adozona.hu
BH+ 2003.6.296
BH+ 2003.6.296
A vétkesség alapján fennálló kártérítési felelősségére hivatkozó munkáltató eszpresszó tulajdonost terheli annak bizonyítása, hogy 10 főnél nem foglalkoztat több személyt. Ha az eszpresszóban foglalkoztatott alkalmazottat a vendég megtámadja, a munkavállaló sérülése a munkáltató működési körébe esik [Mt. 174. § (1) és (5) bek., 175. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes munkavállalójaként 1999. augusztus 14-én munkavégzés közben elszenvedett balesetével összefüggésben felmerült kára megtérítésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította az alperes teljes kártérítési felelősségét a felperes 1999. augusztus 14-én elszenvedett szemsérüléséért.
A megállapított tényállás szerint a felperes felszolgálói munkakörben állt az alperes alkalmazásában, aki az általa egyéni vállalkozóként ...
BH+ 2003.6.296 A vétkesség alapján fennálló kártérítési felelősségére hivatkozó munkáltató eszpresszó tulajdonost terheli annak bizonyítása, hogy 10 főnél nem foglalkoztat több személyt. Ha az eszpresszóban foglalkoztatott alkalmazottat a vendég megtámadja, a munkavállaló sérülése a munkáltató működési körébe esik [Mt. 174. § (1) és (5) bek., 175. § (1) bek.]
A felperes a keresetében az alperes munkavállalójaként 1999. augusztus 14-én munkavégzés közben elszenvedett balesetével összefüggésben felmerült kára megtérítésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította az alperes teljes kártérítési felelősségét a felperes 1999. augusztus 14-én elszenvedett szemsérüléséért.
A megállapított tényállás szerint a felperes felszolgálói munkakörben állt az alperes alkalmazásában, aki az általa egyéni vállalkozóként üzemeltetett Fehér Egér eszpresszóban foglalkoztatta. 1999. augusztus 14-én a felperes egyedül tartózkodott az üzletben, egyedül látta el a felszolgálást a teraszon, a pultnál, és az asztaloknál figyelte a játékgépeket, illetve a két biliárdasztalt. Az üzletben az egyik asztalnál tartózkodó 4 fős társaság közül az egyik személy egy székkel rátámadt a pultnál álló fiatal párra, és kizavarta őket az üzlethelyiségből. A felperes ekkor a munkáltatói utasításnak megfelelően eljárva megnyomta a riasztógombot, amely a munkáltatóval szerződéses viszonyban álló biztonsági szolgálatot ellátó cég központjában jelzett. A felperes nem avatkozott be a vendégek közti eseménybe, csak miután megérkezett a biztonsági őr, akkor odakísérte ahhoz az asztalhoz, ahol a fiatal párt megtámadó személy tartózkodott. Ez a személy a biztonsági őr közeledésére támadóan lépett fel, söröskorsóját felemelte, a biztonsági őr azonban elhajolt, így a támadó a söröskorsóval a felperest találta el, arcon ütötte. Ennek következtében a felperes bal szemére a látását maradandóan elvesztette.
A munkaügyi bíróság nem fogadta el az alperesnek azt a hivatkozását, hogy az Mt. 175. §-a (1) bekezdése szerint kell kártérítési felelősségét elbírálni. A bizonyítékok mérlegelése alapján arra következtetett, hogy az alperes több mint 10 fő főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztatott a baleset időpontjában. A kár működési körön kívül eső elháríthatatlan ok bekövetkezését sem találta megállapíthatónak a bíróság a bűncselekményre való hivatkozás kapcsán. Kifejtette, hogy az alkohol kiszolgálásával foglalkozó üzletben reális lehetőség van az alkoholtól befolyásolt vendég támadó fellépésére. Így a káresemény az alperes működési körén belül következett be. A felperes magatartását értékelve a bíróság úgy ítélte meg, hogy nem hatott közre a baleset bekövetkezésébe. Mindezek figyelembevételével megállapította, hogy az alperes az Mt. 174. §-a (1) bekezdése alapján a felperesnek munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért teljes mértékben felel.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatva mellőzte alperes teljes felelősségének megállapítását, felelősségét - kármegosztást alkalmazva - ránézve terhesebben 90-10%-os mértékben állapította meg. Egyebekben a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását az ítélkezése alapjául elfogadta. Osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az alperes kártérítési felelősségére az Mt. 175. §-a nem alkalmazható, mert nem bizonyította a legfeljebb 10 munkavállaló foglalkoztatását. Az alperes működési köre és a balesetet kiváltó ok közötti okozati összefüggés alapján alaptalannak találta a felelősség kimentésére vonatkozó fellebbezési érvelést. