adozona.hu
BH+ 2003.7.342
BH+ 2003.7.342
Üzemi balesetből eredően a felszámolási eljárásban érvényesített kártérítési igények - közöttük a nem vagyoni kártérítés összegének megállapítása - mérlegelése körében irányadó szempontok [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. §, 177. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
S. F., az adós alkalmazottja, 1997. június 4-én üzemi balesetet szenvedett. Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását az elsőfokú bíróság az 1997. december 19-én kelt végzésével rendelte el, melyet a Cégközlönyben 1998. január 8-án tettek közzé.
A hitelező a felszámolóhoz hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló az 1997. október 29-én kelt határozatával elbírált. Ennek keretében 1997. december 1-jétől a hitelező részére jövedelempótló kártérítési járadékot, valamint 400 000 Ft ne...
BH+ 2003.7.342 Üzemi balesetből eredően a felszámolási eljárásban érvényesített kártérítési igények - közöttük a nem vagyoni kártérítés összegének megállapítása - mérlegelése körében irányadó szempontok [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. §, 177. § (2) bek.].
S. F., az adós alkalmazottja, 1997. június 4-én üzemi balesetet szenvedett. Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását az elsőfokú bíróság az 1997. december 19-én kelt végzésével rendelte el, melyet a Cégközlönyben 1998. január 8-án tettek közzé.A hitelező a felszámolóhoz hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló az 1997. október 29-én kelt határozatával elbírált. Ennek keretében 1997. december 1-jétől a hitelező részére jövedelempótló kártérítési járadékot, valamint 400 000 Ft nem vagyoni kártérítést és ennek a baleset időpontjától számított kamatait állapította meg. Az ezt meghaladó igényét elutasította. A hitelező a bírósághoz benyújtott kérelmében a már kifizetett 400 000 Ft nem vagyoni kártérítésen felül további 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés és ezután járó törvényes mértékű kamatok megfizetésére, továbbá 8500 Ft gondozási díj, 4800 Ft élelmezés feljavítási költség megfizetésére kérte az adóst kötelezni.
Az adós a gondozási díjból és az élelmezés feljavításból eredő, összesen 13 300 Ft kártérítési kötelezettségét elismerte, ezt meghaladóan a hitelezői igény elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelező igényének részben helyt adott, és arra kötelezte az adóst, hogy 30 napon belül fizessen meg a hitelezőnek, az 1997. június 4-én bekövetkezett balesetet követő időre, gondozási díj címén 8500 Ft-ot, élelmezés feljavítás címén 4800 Ft-ot, összesen 13 300 Ft-ot és ez összeg után 1997. szeptember 24-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatot. Kötelezte továbbá az adóst, ugyancsak 30 nap alatt, a hitelező részére 250 000 Ft többlet nem vagyoni kártérítés, valamint annak 1997. június 4-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata megfizetésére. Az adóst kötelezte a hitelező jogi képviselője részére 8000 Ft képviseleti költség, valamint az igazságügyi szakértői véleménnyel felmerült 10 513 Ft szakértői költség megfizetésére, a Tudományegyetem Általános Orvosi Kar Igazságügyi Orvostani Intézete részére. Ezt meghaladóan a hitelező igényét elutasította.
Döntését a gondozási díj és az élelmezés feljavítás tekintetében az adós elismerésére alapította. A nem vagyoni kár megállapítása tekintetében, elfogadva dr. Sz. G. igazságügyi orvos szakértő véleményét, megállapította, hogy a hitelező az 1997. június 4-i üzemi balesete során bal térde rándulását szenvedte el, emiatt végzett ismételt műtét utáni állapotban van. A bal térd traumáját követő, valamint a jobb térd izületet kompenzáló, elfajulásos elváltozása, a bal térdkalács porcának megbetegedése, a bal térdizület hártyának idült gyulladása, a bal alsó végtag izomzatának sorvadása, mindkét oldali csípő és ágyéki gerinc elfajulás elváltozása, idült hasnyálmirigy gyulladás, idült hörghurut, bal oldali vesekő ürítés utáni állapot, bal kar visszér-trombózisát követő állapot alapján össz szervezeti munkaképesség-csökkenése 50%-os mértékű. Az üzemi balesetre visszavezethető, illetve annak szövődményeként kialakuló elváltozások 40%-os üzemi baleseti eredetű munkaképesség-csökkenést hoznak létre és tartanak fenn. A hitelező a bal alsó végtagját terhelni nem tudja, járásában közepes mértékben korlátozva van, szakorvosi javaslatra a sérült alsó végtag teljes fizikai kímélete szükséges, mely indokolttá teszi minden olyan tevékenység végzésében kisegítő igénybevételét, mely a tartós állással, járással, lépcsőn, emelkedőn való közlekedésben, terhek vivésében, hordásában nyilvánul meg. A hitelező élete és társadalmi életben való részvétele tartósan megnehezültnek tekinthető, melynek mértéke az azt létrehozó kórképe munkaképesség-csökkenést fenntartó 40%-os értékével fejezhető ki. Betegségeiből fakadóan további állapotrosszabbodása várható.
A szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a hitelező kártérítési igénye a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. § és 177. § (2) bekezdése alapján megalapozott. A nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásánál a hitelezőnek az életkörülményeit, a balesetből eredő hátrányait értékelte. Ennek során arra következtetett, hogy további 250 000 Ft nem vagyoni kártérítés alkalmas a hitelezőt ért nem vagyoni hátrányok enyhítésére, az elnehezült életvitel megkönnyítésére. A kérelemnek ezért részben hely adott, míg az ezt meghaladó igényt elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a nem vagyoni kártérítés összegének felemelését kérte, a felszámoló által figyelembe vett összegen felül, további 500 000 Ft-ra. Fellebbezése indokaként hivatkozott az elsőfokú eljárás során e körben tett részletes előadásaira. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított további 250 000 Ft nem vagyoni kártérítés nem tűnik alkalmasnak - beszámítva az adós korábbi teljesítését is - az őt ért nem vagyoni károk kompenzálására.
A fellebbezésre az adós észrevételeket nem terjesztett elő.
A másodfokú eljárás során a hitelező a P-i Honvéd Kórház Neurológiai Szakrendelésének 2002. február 11-én kiállított ambuláns lapját csatolta. Dr. Cs. B. osztályvezető főorvos a hitelező diagnózisai felsorolását követően adott véleményében megállapította, hogy a hitelezőnél elvégzett korábbi vizsgálatok nyitott csigolyát igazoltak, mely a korábbi terhelés, illetve baleset következményeit súlyosabbá tette. A nyaki és ágyéki gerinc elfajulásos elváltozásai a korábbi munkahelyi megterhelésekkel hozhatók okozati összefüggésbe, melyeket a baleset jelentősen súlyosbított. Az észlelt idegrendszeri és csontszerkezeti elváltozások állapotjellegűek, abban érdemi, spontán javulás nem várható. A terhelés az alapbetegség rosszabbodását hozhatja. Mindezek a munkahelyi, családi és szociális keretek tartós zavarát eredményezik.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a jelen eljárásra alkalmazott többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 253. § (3) bekezdése alapján csak a fellebbezéssel érintett körben bírálta felül.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor bár megállapította a hitelezőnek az üzemi balesetből eredő, illetve annak szövődményeként kialakuló elváltozásoknak a munkaképesség-csökkenésre gyakorolt 40%-os mértékét, a nem vagyoni kártérítés összegét a hitelező által igényelt 500 000 Ft helyett csak 250 000 Ft többlet kártérítésben találta megállapíthatónak.
A hitelező a baleset bekövetkezésének időpontjában mindössze 41 éves volt. A baleset és annak műtéti következményei folytán olyan mértékű egészségkárosodást szenvedett, amelynek hátrányaival egész életében számolnia kell. A nehéz és közepesen nehéz fizikai munka végzésére véglegesen alkalmatlanná vált. Figyelemmel arra, hogy korábban fizikai munkát végzett, a további munkavégzésre csak átképzéssel válna alkalmassá, illetve a munkaerő piacon jelentős hátrányba kerülne a baleset előtti állapotához képest. Ez nem csupán vagyoni hátrányokkal, hanem az életvitelre kiható, az életminőséget rontó olyan hátrányokkal jár, amelyeket a nem vagyoni kár összegének meghatározása során is értékelni kell.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a ma is még csak 46 éves életkorú hitelezőnek kiskorú gyermekei vannak, akikkel korábban a faluban található sportpályára jártak futballozni társaikkal együtt. A baleset következtében a hitelező a korábbi közös játékban sem tud részt venni gyalogos közlekedése is nehezített, lábai könnyen bedagadnak, időjárás változásra érzékenyek és fájdalmasak.
A fellebbezési eljárás során csatolt vélemény is megerősíti az ügyben kirendelt igazságügyi orvos szakértőnek azt a véleményét, hogy a hitelezőnek betegségéből fakadóan további állapot rosszabbodása várható.
A Legfelsőbb Bíróság a hitelezőnek a balesetből eredő munkaképesség-csökkenése mértékét, családi viszonyait és életkörülményei megváltozását figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy az általa igényelt további nem vagyoni kártérítés nem eltúlzott és ez az összeg alkalmas a hitelezőt ért életvitelbeli elnehezülés és egyéb nem vagyoni hátrányok lehetőség szerinti kiegyenlítésére.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzésének a nem vagyoni kár összegére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és az adós által a hitelező részére fizetendő többlet nem vagyoni kártérítést 250 000 Ft-ról 500 000 Ft-ra emelte fel. (Legf. Bír. Fpk.VI.30.133/2001.sz.)