adozona.hu
BH+ 2003.9.443
BH+ 2003.9.443
A korábbi magatartásával szemben utóbb senki nem igényelhet jogvédelmet. Ha a közalkalmazott tudomásul vette e jogviszonyának megszűnését és hivatásos állományba vételét, e körülményt a későbbiekben nem sérelmezheti [1992. évi XXXIII. tv. 34. § ].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a módosított keresetében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a Kjt. 34. § (4) és (5) bekezdésén alapuló jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes áthelyezés jogcímén szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát, holott az áthelyezéshez szükséges háromoldalú megállapodás a régi és az új munkáltatója, illetve közte nem jött létre.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet, és a felperest 15 000 fo...
BH+ 2003.9.443 A korábbi magatartásával szemben utóbb senki nem igényelhet jogvédelmet. Ha a közalkalmazott tudomásul vette e jogviszonyának megszűnését és hivatásos állományba vételét, e körülményt a későbbiekben nem sérelmezheti [1992. évi XXXIII. tv. 34. § ].
A felperes a módosított keresetében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a Kjt. 34. § (4) és (5) bekezdésén alapuló jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes áthelyezés jogcímén szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát, holott az áthelyezéshez szükséges háromoldalú megállapodás a régi és az új munkáltatója, illetve közte nem jött létre.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet, és a felperest 15 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet tényállása szerint az 1997. augusztus 18-án lefolytatott személyi beszélgetésen JB. dandárparancsnok közölte a felperessel, hogy a közalkalmazotti jogviszonyában az előadói munkaköre - szervezeti változás folytán -megszűnik, és a munkaköri feladatok tiszthelyettes beosztásba kerülnek átcsoportosításra. A parancsnok javasolta a felperes tiszthelyettesi állományba történő felvételét, és tájékoztatta a felperest, hogy amennyiben erre nem kerül sor, a közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel kell megszüntetni. A felperes a tájékoztatást tudomásul vette, és 1997. szeptember 23-án kelt levelében a hivatásos tiszthelyettesi állományba való felvételét kérte. Az 1997. december 15-én kelt parancsban a Honvéd Vezérkar Humán csoportfőnöke a felperest 1998. január 1-jei hatállyal hivatásos tiszthelyettesi állományba felvette, és törzsőrmesteri rendfokozattal az alperes logisztikai főnökség, hadtápfőnökség nyilvántartójává nevezte ki. A parancs a Hszt. 194. § (1) és (2) bekezdésére utalva a szolgálati panasz benyújtására vonatkozó tájékoztatást tartalmaz.
Az 1998. január 19-én meghozott parancsában JB. ezredes felperes - a tiszthelyettesi állományba vétele miatt - 1997. december 31-ei hatállyal áthelyezéssel megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát.
A munkaügyi bíróság szerint a felek között megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy a hivatásos állományba történt felvétel esetén a felperes közalkalmazotti jogviszonya felmentés nélkül, az azzal kapcsolatos juttatások kifizetése nélkül szűnik meg. A megállapodás konkrét tartalommal nem került írásba foglalásra, azonban megállapítható szándék azt érvényessé teszi, annak jogellenességére a felperes nem hivatkozhat.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, és - a visszahelyezés mellőzésével - a felmentés idejére járó illetmény és végkielégítés, valamint perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát áthelyezéssel szüntette meg, ezért a perben azt kellett vizsgálni, hogy erre jogszerűen került-e sor. A Kjt. 26. § (1) bekezdése szerint az áthelyezésben a két munkáltatónak egymással és a közalkalmazottal kölcsönösen meg kell állapodnia. A háromoldalú megállapodás a perbeli esetben nem történt meg, ugyanis ahhoz a felperes nem járult hozzá. Az 1997. augusztus 18-ai megbeszélés csak a felperes hivatásos állományba vételével volt kapcsolatos, de nem rendezték a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének módját, különösen nem került szóba az áthelyezés. Minderre figyelemmel a megyei bíróság álláspontja szerint az alperes részéről a közalkalmazotti jogviszony áthelyezéssel való megszüntetése jogellenes volt, ezért a jogellenesség jogkövetkezményeit alkalmazta.
A felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes keresetindításra nyitva álló határidőt elmulasztotta, mert a közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetéséről legkésőbb az erre vonatkozó okmányból tudomást szerzett. Ezen túlmenően az Mt. 11. § (2) bekezdése szerinti elévülési idő is eltelt, amit a másodfokú bíróságnak hivatalból kellett volna észlelnie.
Az ügy érdemét illetően kifejtette, hogy a jognyilatkozatokat tartalmuk szerint kell elbírálni, a személyi beszélgetés pedig a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozott. Ezt támasztja alá, hogy a felperes a hivatásos állományba vételét saját maga kezdeményezte, nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy felvételével a közalkalmazotti jogviszonya megszűnik. De a közalkalmazotti jogviszony áthelyezéssel való megszüntetése sem jogellenes, miután a Kjt. az áthelyezés intézményét a hatálya alá tartozó munkáltató és a hivatásos, továbbá a szerződéses szolgálati viszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó munkáltató között is elismeri.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a keresetbenyújtási határidő elmulasztására és az elévülésre alaptalanul hivatkozott, a kérelem érdemben azonban alapos.
A perben az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy az alperes 1997. december 31. napjával jogellenesen szüntette-e meg az alperes közalkalmazotti jogviszonyát, és alkalmazhatók-e a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy téves az a másodfokú ítéleti megállapítás, ezek szerint az 1997. augusztus 18-án lefolytatott személyi beszélgetés csupán a felperes hivatásos állományba vételét érintette. A beszélgetésről felvett jegyzőkönyvből kitűnően a felperes számára egyértelművé vált, hogy a közalkalmazotti munkaköre megszűnik, számára az alperes más munkakört felajánlani nem tud, ezért amennyiben a hivatásos állományba vételére nem kerülne sor, a közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni. A felperes saját maga kérte a hivatásos állományba vételét, s ennek tárgyában a Honvéd Vezérkar humán főcsoportfőnöke 1997. december 15-én a felperes számára kedvező parancsot már meghozta. Ezt a parancsot a felperes tudomásul vette, és az ellen - a jogorvoslati lehetőséggel kapcsolatos tájékoztatás ellenére - szolgálati panasszal nem élt. Mivel a személyi beszélgetés a felmentést csak arra az esetre helyezte kilátásba, ha a felperesnek hivatásos állományba vétele nem történik meg, nyilvánvalóvá vált a felperes számára, hogy 1998. január 1. hatállyal, vagyis a hivatásos állományba vételével a közalkalmazotti jogviszonya megszűnik.
Ilyen tényállás mellett az elsőfokú bíróság helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felek között a közalkalmazotti jogviszony megszűnése tárgyában a megállapodás létrejött, és teljesedésbe is ment.
Az alperes helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a saját korábbi magatartásával szemben utóbb senki nem igényelhet jogvédelmet (BH 1995/680.). A felperes felvétele a hivatásos szolgálati viszonyba saját kérelmére történt, erről a parancsot az alperes már 1997. decemberében meghozta. A felek között a közalkalmazotti jogviszony a személyi beszélgetés során kialakított megállapodásnak megfelelően szűnt meg 1997. december 31-én, ezt a felperes tudomásul vette, és közel három évig sem annak időpontját, sem a jogcímét nem sérelmezte.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a felperes perköltség megfizetésére kötelezését mellőzte, mivel az alperes az első- és másodfokú perköltsége tárgyában a határozathozatal mellőzését kérte.
A pervesztes felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni.
Az illeték viseléséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf.Bír. Mfv.II.11.342/2001.)