adozona.hu
BH+ 2003.8.393
BH+ 2003.8.393
A törvény a munkáltató rendes felmondása esetére teszi kötelezővé a munkavégzés alól történő felmentés idejének biztosítását. Ez azonban nem zárja ki, hogy a felek a munkavállaló rendes felmondása esetén járó felmentési időben megállapodjanak [Mt. 13. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1975-től főmérnök munkakörben fennállt munkaviszonyát 2000. június 20-án rendes felmondással megszüntette. A keresetében arra kérte kötelezni az alperest, hogy a felmondási idő 12 hónapjából 6 hónapra - 2000. december 20-ától - a munkavégzés alól mentse fel, és az Mt. 97. §-a szerint számoljon el vele, fizesse ki a részére a felmentési időre járó átlagkeresetét, továbbá adja ki a szükséges igazolásokat. Ezen túlmenően szabadság-megváltást és célprémiumot követelt.
A munkaügyi b...
BH+ 2003.8.393 A törvény a munkáltató rendes felmondása esetére teszi kötelezővé a munkavégzés alól történő felmentés idejének biztosítását. Ez azonban nem zárja ki, hogy a felek a munkavállaló rendes felmondása esetén járó felmentési időben megállapodjanak [Mt. 13. § (3) bek.].
A felperes az 1975-től főmérnök munkakörben fennállt munkaviszonyát 2000. június 20-án rendes felmondással megszüntette. A keresetében arra kérte kötelezni az alperest, hogy a felmondási idő 12 hónapjából 6 hónapra - 2000. december 20-ától - a munkavégzés alól mentse fel, és az Mt. 97. §-a szerint számoljon el vele, fizesse ki a részére a felmentési időre járó átlagkeresetét, továbbá adja ki a szükséges igazolásokat. Ezen túlmenően szabadság-megváltást és célprémiumot követelt.A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperest a rendes felmondása alapján 2000. december 20-át követően mentesíteni kell a munkavégzés alól, és az utolsó munkában töltött napon a munkáltatónak a felperessel el kell számolni, a felperes részére ki kell adni a munkaviszony megszűnésével összefüggő iratokat.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felek az 1993. március 10-én kötött munkaszerződésben 12 hónap felmondási időben állapodtak meg, azzal hogy ebből a munkavállalót legalább hat hónapra a munkavégzés alól fel kell menteni. A munkaszerződés ilyen kikötése alapján a munkaügyi bíróság szerint a felperes a munkavégzés alóli felmentést, járandóságait és az igazolások kiadását alappal követelte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a közbenső ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét. Rámutatott, hogy a felek megállapodása mind a munkáltató, mind a munkavállaló felmondása esetén azonosan határozta meg a munkavégzés alóli felmentési időt, továbbá utalt az Mt. 13. §-ának (3) bekezdésére. A megyei bíróság szerint az a körülmény, hogy a felperes a felmentési idő alatt új munkaviszonyt kíván létesíteni, nem valósít meg rendeltetésellenes joggyakorlást.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet megváltoztatását és lényegében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 93. §-a (1) bekezdésében, 3. §-a (3) bekezdésében és a 4. §-a (1) bekezdésében előírtakat. A bíróságok a törvényben szabályozottakkal szemben kiterjesztően értelmezték a felperes javára a munkaszerződést a felmentési idő tekintetében. A felperes a felmentési időt azért igényelte, hogy a konkurens cégnél közbeszerzési eljárásban pályázóként - az alperes érdekét sértve - részt vegyen, ezért az igényének érvényesítése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik. Mindezek alátámasztására arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság az ítéletével az említett szerződést, mint jó erkölcsbe ütközőt, érvénytelennek minősítette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felek a munkaszerződés módosítására vonatkozó 1993. március 10-én kötött megállapodásban a rendes felmondás esetére a felmondási időt 12 hónapban állapították meg azzal, hogy ebből a munkavállalót legalább 6 hónapra a munkavégzés alól fel kell menteni. A bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy a munkaszerződés módosítása a felmondási idő mértéke és a munkavégzés alóli felmentési idő tekintetében nem tett különbséget aszerint, hogy a rendes felmondás a munkáltatótól vagy a munkavállalótól származik, továbbá az Mt. 13. §-a (3) bekezdésére utalás a felperes javára a törvénynél kedvezőbb eltérést kifejezetten rögzíti. A törvény szerinti juttatás biztosítása a felek megállapodását nem igényli.
Az Mt. 93. §-ának (1) bekezdése a munkáltató rendes felmondása esetére teszi kötelezővé a munkavégzés alóli felmentési idő biztosítását, ez azonban nem zárja ki, hogy a felek a munkavállaló rendes felmondása esetén járó felmentési időben megállapodjanak. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése értelmében a felek megállapodásukban a törvényi szabálytól a munkavállalóra kedvezőbb feltételt kötöttek ki a felmentési idő tekintetében is. Ezt támasztja alá a munkáltatónak a periratokhoz csatolt levele, amelyben a felperes felmondásakor még nem zárta ki a felmentési időre vonatkozó, munkaszerződésben lévő rendelkezést. Az alperes felülvizsgálati kérelmében ezért alaptalanul hivatkozott az Mt. 93. §-a (1) bekezdésében előírtak megsértésére és a munkaszerződés módosítás téves értelmezésére.
A felülvizsgálati kérelem alap nélkül sérelmezte az Mt. 3. §-a (3) bekezdésében és a 4. § (1) bekezdésében előírtak megsértését is. A felperesnek a felmentési időre és az Mt. 97. §-ának (2) bekezdése szerinti elszámolásra, a jogszabályban előírt igazolások kiadására vonatkozó igénye jogszerűségét nem érinti, hogy a felmentési idő alatt új munkaviszonyt kívánt létesíteni. A munkáltató gazdasági érdekei esetleges veszélyeztetése kártérítésre adhat alapot; a felek megállapodása alapján járó juttatást - eltérő megállapodás, vagy törvényi megengedés hiányában - a munkáltató nem tarthatja vissza arra hivatkozással, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő valamely kötelezettségét megszegte. Az alperes ezért alaptalanul hivatkozott a munkavégzés alóli felmentés és az utolsó munkában töltött napon való elszámolás hiánya jogszerű okaként a felperesnek a konkurens cégnél végzett esetleges tevékenységére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.890/2001. sz.)