adozona.hu
BH+ 2003.9.446
BH+ 2003.9.446
A létszámcsökkentés végrehajtása a feladatok átcsoportosításával is lehetséges, ha az a felmentéssel érintett közalkalmazott által betöltött munkakör tényleges megszűnéséhez vezet [1992. évi XXXIII. tv. 30. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munka- és tűzvédelmi előadó munkakörben fennállt közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az Egészségügyi Minisztérium létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló intézkedésére hivatkozással az 1999. május 20-án kelt intézkedésével megszüntette.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével a Kjt. 34. §-ában meghatár...
BH+ 2003.9.446 A létszámcsökkentés végrehajtása a feladatok átcsoportosításával is lehetséges, ha az a felmentéssel érintett közalkalmazott által betöltött munkakör tényleges megszűnéséhez vezet [1992. évi XXXIII. tv. 30. § (1) bek. b) pont].
A felperes munka- és tűzvédelmi előadó munkakörben fennállt közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az Egészségügyi Minisztérium létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló intézkedésére hivatkozással az 1999. május 20-án kelt intézkedésével megszüntette.A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével a Kjt. 34. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperes részéről rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozott, a felmentésének valódi indoka ugyanis nem a létszámleépítés, hanem a vezetője és a közte fennállt feszült viszony volt.
A munkaügyi bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperes felmentő intézkedése jogellenes, azt hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperes jogviszonya az alperesnél a bíróság határozatának jogerőre emelkedésekor szűnik meg, és az alperest elmaradt illetmény, költségtérítés és késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére kötelezte.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperesnél nem történt tényleges létszámleépítés, a felperes munkáját két személy között osztották fel, a munkavédelmi végzettséggel még nem rendelkező gondnok és a felperes felmentését megelőző napokban felvett közalkalmazott között.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést jelentett be, amelyben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás téves, mert a létszámleépítés tényleges megvalósult.
A másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletével nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást csak részben állapította meg helytállóan, és az abból levont következtetése is téves.
A másodfokú bíróság az alperes által becsatolt iratok alapján megállapította, hogy a létszámleépítés a felperes esetében átszervezéssel valósult meg, M. G. az eredeti munkakörének megtartása mellett vette át a felperes által korábban ellátott munkavédelmi feladatokat, míg V. M. nem csak az érintésvédelmi feladatok megszervezését látja el a továbbiakban, hanem azok tényleges végrehajtását is. Az 1998. december havi munkaügyi jelentésből kitűnően az alperesnél foglalkoztatottak létszáma 112 fő volt, az 1999. július havi munkaügyi adatokat tartalmazó jelentés szerint pedig a létszám 109 főre csökkent. A bíróság összehasonlította az 1999. évben felvételt nyert közalkalmazottakat azokkal a közalkalmazottakkal, akiknek a közalkalmazotti jogviszonya megszűnt, s ennek alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a három fő létszámcsökkentés az alperesnél ténylegesen megvalósult. Az alperes VI. és Sz. E. közalkalmazottakat határozott időre, K. A. szülési szabadságának, illetőleg K.-né betegségének idejére alkalmazta, a határozott időre szóló közalkalmazotti kinevezés pedig az állományi létszámot nem növelte. A másodfokú bíróság nyomatékosan kiemelte, hogy a 95. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás szerint a bíróságnak nem áll módjában azt vizsgálni, hogy célszerű volt-e az átszervezés, és a létszámleépítés teljesítése érdekében miért a felperes közalkalmazotti jogviszonyát szüntette meg az alperes. A felmentés indoka való és okszerű, a másodfokú bíróság az alperes részéről joggal való visszaélést nem állapított meg, ezért a keresetet teljes egészében elutasította.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő új határozat hozatalát, vagy az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felmentés nem felelt meg a Kjt. 30. § (2) bekezdésében támasztott követelményeknek, mert a felmentés indoka nem felel meg a valóságnak és nem okszerű. Nem vitatta, hogy az alperes létszáma csökkent, azonban létszámleépítést mégsem jelent, ha az alperes az egyik közalkalmazottat elküldi, de másikat felvesz. Megismételte azt a perbeli állítását, hogy a személye az alperesnél nemkívánatossá vált, holott a munkáját megfelelő színvonalon végezte. Sérelmezte, hogy a bíróság nem szerezte be az érintett időszakban felvett és elküldött személyekről szóló összesített listát, a szerződéseket és a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozó iratokat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság által kiegészített és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az 1999. évi költségvetésről szóló törvény az alperest is érintően az 1998. évi záró létszámhoz képest 3%-os mértékű létszámcsökkentést rendelt el. A létszámcsökkentést az alperesnek 1999. év folyamán kellett végrehajtani. Az alperesnél 1998. december 31-én az állományi létszám 112 fő volt, amely 1999. július hónapban 109 főre csökkent. A felperes felmentését megelőzően felvett munkavállalót az alperes a felperesétől eltérő, műszaki ellenőr munkakörben alkalmazta.
A felperes sem vitatta, hogy az általa betöltött munkakör megszűnt, és a feladatait az alperes M. G. és V. M. között szétosztotta. Ezzel a létszámcsökkentés megvalósult. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a létszámcsökkentés végrehajtása a feladatok átcsoportosításával is lehetséges, ha az a felmentéssel érintett közalkalmazott által betöltött munkakör tényleges megszűnéséhez vezet. A perben az alperes a felmentésben megjelölt indokok valóságát és okszerűségét kétséget kizáróan bizonyította [Kjt. 30. § (2) bekezdés]. A másodfokú bíróság helytállóan jutott arra az álláspontra, hogy az alperes intézkedése jogszerű volt, mivel a per adatai az Mt. 4. §-ába ütköző rendeltetésellenes joggyakorlást sem támasztották alá.
Az eljárt bíróságok a megalapozott döntés meghozatalához szükséges mértékben a tényállást feltárták, ezért a felperes a felülvizsgálati kérelmében a további bizonyítás hiányát alaptalanul kifogásolta.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás költségéről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, a felülvizsgálati eljárás illetékéről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf.Bír. Mfv.II.11.249/2001)