adozona.hu
BH+ 2003.8.395
BH+ 2003.8.395
Tudomásszerzésnek az az időpont minősül, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a rendkívüli felmondás indokául szolgáló magatartásról a kötelezettségszegés súlyáról, mértékéről, valamint a munkavállaló vétkességéről tudomást szerez [Mt. 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes 2000. augusztus 31-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét.
Az ítélet tényállása szerint az alperes a felperes területvezetői munkakörben fennállt munkaviszonyát a 2000. augusztus 31-én ...
BH+ 2003.8.395 Tudomásszerzésnek az az időpont minősül, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a rendkívüli felmondás indokául szolgáló magatartásról a kötelezettségszegés súlyáról, mértékéről, valamint a munkavállaló vétkességéről tudomást szerez [Mt. 96. §].
A felperes a keresetében az alperes 2000. augusztus 31-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét.
Az ítélet tényállása szerint az alperes a felperes területvezetői munkakörben fennállt munkaviszonyát a 2000. augusztus 31-én kelt rendkívüli felmondással azzal az indokolással szüntette meg, hogy felperes a pénzügyi szabályzat megsértésével, "etikai és morális gátakat áthágva", beosztottja nevében, annak tudta és beleegyezése nélkül 150 000 forintot vett fel a munkahelyi pénztárból. A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy a felperes 2000. július 18-án, a szabadsága előtti utolsó munkanapján beosztottja, M. Zs. nevére elszámolási előlegként 150 000 forintot vett fel. A pénztáros az összeget M. Zs. nevére, annak aláírása nélkül, kifizette a felperesnek, aki azt augusztus hónapban két részletben visszafizette. Utólag a pénztáros kérte M. Zs.-t a bizonylat aláírására, aki azonban ezt megtagadta. M. Zs.-t augusztus 4-én telefonon, majd augusztus 11-én személyes találkozás alkalmával tájékoztatta az alperes személyügyi igazgatóját arról, hogy a nevére, aláírása nélkül a felperes pénzt vett fel. A személyügyi igazgató utasítására a felperes szakmai felettese, K. K. régió igazgató a pénzfelvétellel érintetteket meghallgatta és az erről készült jegyzőkönyvet, valamint a bizonylatmásolatot elektronikus levélben 2000. augusztus 18-án megküldte a személyügyi igazgatónak.
A munkaügyi bíróság a munkáltatói jogkör gyakorlója tudomásszerzésének időpontját 2000. augusztus 11-ében állapította meg, mert megítélése szerint a személyzeti igazgató M. Zs.-tal történt személyes találkozás alkalmával a pénz felvételének részletes körülményeit megismerte. A bíróság kifejtette, hogy a vizsgálat lefolytatására a jogszabályban biztosított 15 napos határidő elegendő lett volna. Ezért az előírt 15 napos szubjektív határidőn túl meghozott munkáltatói intézkedést ez okból jogellenesnek minősítette.
A munkaügyi bíróság ezen túlmenően a rendkívüli felmondás indokát is elbírálta. A felperes kötelezettségszegésének súlyát úgy értékelte, hogy az a rendkívüli felmondást nem alapozta meg. Ezért indokára tekintettel is jogellenesnek találta az intézkedést.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a közbenső ítéletével helybenhagyta az első fokú bíróság közbenső ítéletét.
A másodfokú bíróság szerint helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló személyzeti igazgató augusztus 11-én tudomást szerzett a felperes cselekményéről. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a gyanú felmerülését követően indokolatlanul késedelmesen elrendelt vizsgálat a kötelezettségszegés körülményeiről további lényeges adatot nem szolgáltatott ahhoz képest, amit M. Zs. már szóban közölt a munkáltatói jogkör gyakorlójával.
A másodfokú bíróság a szubjektív határidő elmulasztása miatt megállapított jogellenességre tekintettel az elsőfokú ítélet indokolásából a rendkívüli felmondás
indoka érdemi elbírálásával foglalkozó részt - mint szükségtelent - mellőzte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A bizonyítékok nem okszerű mérlegelésére, a helytelenül megállapított tényállásból levont téves jogi következtetésre hivatkozva támadta a jogerős ítéletet a tudomásszerzés időpontja tekintetében. Kifejtette, hogy M Zs, mint felperes cselekményének sértettje részéről adott tájékoztatás önmagában nem alapozhatta meg a rendkívüli felmondási jog gyakorlását, mert a munkáltatói jogkör gyakorlója ez alapján nem győződhetett meg aggálytalanul a felperes cselekményéről, annak súlyáról. Az elrendelt vizsgálat 2000. augusztus 18-án erősítette meg a bejelentés valóságát, és további tényként a pénz visszafizetésére vonatkozó adatot is feltárt. Részletesen kifejtette álláspontját arról, hogy a szubjektív határidő kezdetét nem lehet a sértett tájékoztatásának időpontjához kötni.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt szubjektív - 15 napos - határidőt az Mt. 96. §-a (4) bekezdése szerint a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől kell számítani. A tudomásszerzésnek azt az időpontot kell tekinteni, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a rendkívüli felmondás indokául szolgáló magatartásról - adott esetben a felperes terhére rótt kötelezettségszegésről - annak tényén túlmenően a kötelezettségszegés súlyáról, mértékéről a munkavállaló vétkességéről is tudomást szerez. Nem minősül tudomásszerzésnek - amint erre a jogerős ítélet is utalt - a kötelezettségszegés gyanújának felmerülése, hanem szükséges a kötelezettségszegésről való alapos, és megnyugtató ismeretek megszerzése. Ennek tisztázása érdekében a gyanú felmerülését követően a munkáltató a körülményekre vonatkozó vizsgálatot tarthat, amellyel nem késlekedhet.
