adozona.hu
BH+ 2003.8.396
BH+ 2003.8.396
Ha az üzemviteli villanyszerelő munkavállaló az ismerősénél tartott ellenőrzésbe jogkör nélkül beleavatkozik, és az ellenőrzést akadályozza, jogszerű a munkaviszonyának rendkívül felmondással történő megszűntetése [Mt. 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az 1999. szeptember 30-án kelt és közölt rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével elmaradt munkabér, négy havi végkielégítés, a jogellenesség szankciójaként 8 havi átlagkereset, valamint kártérítés és mindezek kamatai megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a rendkívüli felmondást hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésé...
BH+ 2003.8.396 Ha az üzemviteli villanyszerelő munkavállaló az ismerősénél tartott ellenőrzésbe jogkör nélkül beleavatkozik, és az ellenőrzést akadályozza, jogszerű a munkaviszonyának rendkívül felmondással történő megszűntetése [Mt. 96. §].
A felperes a keresetében az 1999. szeptember 30-án kelt és közölt rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével elmaradt munkabér, négy havi végkielégítés, a jogellenesség szankciójaként 8 havi átlagkereset, valamint kártérítés és mindezek kamatai megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével a rendkívüli felmondást hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte az alperest 500 965 forint elmaradt munkabér, 1 447 692 forint végkielégítés és 84 361 forint kártérítés, valamint - a végkielégítés kivételével - mindezek késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a felperes üzemviteli villanyszerelőként állt munkaviszonyban az alperessel, feladata a közvilágítás javítása volt. Az alperes amiatt szüntette meg a munkaviszonyát rendkívüli felmondással, mert a felperes 1999. szeptember 6-án, amikor ügyeletben volt, munkavégzés közben 17.00 óra körül és 17.53 órakor telefonon értesítést kapott arról, hogy egy ismerősénél az alperes megbízottjai mérőóra ellenőrzést végeznek, a felperes a szolgálati kocsival a helyszínre ment, a hatáskörét túllépve az ellenőrzést akadályozta, és az alperes gazdasági érdekeivel ellentétes magatartást tanúsított, majd a meghallgatásakor mindezeket tagadta. A rendkívüli felmondás indokolása utalt arra, hogy a fogyasztónál a felperes tette fel korábban a mérőóra zárpecsétet, amely alatt az ellenőrök felcserélve találták S fázisban a bejövő és kimenő vezetéket, és így az óra visszafelé jelzett (mért).
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból azt állapította meg, hogy az alperes nem bizonyította az ellenőrzés akadályozását, és az alperes gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartás tanúsítását. A felperes este 19.00 órakor, a jegyzőkönyv lezárása után érkezett a helyszínre, így nem valós, hogy a jegyzőkönyv felvételét akadályozta, és a fogyasztót az ellenőrök ellen hangolta. Nem találta bizonyítottnak, hogy a fogyasztónál a felperes által 1998. november 22-én feltett zárpecsét alatt a vezetékek fel voltak cserélve, továbbá kötelezettségszegés hiánya miatt nem fogadta el jogszerűnek a felperes azon magatartását, hogy a meghallgatásakor a helyszínen való megjelenését tagadta. Mindezek alapján az alperest az Mt. 100. §-a alapján a kereset szerint marasztalta. A kártérítésre kötelezés alapjaként a munkaviszony megszüntetés jogellenességét jelölte meg.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, és a rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezése iránti kereseti kérelmet elutasította, míg az elsőfokú ítéletet a 84 361 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezés tekintetében helybenhagyta azzal a módosítással, hogy annak jogcíme jogalap nélkül levont munkabér.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a bizonyítékokat tévesen értékelte, indokolási kötelezettségének nem teljes körűen tett eleget, mert nem indokolta azt a lényeges körülményt, hogy az értékelhető bizonyítékok közül miért rekesztette ki a két ellenőr egybehangzó tanúvallomását. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást a felperesnek a helyszínen történt megjelenésének időpontja, a ténymegállapító jegyzőkönyv felvétele, a helyszínen tanúsított magatartása, a telefonhívások időpontja tekintetében pontosította és módosította.
