adozona.hu
BH+ 2003.4.194
BH+ 2003.4.194
A felmondási indok valóságának és okszerűségének bizonyítása a munkáltatót terheli. E bizonyítási teher figyelembevételével szükséges annak aggálytalan tisztázása, hogy a munkavállaló és az újonnan alkalmazott munkavállalók munkakörébe tartozó feladatok jellege érdemben lényegesen eltér-e. Ha ez nem állapítható meg, mert az új munkavállalók is azonos feladatokat látnak el, a munkáltató nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a munkavállalóhoz képest az adott feladatra felkészültebb munkavállalókat alkalmazott,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. december 15-étől állt az alperes alkalmazásában munkatárs, illetve főmunkatárs munkakörben. Az alperes ebben a munkakörben szüntette meg a felperes munkaviszonyát az 1999. október 27-én kelt rendes felmondással azzal az indokolással, hogy az igazgatóság határozata a bank feladataiban bekövetkezett változásokkal összhangban a létszámstruktúra átalakítását határozta meg, ennek keretében a felperes munkakörét érintő létszámleépítést kellett végrehajtani.
A felperes a rendes fel...
BH+ 2003.4.194 A felmondási indok valóságának és okszerűségének bizonyítása a munkáltatót terheli. E bizonyítási teher figyelembevételével szükséges annak aggálytalan tisztázása, hogy a munkavállaló és az újonnan alkalmazott munkavállalók munkakörébe tartozó feladatok jellege érdemben lényegesen eltér-e. Ha ez nem állapítható meg, mert az új munkavállalók is azonos feladatokat látnak el, a munkáltató nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a munkavállalóhoz képest az adott feladatra felkészültebb munkavállalókat alkalmazott, ha a felmondás indokolása nem jelölt meg minőségi cserét [Mt. 89. § (2) bek.].
A felperes 1993. december 15-étől állt az alperes alkalmazásában munkatárs, illetve főmunkatárs munkakörben. Az alperes ebben a munkakörben szüntette meg a felperes munkaviszonyát az 1999. október 27-én kelt rendes felmondással azzal az indokolással, hogy az igazgatóság határozata a bank feladataiban bekövetkezett változásokkal összhangban a létszámstruktúra átalakítását határozta meg, ennek keretében a felperes munkakörét érintő létszámleépítést kellett végrehajtani.A felperes a rendes felmondás jogellenességének megállapítása és a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazása iránt terjesztette elő keresetét. Arra hivatkozott, hogy a felmondás indoka nem felel meg a valóságnak és nem okszerű, mivel az alperes új munkavállalókat alkalmazott.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet tényállása szerint az alperes vezetősége által a befektetési és hitelezési területen elhatározott létszámleépítés keretében 3 munkavállaló munkaviszonyát szüntették meg 1999. július 1-je és október 31-e közötti időszakban. A létszámleépítés mellett az alperesnek az új feladatai ellátása érdekében új munkavállalókat kellett alkalmaznia: banki szinten 8 fő felvételére került sor, és összesen 5 munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg. A vezetőség döntése a felperes munkakörét érintette, mivel egyes feladatait az alperes más munkavállalója vette át, más feladatai pedig megszűntek. Új feladatok ellátása érdekében az alperes új munkahelyi státusokat hozott lére, amelyekre új munkavállalókat alkalmazott.
A munkaügyi bíróság a felmondás indokát a valóságnak megfelelőnek találta, mert a létszámstruktúra megváltozott, a felperes munkaköre megszűnt, és a felperest foglalkoztató P. osztályon a létszám 1 fővel csökkent.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság helytállónak találta a megállapított tényállást, és egyetértett az abból levont jogi következtetéssel.
A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az alperes igazgatóságának határozata várhatóan 8 fő felvételére figyelemmel javasolta 6 munkakör megszüntetését; a döntés szerint a befektetési és hitelezési területen három munkakört kellett megszüntetni. Ez felperes és még két fő munkaviszonyának megszüntetésével megvalósult. A felperes által hivatkozott rendeltetésellenes joggyakorlást erre vonatkozó adat hiányában a másodfokú bíróság nem találta bizonyítottnak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helytadó határozat hozatalát kérte. A létszámstruktúra átalakítására vonatkozó indokolást az Mt. 89. §-a (2) bekezdésébe ütközőnek tartotta. Iratellenességet panaszolt amiatt, hogy nem az igazgatóság, hanem a vezetői értekezlet döntött a létszámcsökkentés végrehajtásáról. Vitatta a létszámleépítés tényét, állította, hogy 2 fővel emelkedett a szervezeti egységnél és alperes egészét illetően is a létszám. Iratellenesnek tartotta a létszám vizsgálatára vonatkozó eljárást. Az új feladatok ellátásához felvett új munkavállalók tekintetében arra hivatkozott, hogy a felmondás indokaként az alperes nem jelölte meg az új feladatokra való alkalmatlanságát. A rendeltetésellenes joggyakorlás érdemi vizsgálatának hiányát panaszolta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A munkaügyi bíróság által megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperest foglalkoztató osztályon a felmondás indokolásában hivatkozott igazgatósági döntés időpontjában (1999. június 16-án) a létszám - az osztályvezetőn kívül - 4 fő volt, míg a felperes munkaviszonya felmondásakor (1999. október 27.) 6 fő volt, ezt követően a létszám 5 főre csökkent.
