adozona.hu
BH+ 2003.5.243
BH+ 2003.5.243
I. A munkáltató a köztisztviselő felmentését köteles megindokolni és az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie. A munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű [1992. évi XXIII. tv. 17. § (2) bek.]. II. Ha a munkáltató minősítési okirata nem tartalmaz teljes körű tájékoztatást a jogorvoslati lehetőséget illetően, mert abban a keresetindításra nyitva álló határidő nem szerepel, a köztisztviselő az általános elévülési időn belül fordulhat a bírósághoz [Mt. 11. § (
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapíthatóan a felperes határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyát az alperes a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján 1997. október 28-án felmentéssel megszüntette. Az alperes a felmentését az okiratban nem indokolta. A felperes keresete folytán megindult eljárásban az alperes arra hivatkozott, hogy a felperest korábban minősítési eljárásban alkalmatlannak minősítette és ezzel az indokolási köt...
BH+ 2003.5.243 I. A munkáltató a köztisztviselő felmentését köteles megindokolni és az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie. A munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű [1992. évi XXIII. tv. 17. § (2) bek.].
II. Ha a munkáltató minősítési okirata nem tartalmaz teljes körű tájékoztatást a jogorvoslati lehetőséget illetően, mert abban a keresetindításra nyitva álló határidő nem szerepel, a köztisztviselő az általános elévülési időn belül fordulhat a bírósághoz [Mt. 11. § (1) bek.].
A periratokból megállapíthatóan a felperes határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyát az alperes a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján 1997. október 28-án felmentéssel megszüntette. Az alperes a felmentését az okiratban nem indokolta. A felperes keresete folytán megindult eljárásban az alperes arra hivatkozott, hogy a felperest korábban minősítési eljárásban alkalmatlannak minősítette és ezzel az indokolási kötelezettségének eleget tett.A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a végzésével a felperes keresete folytán eljárt bíróságok ítéleteit hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a felperes továbbra is a felmentés jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
Az alperes az ellenkérelmében elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperes a minősítéssel szemben a kereset indításra nyitva álló határidőt elmulasztotta, egyébként pedig az intézkedése során a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket betartotta.
A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát.
A munkaügyi bíróság rámutatott arra, hogy a felperes nem a minősítésben foglaltakkal szemben élt jogorvoslattal, hanem a minősítésre alapított felmentésben foglaltakat vitatta, ehhez képest pedig a keresetét időben terjesztette elő.
Az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 17. §-a (1) bekezdésének e) pontjára hivatkozással alkalmatlanságra alapítva szüntette meg. A felperes alkalmatlanságára vonatkozó megállapításait az 1997. október 20. napján elkészített minősítésre alapította. Eszerint "A felperes szakmai ismerete hiányos. Ítélőképességét mindenkori hangulata határozza meg. Vezetőiben, munkatársaiban személyét érintő, ellenséges magatartást feltételez. Emiatt magánéleti problémáit hivatali munkája elé helyezi. Előfordult, hogy az osztályvezető-helyettes utasítását megtagadta. Kezelhetetlen munkatárs. Az értékelési szempontok alapján az operatív revizori munkakörre alkalmatlan minősítést kapott". Mindebből az következik, hogy a felperesi kereset jogalapjának elbírálása során a bíróságnak értékelnie kellett a minősítésben foglaltakat, mivel a Ktv. 17. §-ának (2) bekezdésében írtak alapján a felmentési indok valóságát és okszerűségét az alperesnek kell bizonyítania. A munkaügyi bíróság az alperes által csatolt okirati bizonyítékokon túlmenően a felperes bizonyítási indítványát elfogadva, tanúbizonyítást rendelt el. Az így lefolytatott széles körű bizonyítás eredményeként, a bizonyítékok összevetése és mérlegelése alapján arra a megállapításra jutott, a minősítésnek a felperes személyét érintő ténymegállapításai teljes egészében nem valósak és ez egyben vitássá teszi azt is, hogy az azokra alapított alkalmatlanság megállapítása a felperes közszolgálati jogviszonyának megszüntetésénél okszerű volt-e. A munkaügyi bíróság megjegyezte, hogy az alperes a minősítés során megsértette az 1993. november 1-jén hatályba lépett 34/1993. (AEÉ. 14.) APEH utasítás 2. § (5) bekezdés c) pontjában foglaltakat, amely szerint a minősítési eljárásban lehetőséget kellett volna biztosítani a felperesnek az ön-áttekintő lap kitöltésére és a minősítési eljárást az ebben foglaltakat is értékelve kellett volna lefolytatni.
A közbenső ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Továbbra is hivatkozott a kereset indításra nyitva álló jogvesztő határidő elmulasztására. Sérelmezte az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos mérlegelési tevékenységét, állítva, hogy a hivatkozott tanúvallomások tartalmukban ellentmondásosak, így a tényállás megállapítása alapjául nem szolgálhattak volna. Állította, hogy a felperes minősítésére nem kiragadott esetek vizsgálatával, hanem a folyamat értékelésével került sor. Hangsúlyozta, hogy a munkaügyi bíróságnak nem lett volna jogszerű lehetősége a minősítés tartalmi értékelésére, minthogy ez ellen a felperes önálló jogorvoslattal nem élt.
