adozona.hu
BH+ 2003.4.196
BH+ 2003.4.196
Azt, hogy a köztisztviselő mely munkaköri kötelezettségét mikor és milyen formában szegi meg, az ellene lefolytatott fegyelmi eljárásnak kell tisztáznia. A fegyelmi határozatban nem elégséges a kötelezettségszegés általános megfogalmazása, és különösen nem a fegyelmi eljáráson kívüli tényfeltáró vizsgálati anyagra való visszautalás [1992. évi XXIII. tv. 50. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. és a II. r. felperes az alperes földmérési csoportjában dolgozik, az I. r. felperes 1996. július 1-jétől a csoport vezetője, a II. r. felperes a csoportba beosztott köztisztviselő. 1998-ban képviselői fogadóórán elhangzott panasz folytán az alperesnél a Megyei Földhivatal Földmérési Osztálya célvizsgálatot tartott, az ügyirat hátralék okainak feltárása érdekében. A vizsgálat megállapításai alapján a hivatalvezető 1998. november 23-án a felperesekkel szemben fegyelmi eljárást rendelt el....
BH+ 2003.4.196 Azt, hogy a köztisztviselő mely munkaköri kötelezettségét mikor és milyen formában szegi meg, az ellene lefolytatott fegyelmi eljárásnak kell tisztáznia. A fegyelmi határozatban nem elégséges a kötelezettségszegés általános megfogalmazása, és különösen nem a fegyelmi eljáráson kívüli tényfeltáró vizsgálati anyagra való visszautalás [1992. évi XXIII. tv. 50. § (1) bek.].
Az I. és a II. r. felperes az alperes földmérési csoportjában dolgozik, az I. r. felperes 1996. július 1-jétől a csoport vezetője, a II. r. felperes a csoportba beosztott köztisztviselő. 1998-ban képviselői fogadóórán elhangzott panasz folytán az alperesnél a Megyei Földhivatal Földmérési Osztálya célvizsgálatot tartott, az ügyirat hátralék okainak feltárása érdekében. A vizsgálat megállapításai alapján a hivatalvezető 1998. november 23-án a felperesekkel szemben fegyelmi eljárást rendelt el. A lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi tanács az I. és II. r. felperest a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 50. §-a (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásával az előmeneteli rendszerben történő várakozás idejének egy évvel történő meghosszabbítása fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi tanács - kis eltéréssel - ugyanazokat a fegyelmi vétségeket rótta a felperesek terhére. Így a fegyelmi határozat indokolása szerint a vizsgálat megállapította, hogy az érintett időszak ügyirataiból csak 27%-os a 30 napon belüli ügyintézés és ez is a könnyebb ügyiratok közül való, hibás vázrajzokat záradékolt, a hibák kijavítása többletmunkát és határidő túllépést okozott, nem minden esetben működtek együtt a munkatársakkal, ami zavarólag hatott, többletmunkát és helytelen megítélést idéztek elő, nem igyekeztek minimálisra csökkenteni - a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos - munkaidő alatti ügyfél fogadásait.Ezen túlmenően az I. r. felperes terhére rótta, hogy a csoporton belül szervezetlen az ügyiratok mozgása, nem mindig követhető nyomon az irat. Csak az utolsó hetekben került megszervezésre a csoportvezető helyettesítése megnövekedett elfoglaltsága (távolléte) esetére.
A fegyelmi tanács mindkét felperes esetében súlyosbító körülményként értékelte, hogy a fegyelmi eljárás során a feltárt hiányosságokkal kapcsolatban a vétkességüket nem ismerték el. További súlyosbító körülményként értékelte, hogy a földhivatal munkájába vetett bizalom megőrzése érdekében a szervezet munkájának szakszerűségét és ügyintézését úgy kellett volna biztosítani, hogy megkímélje a hivatalt a többletmunkától és a panasz-beadványoktól. Enyhítő körülményként értékelte, hogy a földmérési csoportra 1992. óta folyamatosan nagy mennyiségű kampányszerű feladat elvégzése hárult és e miatt többször túlórázni kellett.
A felperesek a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetükben a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését kérték, a II. r. felperes pedig a kiszabott büntetéssel összefüggésben az elmaradt illetmény és késedelmi kamat iránti igényt is előterjesztett. Arra hivatkoztak, hogy a megnövekedett feladat ellátására a csoport nem rendelkezett elegendő létszámmal, az ügyek szignálását a hivatalvezető végezte és az ügyiratokat minden esetben az I. vagy II. r. felperes kapta. A csoportba beosztott két képzetlen köztisztviselő közül az egyik katonai szolgálatot teljesített és helyettesről a hivatalvezető nem gondoskodott. A hivatal problémáit a hivatalvezető és a megyei földhivatal is ismerte, és a célvizsgálat adatai szerint a legtöbb üggyel és a legkevesebb munkatárssal ez a csoport dolgozott.
