adozona.hu
BH+ 2003.3.144
BH+ 2003.3.144
Ha a munkanélküli járadék folyósításának ideje alatt a kérelmező nem mutatja be vállalkozói igazolványát, a többi hat hónapos támogatásra nem tarthat igényt [1991. évi IV. tv. 15. §, 6/1996. (VII. 16.) MüM r. 10. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997. október 6-tól 1998. szeptember 1. napjáig munkanélküli járadékban részesült.
1998. augusztus 13-án kérelmet nyújtott be az elsőfokú közigazgatási szervhez vállalkozóvá válása támogatása iránt. Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával a felperes kérelmét elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezés...
1998. augusztus 13-án kérelmet nyújtott be az elsőfokú közigazgatási szervhez vállalkozóvá válása támogatása iránt. Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával a felperes kérelmét elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, a közigazgatási hatóságok új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy kérelmét akkor nyújtotta be, amikor a munkanélküli járadék folyósítása még nem szűnt meg. Rajta kívül álló okok miatt nem tudta csatolni 1998. augusztus 31-ig - tehát a munkanélküli járadék megszűnéséig - a vállalkozói igazolványt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 15. § a) pontjára hivatkozással megállapította, hogy a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell csatolni a szükséges hatósági igazolást (a vállalkozói igazolványt/, továbbá a kérelmezőnek munkanélküli járadékban kell részesülnie a kérelem benyújtásakor. A felperes sem a kérelem benyújtásával egyidejűleg, sem az általa vállalt további 8 napon belül nem csatolta a kiváltott vállalkozói igazolványt, hanem csak akkor, amikor munkanélküli járadékban már nem részesült. Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 40. §-ában szabályozott igazolási kérelmet nem terjesztett elő, ezért arról a közigazgatási szervnek döntenie nem kellett.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy vállalkozóvá válása iránti kérelmét 1998. augusztus 31-én benyújtotta. Jogszabályváltozás miatt sajnos a vállalkozói engedély-kiadás határideje lényegesen meghosszabbodott, melyet végül 1998. szeptember 9-én tudott átadni. Álláspontja szerint a jogkövetkezmény a vállalkozóvá válás bejelentéséhez, továbbá a vállalkozói kérelem megkéréséhez tapad, melyet határidőn belül megtett. Esetében az egyéni vállalkozóvá válással az a jogszabályban foglalt célkitűzés, hogy ezáltal munkahely teremtődjön - megvalósult, és kezdő vállalkozóként nagy szüksége lett volna az első hat hónapban nyújtott kedvezményre.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal rögzítette ítélete indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból helyes jogi következtetést vont le.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróságnak az Flt. 15. § a) pontja értelmezésére és alkalmazására vonatkozó jogi okfejtésével. Az Flt. 15. § a) pontja egyértelműen rögzíti, hogy a támogatás folyósítása a vállalkozói tevékenységre vonatkozó hatósági igazolás bemutatásával kérelmezhető. Ezzel összhangban rendelkezik úgy a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet (a továbbiakban: R.) 10. § (1) bekezdés a) pontja, hogy a támogatás folyósításának kezdő napja a vállalkozói igazolvány átvételének napja.
A felperes 1998. szeptember 1-jéig részesült munkanélküli járadékban. Ennek időtartama alatt - 1998. augusztus 13-án - nyújtotta be kérelmét a vállalkozóvá válása támogatása iránt. Ezt megelőzően - de a kérelem benyújtását követően is - a munkanélküli járadék folyósításának további több, mint két hete alatt elegendő idő állt a felperes rendelkezésére a vállalkozói igazolvány beszerzésére és bemutatására.
Megalapozatlanul hivatkozott a felperes a vállalkozói engedély-kiadás határidejének meghosszabbodására, hiszen a rendelkezésre állt adatok tanúsága szerint az ez irányú kérelem benyújtásának időpontjához képest - 1998. augusztus 31. -, valójában négy nap alatt - szeptember 4-én - megkapta a felperes a vállalkozói igazolványt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint téves a felperesnek a vállalkozóvá válás elősegítése tekintetében a jogszabályi célkitűzésekre vonatkozó érvelése.
A munkanélküliek vállalkozóvá válását - és így munkanélküli státuszának megszűnését - a jogalkotó nem a munkanélküli járadék folyósítási időtartamának teljes kimerítését, és ennél fogva annak megszüntetését követően kívánta támogatni.
Az Flt. 15. § a) pontja és az R. 10. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezésének összevetéséből és együttes értelmezéséből az következik, hogy a munkanélküli járadék folyósításának időtartamán belül, tehát annak megszűnését megelőzően kell vállalkozóvá válni, és azt a munkaügyi hatóság felé igazolni ahhoz, hogy a munkanélküli a további támogatásra igényjogosulttá váljon. A jogpolitikai cél tehát az volt ezen szabályozással, hogy aki a járadékos időszaka alatt egyéni vállalkozóként vállalja önfoglalkoztatását, az legfeljebb további hat hónapig megkapja az addig folyósított összeget, nem munkanélküli járadékot, hiszen az arra való jogosultság az Flt. 25. § (1) bekezdéséből és 28. § (1) bekezdés d) pontjából következően megszűnt - de annak összegével megegyező mértékű támogatást.
A perbeli adatok szerint a felperes munkanélküli járadékra igényjogosultsága a vállalkozási igazolás bemutatását megelőzően megszűnt, ezért nem felelt meg az Flt. 15. § a) pontjában a vállalkozói támogatás megállapíthatóságához támasztott jogszabályi feltételnek.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf.Bír. Kf.VI.28.050/1999.)