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban elegendő lett volna, ha a felperes a pult mögött marad, és ott ad tájékoztatást a biztonsági őrnek. Ezért azzal, hogy az asztalhoz kísérte a biztonsági őrt, maga is közrehatott a baleset bekövetkezésében. Ezt a közrehatást azonban a bíróság csekély mértékűnek minősítette. Erre tekintettel állapította meg az alperesre terhesebb 90-10%-os kármegosztási arányt.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett új eljárás elrendelésére irányult. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy mivel a felperest ért baleset bűncselekmény következménye volt, mentesül a felelősség alól, mert a bűncselekmény működési körén kívül eső elháríthatatlan oknak minősül. Vitatta a több mint 10 fő főfoglalkozású munkavállaló foglalkoztatására vonatkozó tényállás-megállapítást, annak ellentmondásosságára hivatkozott, és változatlanul az Mt. 175. §-a (2) bekezdése alapján a kereset elutasítását kérte. Az Mt. 174. §-a (3) bekezdése értelmezése alapján vitatta, hogy vétkessége hiányában kármegosztás alapján kártérítési felelősség terhelné. A felperes kizárólagos károkozó magatartását hangsúlyozta. Másodlagosan a közrehatás arányának és súlyának figyelembevételével a kármegosztást a felperes terhére súlyosabban kérte megállapítani.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 164. §-a (1) bekezdése alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az Mt. 175. §-a (1) bekezdésében megállapított feltételek fennállnak, azaz, hogy nem foglalkoztat magánszemélyként (egyéni vállalkozóként) 10 fő főfoglalkozású munkavállalónál többet. A másodfokú bíróság a per adatai alapján eljárási jogszabálysértés nélkül következtetett arra, hogy a perben az alperes ezt nem bizonyította. A becsatolt kimutatások, valamint a perbeli tanúvallomások a baleset időpontjában a főfoglalkozású munkavállalókat illetően eltérő adatokat tartalmaznak. Az alperes személyesen úgy nyilatkozott, hogy név szerint nem ismerte alkalmazottait, illetve nem emlékezett arra, hogy hány üzletet üzemeltetett magánvállalkozóként. E nyilatkozatok a Pp. 206. §-a (2) bekezdése alapján a felelősségi feltételek bizonyítatlanságát alátámasztó körülményként értékelhetők.
Az irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok megalapozottan állapították meg, hogy felperesnek a munkaviszonya keretében végzett munkája során bekövetkezett balesetéből eredő kára a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett [Mt. 174. §-a (1) bekezdés]. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően [MK 29. számú állásfoglalás b) pont] helytálló jogi következtetéssel minősítették alaptalannak az alperes mentesülésére vonatkozó előadását. A működési körön kívül eső elháríthatatlan okra vonatkozó felülvizsgálati érvelés téves, mert a felperes sérülését az alperes működésével összefüggésben az üzletben tartózkodó személy, az üzletszerű tevékenysége során alkoholos itallal kiszolgált vendég támadása okozta. Az ettől eltérő tényállás alapján hozott, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eseti döntés a jogerős ítélet támadását megalapozó jogi érvelést nem tartalmaz.
Az Mt. 174. §-a (3) bekezdését a felülvizsgálati kérelem nyilvánvalóan tévesen értelmezte oly módon, hogy kármegosztásra csak a munkáltató vétkessége esetén kerülhet sor. A kármegosztást a munkavállaló vétkes közrehatása alapozza meg. Ennek megfelelően téves a felperes kizárólagos elháríthatatlan károkozó magatartására vonatkozó felülvizsgálati következtetés is.
A kármegosztás mértékét vitató felülvizsgálati álláspont sem megalapozott. Az üzletben a munkát egyedül végző alkalmazottként felperes nem tartózkodhatott kizárólag a pult mögött. A perben az alperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy a felperes a munkaköri kötelezettségét megszegte ha a pulttól eltávozott. Nem vitatottan az alperes utasítása szerint járt el viszont, amikor a riasztógomb alkalmazásával a biztonsági őrt kihívta, és a kiérkezett őrt kívánta megfelelően tájékoztatni - tehát az alperes érdekében járt el -, amikor a támadás érte. Ezért nem értékelhető a felperes terhére róható vétkes magatartásként az előbbi eljárása.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem keretei között elbírált jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta azzal, hogy közbenső ítéletnek tekintette, mivel a felperes keresetének jogalapjáról döntő elsőfokú ítéletet csak a jogalap körében változtatta meg, illetve hagyta helyben [Pp. 213. § (3) bekezdés].
A közbenső ítéletre tekintettel a felülvizsgálati eljárási költség és illeték tárgyában határozni nem kellett. (Legf.Bír.Mfv.11.175/2001)