Az alperes a fegyelmi határozat hatályban tartását kérte, mert álláspontja szerint a fegyelmi vétségek elkövetését a célvizsgálat adatai kellően alátámasztották.
A munkaügyi bíróság széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a felperesek keresetét megalapozottnak találta és az ítéletével a fegyelmi határozatokat hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy a II. r. felperes részére 1999. március hó 2-ától a kifizetésig havi 4290 forint illetmény-különbözetet és annak késedelmi kamatát fizesse meg. A munkaügyi bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a felperesek vétkesen megszegték a kötelezettségüket.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést jelentett be, amelyben kifogásolta az ítélet indokolásának néhány ellentmondását. Állította, hogy a szakmai csoportok munkája során egyértelműen elhatárolható, hogy ki milyen mélységben tartotta be a hivatal belső rendjére vonatkozó szabályokat az iratáramoltatásban, és ezt a tényt a bíróság a bizonyítékok körében nem értékelte kellően. Nem vitatta, hogy a földhivatalra a kárpótlási és egyéb ügyek folytán jelentős ügymennyiség hárult, azonban a hasonló adottságú hivataloknál ilyen lemaradás nem volt. A Ktv. szerint egyetlen egy késedelmes ügy elintézése is megalapozta volna a fegyelmi felelősséget, jelen esetben pedig a felperesek mulasztásából eredően több ügy majdnem elévült. Sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság számítógépes iktatásra hivatkozott, holott a vizsgált időszakban az iktatás manuálisan történt.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését az ítélet indokolásában előforduló elírások vonatkozásában alaposnak, egyéb tekintetben alaptalannak találta, és az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét azzal, hogy az alperest 51 480 forint illetmény-különbözet és ennek az 1999. szeptember 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezte.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, egyetértett a felhívott jogszabályok körével és a levont jogkövetkeztetéssel.
Rámutatott arra, hogy az alperes részéről a felperesek által az elkövetett fegyelmi vétséget pontosan nem határozta meg, a fegyelmi határozat csupán általánosságokat tartalmaz.
A célvizsgálat megállapította, hogy az ügyiratoknak csak 27%-át intézték el 30 napon belül, ugyanakkor a fegyelmi határozat nem tartalmazza azt, hogy a fennmaradó ügyiratok elintézése tekintetében a felpereseket milyen mulasztások terhelték és ez milyen hátrányos következményekkel járt az alperes vonatkozásában.
Ugyanez mondható el a hibás vázrajzok záradékolásával és a hibák kijavításával összefüggésben. Nem tartalmazza a fegyelmi határozat, hogy a felperesek a munkaidő alatt személyesen, vagy telefonon mikor fogadtak ügyfeleket a vállalkozási tevékenységükkel kapcsolatban, és nem derült ki a konkrét kötelezettségszegésük a mezőgazdásszal való kapcsolattartás és az ügyiratok mozgásának figyelemmel kísérése, illetőleg azzal kapcsolatban sem, hogy az iratokból N. L. és Cs. A. munkájának mennyiségét nem lehetett megállapítani.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok a történeti tényállást nem tárták fel teljes körűen. Az ítélkezésük alapjául szolgáló iratokat, írásbeli bizonyítékokat, amelyeket az alperes a fegyelmi eljárás során bizonyítékként csatolt, nem vették figyelembe és nem értékelték, hanem az ítéletüket kizárólag a tanúk vallomására alapozták, holott a Pp. az okirati bizonyítást is ismeri. Az alperes álláspontja szerint nem elfogadható, hogy több oldalas bizonyítékon nyugvó jegyzőkönyvek tartalma teljes egészében a fegyelmi határozat indokolási részét képezze.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az iratoknál lévő vizsgálati jegyzőkönyv tanúsága szerint az 1997. és 1998. évet felölelő célvizsgálat annak megállapítására irányult, hogy mi okozta az alperesnél az ügyhátralékot, de a kialakult helyzet miatti felelősség kérdésével nem foglalkozott.
Azt, hogy a felperesek mely munkaköri kötelezettségüket mikor és milyen formában szegték meg, az ellenük lefolytatott fegyelmi eljárásnak kellett volna tisztáznia. Helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy a fegyelmi határozatban nem elégséges a kötelezettségszegés általános megfogalmazása, és különösen nem a fegyelmi eljáráson kívüli tényfeltáró vizsgálati anyagra való visszautalás.
A perben az eljárt bíróságok a lefolytatott bizonyítási eljárás adatait a vizsgálati jegyzőkönyvben foglaltakkal összevetették, és annak eredményeként okszerű következtetésre jutottak a tekintetben, hogy az alperes konkrét kötelezettségszegést és abban a felperesek vétkességét eredménnyel nem bizonyította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére alapos okot nem talált, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta és a Pp. 78. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel rendelkezett a költség viseléséről.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján az alperest személyes illetékmentesség illeti meg, ezért a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. (Legf.Bír.Mfv. II. 10.712/2000. sz.)