adozona.hu
BH+ 2003.3.140
BH+ 2003.3.140
Fegyelemsértést követ el és fegyelmi eljárás keretében felelősségre kell vonni a hivatásos állomány tagját, ha a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi. A fegyelmi eljárás keretében történő felelősségre vonásnak nem akadálya, ha ugyanazon cselekmény miatt a hivatásos állomány tagjával szemben büntetőeljárás is indul. Az a tény, hogy a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegése egyúttal valamely bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítja, nem eredmé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. augusztus 31-én létesített szolgálati viszonyt az alperessel. 1998. április 1-jétől a Rendőrkapitányság állományába tartozott, beosztása fogdaőr volt.
A rendőrkapitányság állományilletékes parancsnoka az 1998. december 15. napján kelt határozatával a felperessel szemben a Magyar Köztársaság Rendőrségének Fogdaszabályzata 32. pontjába ütköző fogdaszolgálati szabályok megszegése fegyelemsértés elkövetésének alapos gyanúja miatt fegyelmi eljárást rendelt el, amelyet a Katonai Ü...
BH+ 2003.3.140 Fegyelemsértést követ el és fegyelmi eljárás keretében felelősségre kell vonni a hivatásos állomány tagját, ha a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi. A fegyelmi eljárás keretében történő felelősségre vonásnak nem akadálya, ha ugyanazon cselekmény miatt a hivatásos állomány tagjával szemben büntetőeljárás is indul. Az a tény, hogy a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegése egyúttal valamely bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítja, nem eredményezi azt, hogy az elkövetett kötelezettségszegésért a hivatásos állomány tagja fegyelmileg nem felel. A fegyelmi eljárásnak a büntetőeljárás jogerős befejezéséig történő felfüggesztése nem értelmezhető úgy, hogy ezzel a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás keretében történő felelősségre vonástól eltekint [1996. évi XLIII. tv. 119. § (1) bek., 132. § (2) bek. c) pont].
A felperes 1996. augusztus 31-én létesített szolgálati viszonyt az alperessel. 1998. április 1-jétől a Rendőrkapitányság állományába tartozott, beosztása fogdaőr volt.A rendőrkapitányság állományilletékes parancsnoka az 1998. december 15. napján kelt határozatával a felperessel szemben a Magyar Köztársaság Rendőrségének Fogdaszabályzata 32. pontjába ütköző fogdaszolgálati szabályok megszegése fegyelemsértés elkövetésének alapos gyanúja miatt fegyelmi eljárást rendelt el, amelyet a Katonai Ügyészségen folyamatban lévő büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztett.
A megyei bíróság Katonai Tanácsa az 1999. december 7-én meghozott és még ugyanekkor jogerőre emelkedett ítéletében a felperest bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében és szolgálati kötelezettségszegés vétségében és emiatt összesen 20 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
Az állományilletékes parancsnok a büntetőeljárás befejezését követően elrendelte a fegyelmi eljárás folytatását és a határozatában a fogdaszabályzat 32. pontjába ütköző fogdaszolgálati szabályok megszegése fegyelemsértés elkövetése miatt a Hszt. 123. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján a felperes szolgálati viszonyát megszüntette. A határozat indokolása szerint a felperes mint fogdaőr kijátszotta a meglévő normákat, szabályszegő magatartásával veszélyeztette az akkor folyamatban lévő büntetőügyben a várható büntetőjogi szankciót és a büntetőeljárás sikerét, illetve szolgálata ellátása során nem ezeket az érdekeket képviselte. Azzal a magatartásával, hogy a fogvatartottal jogszabálysértő kapcsolatot folytatott, az állam büntetőjogi igényét kérdőjelezte meg. Cselekedetével olyan magatartást tanúsított, amely bomlasztó hatással van a rendőrség morális helyzetére. Az elkövetési magatartása olyan súlyos mértékben veszélyeztette a szolgálati helyén dolgozó hivatásos állomány fegyelmezett szolgálat-ellátását, hogy a jogerős bírói ítéleten túl a fegyelemsértés miatt - figyelemmel a szolgálati rend és fegyelem védelmére és másoknak a további fegyelemsértéstől való visszatartása érdekében - a szolgálati viszonyának megszüntetése indokolt.
