adozona.hu
BH+ 2003.8.397
BH+ 2003.8.397
Ha a munkáltató a jogellenes felmentést visszavonta, a közalkalmazottat nem érte vagyoni hátrány. Nem vagyoni kártérítést sem követelhet a közalkalmazott, ha annak megállapítására alkalmas tényeket nem bizonyít. Az átmeneti egészségromlás nem ad alapot az ilyen kártérítés megállapítására [Mt. 100. §, 177. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a módosított keresetében 130 000 forint tanulmányi költség, keresőképtelensége idejére 8000 forint keresetveszteség, valamint 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy pszichés megbetegedése a munkáltató zaklató magatartásával, jogellenes felmentő határozatával áll összefüggésben, az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát, mert álláspontja szerint alaptalanul rendkívüli szülői értekezlet tartására kívánta kényszeríteni, az igazgatói ó...
BH+ 2003.8.397 Ha a munkáltató a jogellenes felmentést visszavonta, a közalkalmazottat nem érte vagyoni hátrány. Nem vagyoni kártérítést sem követelhet a közalkalmazott, ha annak megállapítására alkalmas tényeket nem bizonyít. Az átmeneti egészségromlás nem ad alapot az ilyen kártérítés megállapítására [Mt. 100. §, 177. § (2) bek.].
A felperes a módosított keresetében 130 000 forint tanulmányi költség, keresőképtelensége idejére 8000 forint keresetveszteség, valamint 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy pszichés megbetegedése a munkáltató zaklató magatartásával, jogellenes felmentő határozatával áll összefüggésben, az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát, mert álláspontja szerint alaptalanul rendkívüli szülői értekezlet tartására kívánta kényszeríteni, az igazgatói óralátogatások, naplóbeírások, a részmunkaidős foglalkoztatás felajánlása rendeltetésellenes volt.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesi szakközépiskolában matematika és fizika tantárgyakat oktató felperes matematikából nem rendelkezett az előírt egyetemi iskolai végzettséggel, és az alperes erre vonatkozó felhívása ellenére közoktatás-vezetői tanfolyamot végzett el, amelynek költségeit az alperes nem vállalta át. A munkaügyi bíróság a tanfolyam költségei megtérítésére irányuló kereseti kérelmet azzal az indokolással utasította el, hogy az alperesnek tanulmányi szerződéskötési kötelezettsége nem állt fenn, az alperesnél a továbbtanulási elvek meghatározására, a támogatási költségek elosztására létrehozott bizottság a felperest és a többi, hasonló képzésben résztvevőt sem támogatta. Ezért a munkaügyi bíróság nem látta megállapíthatónak e körben az alperes rendeltetésellenes magatartását.
A további ítéleti tényállás szerint az alperes az egyetemi végzettség és a kötelező óraszám hiánya miatt fizika egyszakos tanárként foglalkoztatható felperes részére részmunkaidős foglalkoztatást ajánlott fel, amit a felperes elutasított. Az alperes a felperest a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapított indokokkal felmentette, az egyeztetésen azonban a felmentést az Mt. 28. §-ának (1) bekezdésébe ütköző törvénysértés miatt visszavonta. Az alperes ezt követően megállapodott a felperessel részmunkaidős foglalkoztatásban, majd egy fő fizikaszakos tanár jogviszonyának megszűnése után a felperest teljes óraszámban foglalkoztatta. A felperesnek tehát kára, hátránya nem keletkezett.
A munkaügyi bíróság alaptalannak találta az 1998. augusztus 10-étől október 26-áig tartó keresőképtelenséggel kapcsolatos kárigényt és a nem vagyoni kárigényt, mert álláspontja szerint a neurózis megbetegedést a felperes személyében rejlő elháríthatatlan ok okozta, továbbá a munkáltatónak a felperes által hivatkozott magatartásai, intézkedései nem voltak jogellenesek. Az elsőfokú bíróság a rendeltetésellenesség megállapítása iránti kereseti kérelmet a Pp. 123. §-ában írt törvényi feltételek hiánya miatt utasította el.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet a nem fellebbezett részében nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság megállapítását a tanulmányi költség iránti kereset alaptalansága tekintetében, és abban, hogy a munkáltató felperes által sérelmezett intézkedései (óralátogatások, naplóbeírások) nem voltak jogellenesek. A felperes munkához való személyiségi joga sérült ugyan az alperes jogellenes felmentésével, a felperest ezzel összefüggésben azonban nem érte kár, a felperes továbbá nem bizonyított olyan hátrányt, amely nem vagyoni kárigényét megalapozta volna. A munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlása megállapítására irányuló kereset elutasítása tekintetében erre irányuló fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú ítéletet.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmében megjelölt vagyoni kár és nem vagyoni kár megfizetésére kötelező határozat hozatalát kérte, másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és lényegében új eljárásra és új határozat hozatalára irányult.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, és ezért téves jogi következtetésre jutott. Érvelése szerint az alperesnek módja lett volna megfelelő számú fizikaórában való foglalkoztatására. Az alperes nem figyelmeztette a matematika szakos egyetemi diploma hiánya következményére, a megszerzésre nem adott határidőt, a továbbképzésen való részvétel joga és kötelessége volt. Álláspontja szerint a jogviszonyát az alperes mindenképpen meg kívánta szüntetni. Sérelmezte, és a pszichológus szakértő véleményével ellentétesnek tartotta az egészségromlására, annak okára, időtartamára tett ítéleti megállapítást, e körben bizonyítási indítványa elutasítása indokolásának hiányát. A rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítására irányuló keresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés ellen is élt fellebbezéssel, ezért törvénysértő az ennek vizsgálatát mellőző jogerős ítélet.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartását irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem támadta a jogerős ítéletnek a tanulmányi költség megfizetésére vonatkozó keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyó részét, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság nem érintette [Pp. 275. § (2) bekezdés].