Az előbbi adatok - a döntés időpontjához képest - a létszámcsökkentésre levont ítéleti következtetést nem támasztják alá.
Az alperes 1999. június 21-ei vezetői értekezletéről becsatolt irat szerint - amint erre a jogerős ítélet indokolása is kitér - az igazgatósági határozattal eldöntött létszámstruktúra-átalakítás végrehajtását további 8 fő felvételével és 6 munkakör megszüntetésével kívánták elérni. Ez a perbeli adat ugyancsak ellentmond annak, hogy a felmondás indokolásában megjelölt igazgatósági határozat létszámleépítést - azaz létszámcsökkenést - eredményezett.
Ezért a felperes munkaviszonya megszüntetésének jogszerű indoka önmagában a létszámváltozás nem lehetett.
A felperes által főmunkatársként ellátott feladatok más munkavállalók közötti szétosztása, illetve megszűnése miatt a munkaköre megszűnését állapította meg a munkaügyi bíróság. Ez azonban - tekintettel az új munkavállalók felvételére - a felmondás való és okszerű indokaként csak akkor szolgálhat, ha az alperes bizonyítja, hogy az új munkavállalók munkaköre a felperesétől eltérő. Ezt a beosztási szint és a munkakörbe tartozó feladatok jellege összevetésével lehet elbírálni.
A munkaügyi bíróság e tekintetben a tényállást nem kellően tisztázta. Az ítéleti tényállás nem tartalmazza, hogy az új munkavállalókat az alperes milyen munkakörben alkalmazta. Az a körülmény, hogy felperes munkakörében főmunkatársként utoljára finanszírozási feladatokat látott el és az új munkavállalók "másfajta finanszírozási feladatot" végeztek, önmagában nem elégséges annak bizonyítására, hogy a felperes munkájára a továbbiakban nincs szükség, mivel a felperes főmunkatárs munkakörébe tartozó konkrét feladatok változhatnak, ha azok jellegüknél fogva főmunkatársként ellátandó tevékenységnek minősülnek. A per adatai szerint erre egyébként a felperes munkaviszonya fennállása alatt korábban is sor került: 1999-ig a Vagyonkezelési Osztályon vagyonkezelői feladatokat látott el, ezt követően a P. I. osztályon finanszírozási tevékenységet végzett. A másodfokú bíróság sem vizsgálta, hogy az új munkavállalók munkaköre a felperesétől eltérő volt-e, ezért a megalapozatlan első fokú ítéletet jogszabálysértéssel hagyta helyben.
A felmondási indok valóságának és okszerűségének bizonyítása az alperest terheli. E bizonyítási teher figyelembevételével szükséges annak aggálytalan tisztázása, hogy a felperes és az újonnan alkalmazott munkavállalók munkakörébe tartozó feladatok jellege érdemben lényegesen eltért-e. Ha ez nem állapítható meg, mert az új munkavállalók is főmunkatársi feladatokat látnak el, az alperes arra sikerrel nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a felpereshez képest az adott feladatra felkészültebb munkavállalókat alkalmazott, mivel minőségi cserét a felmondás indokolása nem jelölt meg.
A létszámstruktúra átalakítása kapcsán a munkaügyi bíróság helytállóan utalt arra, hogy nem képezi munkaügyi per tárgyát a munkáltató gazdasági döntéseinek célszerűsége. A felmondási indok valósága és okszerűsége bizonyítása körébe tartozik azonban az, hogy a struktúra átalakítás konkrétan miért tette indokolttá felperes munkaviszonya megszüntetését. Erre a perben eddig megállapított tények a fent kifejtettek szerint nem adtak okszerű választ.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot - a tényállás előbbiek szerinti kiegészítése végett - új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság felek felülvizsgálati eljárási költségét és felülvizsgálati eljárás illetékét csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell dönteni (Pp. 275/A. § (3) bekezdés).(Legf. Bír. Mfv. I. 11.148/2001. sz.)