A felperesnek a határozat ellen benyújtott szolgálati panaszát a megyei rendőr-főkapitány a határozatával elutasította.
Ilyen előzmények után a felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben a szolgálati viszonyát fenyítésként megszüntető fegyelmi határozat, valamint a panaszt elutasító határozat jogellenességének megállapítását, az eredeti beosztásba való visszahelyezését és havi 57 257 forint illetmény figyelembevételével az elmaradt illetménynek a megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerősen befejezett büntetőeljárás, illetőleg a fegyelmi eljárás során elbírált magatartás azonos, mégpedig a munkahelyi szabály megszegése, ezért a fegyelmi eljárást a Hszt. 140. §-ának (1) bekezdése alapján a büntetőeljárás jogerős befejezését követően meg kellett volna szüntetni, tekintettel arra, hogy az ügyet más eljárásban elbírálták.
Az alperes álláspontja szerint nincs akadálya annak, hogy a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő felperessel szemben fegyelmi eljárás lefolytatására kerüljön sor, akkor sem, ha a magatartása egyben bűncselekményt is megvalósított, ezért a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a sérelmezett határozatokat hatályon kívül helyezte és visszahelyezte a felperest az eredeti beosztásába, valamint elmaradt illetményt és perköltséget ítélt meg a részére.
Az ítélet indokolása szerint a felperes ugyanazon magatartásával megvalósított szolgálati szabályszegését, amely a munkáltató által indított fegyelmi eljárásnak is tárgya volt, a büntetőbíróság jogerősen elbírálta, mellékbüntetésként azonban nem élt a Btk. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjában biztosított szolgálati viszony megszüntetésének lehetőségével, mert az elkövetett cselekményt nem látta olyan súlyúnak. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság osztotta a felperes jogi álláspontját, amely szerint az alperesnek a Hszt. 140. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a fegyelmi eljárást meg kellett volna szüntetnie, mert a felperes magatartását más eljárásban már elbírálták.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét és elutasította a felperes keresetét. Az ítélt indokolása szerint az elsőfokú bíróság jól állapította meg a tényállást, abból azonban helytelen jogkövetkeztetést vont le, amikor a felperes keresetének helyt adott.
A Hszt. 119. §-ának (1) bekezdése szerint fegyelemsértést követ el és fegyelmi eljárás keretében felelősségre kell vonni a hivatásos állomány tagját, ha a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi. A (2) bekezdés szerint a fegyelmi eljárás szabályait kell alkalmazni a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja olyan szabálysértésének elbírálására is, amelyet a szolgálati helyen vagy a szolgálattal összefüggésben követett el.
A fegyelmi eljárás tárgya a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegése, amelynek kapcsán a fegyelmi jogkört gyakorló elöljáró hatáskörébe tartozik annak elbírálása, hogy a fegyelmi vétséget az eljárás alá vont személy elkövette-e, illetőleg vele szemben a Hszt. 123. §-ában írt fenyítés kiszabása szükséges-e. Azonos magatartás miatt büntetőeljárás is indulhat a fegyelmi vétség elkövetőjével szemben, a büntetőeljárásnak azonban annak a megállapítása a tárgya, hogy az eljárás alá vont valamilyen bűncselekményt elkövetett-e. A Hszt. 119-122. §-ai lehetőséget adnak párhuzamos eljárás lefolytatására és a büntetőeljárás mellett fegyelmi felelősségre vonásra is, miután a két eljárás tárgya nem azonos. Erre figyelemmel jogszerű volt a büntetőeljárás jogerős befejezését követően a fegyelmi eljárás felfüggesztésének megszüntetése és a fegyelmi eljárás lefolytatása, mert jelen esetben a Hszt. 140. §-ának (1) bekezdés d) pontja nem alkalmazható. Az alperes az így lefolytatott fegyelmi eljárás során a jogerős büntetőeljárás adatait - így különösen az ítéletet - jogszerűen használta fel a fegyelmi eljárás tényállásának tisztázása során, mert annak alapján kétséget kizáróan meg lehetett állapítani a büntetőeljárás tárgyává tett szolgálati szabályszegés szándékos, vétkes elkövetését. Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperes 1998. júniusában fogdaőri szolgálat teljesítése közben az egyik előzetes letartóztatottól magánlevelet vett át, amelyet a letartóztatott élettársának továbbított, majd utóbbi személytől 20 000 forintot vett át annak érdekében, hogy a letartóztatottat megkülönböztetett bánásmódban részesítse. Ezzel a magatartásával a szolgálati szabályzat 32. pontját vétkesen megszegte. A fegyelemsértés elkövetésének pontos időpontját és részletes körülményeit a büntetőügyben tisztázták, így azt az alperes helytállóan vette a fegyelmi határozat alapjául. Mérlegelési jogkörében pedig az illetékes állományparancsnok az elkövetett cselekményt megfelelően mérlegelte. Mindezek alapján a szolgálati viszony megszüntetésével kapcsolatos fegyelmi határozat indokolása valós és okszerű, és alapos a fegyelmi határozat ellen előterjesztett panaszt elutasító alperesi határozat is.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak megváltoztatását és a munkaügyi bíróság határozatának helybenhagyását, valamint az alperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint sem a Hszt., sem a 9/1997. (II. 12.) BM rendelet értelmező rendelkezései között nem lelhető fel annak a meghatározása, hogy milyen más eljárást kell a jogalkalmazónak érteni és figyelembe venni a Hszt. 140. §-a (1) bekezdésének d) pontja rendelkezése alapján. Az alperesnek a perben kifejtett álláspontjával szemben a felperes szerint ilyen más eljárásnak sem a Hszt. 120. §-ának (2) bekezdésében szabályozott intézkedés, sem pedig a Hszt. 56. §-a (6) bekezdésének c) pontja szerinti, szolgálaton kívüli magatartással összefüggő méltatlanná válásnak az etikai eljárásban való megállapítása nem tekinthető. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően megállapította, hogy a büntető és a fegyelmi eljárás ugyanazon kötelezettségszegés miatt indult, melyre figyelemmel mindkét eljárás célja és tárgya azonos, nevezetesen a szolgálati rend és fegyelem biztosítása és védelme, a büntetés által a fegyelemsértések megelőzése. Az alperes a fegyelmi eljárást a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette, holott módja lett volna, hogy ténylegesen párhuzamos eljárásban a fegyelmi eljárást lefolytassa. Mivel azonban a felfüggesztésre sor került, így a mindkét eljárás tárgyát képező magatartást, vagyis az ügyet a bíróság elbírálta, megvalósítva ezzel egyben a fegyelmi eljárás célját is. Végül sérelmezte, hogy az alperes becsatolta a fellebbezési eljárásban a Legfőbb Ügyészség egyik jelentését, amely azonban jogszabálynak nem tekinthető, ennek ellenére a másodfokú bíróság az ítélkezésének alapjául elfogadta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet indokolásában kifejtettekkel egyezően a jogvita elbírálásánál a Hszt. 119. §-ának (1) bekezdéséből kell kiindulni, amely szerint fegyelemsértést követ el és fegyelmi eljárás keretében felelősségre kell vonni a hivatásos állomány tagját, ha a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi.
A fegyelmi eljárás keretében történő felelősségre vonásnak nem akadálya, ha ugyanazon cselekmény miatt a hivatásos állomány tagjával szemben büntetőeljárás is indul. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint az a tény, hogy a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegése egyúttal valamely bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítja, nem eredményezi azt, hogy az elkövetett kötelezettségszegésért a hivatásos állomány tagja fegyelmileg nem felel. A fegyelmi eljárásnak a Hszt. 132. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján a büntetőeljárás jogerős befejezéséig való felfüggesztése nem értelmezhető úgy, hogy ezzel a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás keretében történő felelősségre vonástól eltekint. Más kérdés, hogy adott esetben célszerű vagy indokolt-e a megindult büntetőeljárás befejezésének bevárása. Miután a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegése tárgyában a büntetőeljárás a fegyelmi felelőssége vonást nem zárja ki, a Hszt. 140. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott más eljárás csak arra az esetre vonatkoztatható, ha az ügyet más fegyelmi eljárásban már elbírálták. E vonatkozásban a Hszt. 120. §-ának (2) bekezdésében szabályozott figyelmeztetés is ilyennek tekintendő.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A költségről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.871/2000. sz.)