelenti, hogy az alperes helytállóan állapította-e meg, hogy a határozata meghozatalakor milyen mértékű volt a felperes munkaképesség-csökkenése. Az igénylő egészségromlása folytán utóbb bekövetkezett változás ugyanis a társadalombiztosítási határozat jogszerűsége szempontjából nem vehető figyelembe.
Az alperes a felperes igényét az OEP OOSZI orvosi bizottságai szakvéleménye alapján utasította el jogerősen az 1999. április 15-én kelt másodfokú határozatával. A perbe bevezetett orvos-szakértői szervek pedig a felperes egészségromlásának a rokkantsági fokot elérő mértéke kezdetét az alperes határozata meghozatalát követő időpontban határozták meg.
Ehhez képest az alperes a társadalombiztosítási határozatai meghozatalának időpontjában nem járt el jogellenesen, amikor a felperes igényét a törvényben előírt mértéket el nem érő munkaképesség-csökkenése miatt elutasította. Tévedett tehát a bíróság, amikor jogszabálysértés hiányában megváltoztatta az alperes határozatait. A felperes 2001. február 1. napjától fennálló 67%-os munkaképesség-csökkenése alapján a III. csoportos rokkantságának tényét csak az ítélet indokolásában kellett volna megállapítania.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és elutasította a felperes keresetét [Pp. 275/A. § (2) bekezdés].
Az alperes a felülvizsgálati eljárási költsége tárgyában a határozathozatal mellőzését kérte. (Legf. Bír. Mfv.II.10.138/2002)