A kiegészített tényállás alapján nem osztotta az alperes gazdasági érdekét sértő magatartás hiányára vonatkozó elsőfokú ítéleti álláspontot. A rendkívüli felmondásban megjelölt kötelezettségszegéseket az ellenőrök egybehangzó tanúvallomása, a ténymegállapító jegyzőkönyv és T. L. ellenőrnek a felperes magatartását részletező, a jegyzőkönyvhöz csatolt írásbeli jelentése alapján bizonyítottnak találta. Utalt a szabálytalanság gyanújával érintett fogyasztó és fia tanúvallomása tekintetében az érintettségükre, továbbá a felperes előadása értékelése, szavahihetősége tekintetében a korábbi tagadására és ellentmondó nyilatkozataira. Az alperesnek a szabálytalan áramvételezések ellenőrzéséhez és feltárásához fűződő nyomós gazdasági érdekei, a felperes kötelezettségszegő magatartása miatt bekövetkezett bizalomvesztés alapján a rendkívüli felmondást megalapozottnak ítélte. A kártérítésként megjelölt követelést jogalap nélkül levont munkabérnek minősítette, és ezen a jogcímen találta megalapozottnak a fizetési felszólítás hiányára tekintettel.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helyben hagyására irányuló határozat hozatalát kérte. Jogszabálysértésként a Pp. 206. §-a (1) bekezdésében és a Pp. 221. § (1) bekezdésében előírtak megsértését jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a két ellenőr tanúvallomása, a ténymegállapító jegyzőkönyv adatai tekintetében az ellentmondásokat figyelmen kívül hagyta, nem értékelte, hogy a jegyzőkönyvben nincs utalás a felperes jelenlétére. Iratellenességet panaszolt a helyszínen megjelenése ítéleti időpontja tekintetében, amit álláspontja szerint az ügyeleti szolgálata hibacím füzete és a telefonhívások részletes listája adatai cáfolnak. Utalt arra, hogy az alperes szakértő bevonása után a ténymegállapító jegyzőkönyvet sztornírozta, mert a szakértő szabálytalan áramvételezésre utaló nyomot nem talált.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei tekintetében a keresetet elutasító részében támadta a bizonyítékok mérlegelése és az ítélet indokolása miatt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs jogszabályi lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére, felülmérlegelésre, a bíróságok mérlegelési körébe tartozó ténykérdés általában nem vizsgálható. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálatát megalapozó törvénysértésként azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésével nem történt-e kirívóan okszerűtlen, iratellenes, a logika szabályainak ellentmondó következtetés [Pp. 270. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés].
A másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítékok értékelésénél megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében szabályozottakat, mert lényeges bizonyítékokat - a két ellenőr egybehangzó tanúvallomását, a ténymegállapító jegyzőkönyv és T. L. ellenőrnek a jegyzőkönyvhöz mellékelt írásbeli jelentését a felperes magatartásáról - figyelmen kívül hagyta, ehelyett a tényállást a felperes perbeli előadására, az érintett fogyasztó és annak fia tanúvallomására alapította, és a bizonyítékok ilyen értékelésének nem adta indokát. A másodfokú bíróság - helytállóan - az összes bizonyítékot értékelésébe vonta, és mindenre kiterjedően indokolta, hogy azokat egymagukban és más bizonyítékokkal egybevetve miként értékelte. A felülvizsgálati kérelem mindezek tekintetében alaptalanul panaszolt törvénysértést.
Az a körülmény, hogy a helyszíni ellenőrzésen a felperes megjelenése pontos időpontja nem volt megállapítható, nem érinti azt a jogerős ítéleti megállapítást, hogy a felperes hatáskörét túllépve az alperes megnevezését viselő munkaruhában és szolgálati kocsival járt el, az ellenőröknek nem volt hajlandó bemutatkozni, jelenléte okát megjelölni, és az ellenőrökkel szóváltásba keveredett, magatartása tehát az alperesnek az ellenőrzésekhez, a fogyasztói szabálytalanságok feltárásához fűződő fontos gazdasági érdekét sértette.
Mindezekből, valamint a felperesnek a jelenlétét is tagadó magatartásából, abból az eset kivizsgálása kapcsán kiderült körülményből, hogy a kérdéses mérőórát a felperes szerelte korábban a betegállománya alatt és ő helyezte el a zárpecséteket, a másodfokú bíróság okszerűen következtetett a rendkívüli felmondásban megjelölt minősített kötelezettségszegés bizonyítottságára.
A lényegi körülményeket illetően az ellenőrök tanúvallomása egybehangzó volt, a felperes magatartása bizonyítottságát nem érinti, hogy a ténymegállapító jegyzőkönyv a felperes jelenlétére nem tért ki (miután a formanyomtatvány az ellenőrzés megállapításait tartalmazhatja), T L-nak az ellenőrzés napján készített jelentése a felperes magatartását, a körülményeket azonban részletesen leírta. A másodfokú bíróság törvénysértés nélkül értékelte ezeket a bizonyítékokat perdöntőként. A felperes szavahihetőségéről, a fogyasztó és hozzátartozója érintettségéről kifejtettek is megalapozottak, mindezeket a felülvizsgálati kérelemben felhozottak nem cáfolták. Az ellenőrzési jegyzőkönyv megállapításaival kapcsolatban, a felülvizsgálati kérelemben előadottak miatt utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az ügyben indult és megszüntetéssel zárult büntetőeljárás a peres ügyben beszerzett iratai között fellelhető szakértői mérési jegyzőkönyv a következő megállapítást is tartalmazta: "miután a fogyasztásmérő nagymértékű negatív hibával mér, pótfelszámítást javaslok normál tarifával". Nem hagyható továbbá figyelmen kívül az a felülvizsgálati kérelemben sem vitatott tény, hogy a perbeli ellenőrzéskor az ellenőrök az észlelt rendellenességet megszüntették.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság helytálló jogi következtetéssel állapította meg, hogy a felperes bizonyított kötelezettségszegései az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az alperes rendkívüli felmondása jogszerű alapjául szolgáltak.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta [Pp. 275. § (2) bekezdés], ezért a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintő, és a 84 361 forint és kamatai megfizetésére vonatkozó részében helybenhagyó rendelkezését nem érintette.
A kifejtettek alapján a jogerős ítéletnek a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei tekintetében a keresetet elutasító részét hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés].
A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.245/2001. sz.)