A felperes a fellebbezésében nem támadta a munkaügyi bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amelyben a Pp. 123. §-ában írt törvényi feltételek hiánya miatt elutasította a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítására irányuló keresetét, ezért a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül mellőzte az elsőfokú ítélet erre vonatkozó rendelkezései vizsgálatát.
A Legfelsőbb Bíróság ezt meghaladóan a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta a jogerős ítéletet. [Pp. 275. § (2) bekezdés].
A felperes lényegében a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző törvénysértést panaszolt a vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránti keresete elutasítása vonatkozásában.
Az eljárt bíróságok a vagyoni és nem vagyoni kárigények jogalapjaként vizsgálták a keresetben megjelölt munkáltatói magatartásokat és intézkedéseket, amelyek egy részét a felperes jogellenesnek, más részét zaklatására, bosszúállásra irányulónak - azaz rendeltetésellenes joggyakorlást megvalósítónak - tartott. A felülvizsgálati kérelem ezért alaptalanul panaszolta, hogy a másodfokú bíróság mellőzte a felperes által rendeltetésellenesnek megjelölt alperesi intézkedések vizsgálatát.
A kereset megalapozottsága tekintetében a bizonyítás a felperest terhelte [Pp. 164. § (1) bekezdés].
Az első és a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján alakította ki mérlegeléssel a döntése alapjául szolgáló ítéleti tényállást. A felülmérlegelésre, azaz a bizonyítékok ismételt egybevetésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, erre a bírói gyakorlat szerint csupán a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, iratellenes, a logika szabályaiba ütköző értékelése - azaz a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző törvénysértés - esetén van mód. Jelen esetben a peradatok ilyen következtetésre nem adnak alapot.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes matematika-fizika szakos tanárként mindkét tárgyat oktatta, és 1994-ben az alperes a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 17. §-a (1) bekezdésének f) pontjában előírtak alapján szólította fel a matematika tanári egyetemi diploma megszerzésére, mert ezen a szakon csak főiskolai végzettséggel rendelkezett. Ebből a felperesnek nyilvánvalóan tudnia kellett, hogy későbbi, a kinevezése szerinti alkalmazásának feltétele a törvényben előírt iskolai végzettség megszerzése.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében is elismerte, hogy a munkáltató ellenezte a közoktatásvezetői - a felperes munkaköréhez nem kapcsolódó - továbbképzésen való részvételt, a felperes ennek ellenére nem az egyetemre iratkozott be, hanem a tanfolyamot végezte el, amit - emiatt is - az alperes nem támogatott. A per adatai alátámasztották, hogy az alperes az így fizika egyszakosként foglalkoztatható felperes részére nem tudta a teljes kötelező óraszámot biztosítani. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta azt az ítéleti tényállást, hogy az iskolában a NAT bevezetésével a fizika és kémia óraszámok csökkentek, csökkent az induló első osztályok száma is, és az iskolában 5 fő fizika szakos tanárból ketten - a felperes és K B - voltak egyszakosak, és ez utóbbi tanár vállalta a számítástechnikai tanári képesítés megszerzését. Mindezek alapján a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás felajánlása az alperes részéről jogellenes volt, mert az az Mt. 4. §-a (1) bekezdésében előírt tilalomba ütközött.
Az alperes a szakszervezeti egyetértés hiánya miatt közölt jogellenes felmentést a felperes hozzájárulásával az egyeztetéskor visszavonta, a felperesnek ebből kára nem származott, létszámcsökkenés miatt a teljes óraszámban való foglalkoztatás is megoldódott.
Az eljárt bíróságok a bizonyítékok értékelése alapján ugyancsak törvénysértés nélkül állapították meg, hogy az alperes ellenőrzési jogának zaklatásszerű, bosszú jellegű gyakorlását a felperes nem bizonyította. Az óralátogatások, naplóbeírások tekintetében több tanú vallomásában cáfolta a felperes keresetében előadottakat, a felperes e tanúvallomásokra észrevételt nem tett.
A felperes az alperes jogellenes magatartására és intézkedéseire alapozta a vagyoni és nem vagyoni kárigényét. Ezek bizonyítottsága hiányában a követeléseit az eljárt bíróságok érdemben megalapozottan utasították el. Nincs tehát jelentősége annak, hogy a felperes két és fél hónapig tartó keresetvesztesége mennyiben vezethető vissza a személyiségében rejlő okra, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolása erre vonatkozó okfejtését mellőzi. A jogellenes felmentést az alperes visszavonta, a felperest vagyoni hátrány nem érte. Ezzel összefüggésben olyan hátrányt, amely nem vagyoni kárpótlás megállapítását megalapozhatja, nem bizonyított, az átmeneti egészségromlás ennek megállapítására nem ad alapot.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a tanulmányi költségre vonatkozóan elsőfokú ítéletet helybenhagyó, valamint a nem fellebbezett elsőfokú ítéleti rendelkezést nem érintő részét nem érintette, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemben előadott törvénysértés hiányában - hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés].
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.236/2001. sz.)