A megyei bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásában foglaltaknak megfelelő bizonyítási eljárást teljeskörűen lefolytatta és annak alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű és a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelő mérlegelésével és értékelésével helytálló tényállást állapított meg, amit a megyei bíróság is irányadónak tekintett. Az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályi rendelkezésekre is helytállóan hivatkozott és azokból megfelelő jogkövetkeztetést vont le. Tekintettel arra, hogy a felperest az alperes alkalmatlanságra hivatkozva mentette fel, ennek alátámasztására felhozott minősítés tartalma érdemi vizsgálat tárgyát képezhette. Önmagában az a tény, hogy a minősítés ellen a felperes önálló jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő, nem jelentheti azt, hogy a felmentés jogszerűségének vizsgálata körében annak tartalmi és eljárási jogszerűségét nem kellett vizsgálni. A megyei bíróság álláspontja szerint az alperes által hivatkozott konkrét esetekhez kötött szabálytalanságok nem tekinthetők olyannak, amelyek az értékelés eredményeként nem lettek volna kiküszöbölhetők a felperes további munkavégzésében, így önmagában ezekre alapítva alaptalan annak a megállapítása, hogy a felperes a munkaköre betöltésére teljesen és végérvényesen alkalmatlan.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben annak a munkaügyi bíróság közbenső ítéletére is kiterjedő megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Továbbra is állította, hogy a bíróságoknak a felperes minősítés ellen irányuló kereseti kérelmét elkésettség címén el kellett volna utasítania. Sérelmezte, hogy a bíróságok a minősítés tartalmi vizsgálatába bocsátkoztak és ezzel túlterjeszkedtek a Ktv. 34. §-ában foglaltakon. Utalt az e §-hoz fűzött miniszteri indokolásra, amely szerint a köztisztviselő a minősítés eredménye ellen nem fordulhat bírósághoz, mert az a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik. Álláspontja szerint az eljárásban a felperes alkalmatlanságát a csatolt okiratok tényszerűen bizonyították, így a felperes ellen a minősítést megelőző magatartása miatt lefolytatott fegyelmi eljárás adótitok megsértése miatt, az írásbeli munkamegtagadás a felperes részéről, valamint két szakmai feljegyzés a felperes által elkövetett eljárásjogi hibák miatt. A jogszabály nem írja elő, hogy az alkalmatlan minősítéshez hány rendbeli vétséget kell a köztisztviselőnek elkövetni. Az elsőfokú bíróság a felperes közvetlen vezetőinek a tanúvallomását nem kellő súllyal értékelte és a felperes szakmai ismereteinek hiányosságára vonatkozó tanúvallomásokkal szemben előnyben részesítette a felperes egyik munkatársának a tanúvallomását. Ezen túlmenően is a bíróság olyan kérdésekre folytatott le tanúbizonyítást, mint a szakmai felkészültség, képesség, valamint a munkavégzés minősége, amely az idézett jogszabályhely alapján munkáltatói mérlegelés körébe esik. Kifogásolta, hogy az egyik tanú kihallgatása a távollétükben történt, holott a tárgyalás elhalasztását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperesnek a keresetlevél elkésettségére és a minősítést illetően a bírósági hatáskör túllépésére vonatkozóan kifejtett és a felülvizsgálati kérelemben is fenntartott jogi álláspontja több okból is téves.
Először is, ahogyan erre a végzésében a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott, a jogvita elbírálásánál a Ktv.-nek a felmentés időpontjában hatályos rendelkezéseket kellett irányadónak tekinteni. Ekkor a Ktv. 17. §-a (1) bekezdésének e) pontja az alkalmatlanság címén történt felmentéshez még nem kívánta meg, hogy a köztisztviselőt a munkáltató előzetesen minősítési eljárásban alkalmatlannak nyilvánítsa.
A Ktv. 17. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a munkáltató a felmentést köteles megindokolni, az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie, és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. Az alperes a felmentésnek írásbeli indokolását nem adta, csupán annak jogcímét jelölte meg. Az alapperben viszont arra hivatkozott, hogy a felmentés összefoglaló indokolását megadta, és az indok valóságát és okszerűségét a felperes minősítése tartalmazza, azt azonban a felperes határidőn belül önálló jogorvoslattal nem támadta meg. A Legfelsőbb Bíróság csupán megjegyzi, hogy az alperes minősítési okirata nem tartalmaz teljes körű kioktatást a jogorvoslati lehetőséget illetően, mert abban a kereset benyújtására nyitva álló határidő nem szerepel. Ennek hiányában pedig a kialakult bírói gyakorlat szerint a felperes az általános elévülési időn belül fordulhatott volna a bírósághoz. Ezen túlmenően az alperes 1996. október 20-án átvett minősítésre alapított felmentését október 28-án már meghozta, vagyis olyan időben, amikor a minősítés megtámadására nyitva álló 15 napos határidő sem telt el, vagyis az jogerőre sem emelkedett. Következésképpen a minősítésben foglalt indokolás a felmentés indoka, amelynek a valóságát és okszerűségét az eljáró bíróságok a Ktv. 34. §-ában foglalt korlátozásra tekintet nélkül bírálhatták felül.
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének csak iratellenesség vagy kirívóan okszerűtlen következtetés alapján van helye, ilyet pedig a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban nem tárt fel. A másodfokú bíróság a helyállóan megállapított tényállásból okszerű következtetés volt le, ezért a jogerős közbenső ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.866/2000. sz.)