Az adott esetben irányadó tényállás szerint a munkáltatói jogkört gyakorló személyzeti igazgatót M. Zs., a felperes beosztottja - előzetes telefonbeszélgetést követően - 2000. augusztus 11-én személyesen, részletesen tájékoztatta arról, hogy a felperes az ő nevére, tudomása nélkül 150 000 forintot vett fel a pénztárból. Ezt az időpontot a bíróság a tudomásszerzés időpontjának tévesen tekintette, hiszen e tájékoztatás - az erre vonatkozó bizonyítékok nélkül, különös tekintettel arra, hogy a tájékoztatás az ügyben nem érdektelen személytől származott - csak a kötelezettségszegés alapos gyanúja felmerüléseként minősíthető. Ezért nem volt szükségtelen ezt követően az ügy kivizsgálásának elrendelése. Ennek során a felperes szakmai felettese által meghallgatott személyek nyilatkozatait tartalmazó, 2000. augusztus 18-án faxon továbbított levél, és az ahhoz mellékelt pénztári bizonylatok egyrészt tényszerűen alátámasztották a kötelezettségszegés gyanúját, de azon túlmenően a felperes vétkességére vonatkozó adatokat is tartalmaztak (ismételten szabálytalan pénzfelvétel történt, a szabálytalanul, engedély nélkül elszámolási előlegként felvett összeget a felperes nem elszámolta, hanem részletekben maga fizette vissza: az erre vonatkozó konkrét információkat a pénztáros nyilatkozata tartalmazta). Mindezeket a munkaügyi bíróság és a másodfokú bíróság a tudomásszerzés időpontjának megállapításánál nem vette figyelembe, tehát a bizonyítékokat nem teljes körűen értékelte [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Így tévesen jutott arra a következtetésre, hogy M. Zs. tájékoztatását követően vizsgálatra nem volt szükség, illetve a kötelezettségszegés körülményeiről újabb lényeges adatot az nem szolgáltatott. A tájékoztatás alapján a gyanú felmerülését követő egy héten belül az ügy kivizsgálása és eredményének közlése a munkáltatói jogkör gyakorlójával nem tekinthető késedelmes intézkedésnek.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában téves jogszabály értelmezésre utal, hogy a törvényben előírt 15 napos joggyakorlási határidőt a vizsgálat lefolytatására elegendőnek találta. A vizsgálat ugyanis a tudomásszerzéshez szükséges adatok megszerzését szolgálta, tehát csakis a tudomásszerzés előtti időre eshetett, míg a 15 napos határidő a tudomásszerzést követően állt rendelkezésre a munkáltatói döntés és írásbeli intézkedés meghozatalára. Nem áll összhangban továbbá a per adataival az előzőekben kifejtettek szerint a másodfokú bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a vizsgálat csak M. Zs. nyilatkozatának írásba foglalásából állt.
A kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy a felülvizsgálati kérelem helytállóan vitatta a tudomásszerzés időpontjának megállapítását, mert a munkáltatói jogkör gyakorlója 2000. augusztus 18-án, a vizsgálat eredménye alapján szerzett tudomást a rendkívüli felmondás indokául megjelölt kötelezettségszegésről. A jogerős ítélet az ettől eltérően, tévesen megállapított tudomásszerzési időpont alapján a szubjektív joggyakorlási határidő elmulasztására tekintettel a rendkívüli felmondás jogellenességét jogszabálysértően állapította meg.
Előbbi téves álláspontjából adódóan a másodfokú bíróság a rendkívüli felmondás érdemét illető részében a fellebbezést nem bírálta el.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot - a rendkívüli felmondás indokára is kiterjedően a fellebbezés elbírálása végett - új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az alperes felülvizsgálati eljárási költségét a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.168/2001. sz.)