BH+ 2003.3.139

A hivatásos állomány tagját a betegszabadsága ideje alatt távolléti díj illeti meg. A távolléti díj fejében a részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. A törvény nem rendelkezik arról, hogy a távolléti díj kiszámításának alapja milyen időszak, azonban csak a betegséget megelőző illetmény összetevőiből lehet kiindulni, miután a betegszabadság ideje alatt a szolgálat teljesítésének kötelezett

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes az alperesnél a rendőrkapitányság rendőrőrsén a rendőrség hivatásos állományú tagjaként nyomozó beosztásban teljesített szolgálatot. A felperes 1998. november 12-étől betegség miatt egészségügyi szabadságon volt, majd az egészségi állapotára tekintettel az 1999. július 16-ától kezdődő felmentési idő figyelembevételével 2000. január 15-én nyugállományba helyezték.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében 1999. január 1. napjától visszamenőlegesen illetmény-különböze...

BH+ 2003.3.139 A hivatásos állomány tagját a betegszabadsága ideje alatt távolléti díj illeti meg. A távolléti díj fejében a részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. A törvény nem rendelkezik arról, hogy a távolléti díj kiszámításának alapja milyen időszak, azonban csak a betegséget megelőző illetmény összetevőiből lehet kiindulni, miután a betegszabadság ideje alatt a szolgálat teljesítésének kötelezettsége szünetel [1996. évi XLIII. tv. 97. § (5) és (6) bek., 112. §].
A felperes az alperesnél a rendőrkapitányság rendőrőrsén a rendőrség hivatásos állományú tagjaként nyomozó beosztásban teljesített szolgálatot. A felperes 1998. november 12-étől betegség miatt egészségügyi szabadságon volt, majd az egészségi állapotára tekintettel az 1999. július 16-ától kezdődő felmentési idő figyelembevételével 2000. január 15-én nyugállományba helyezték.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében 1999. január 1. napjától visszamenőlegesen illetmény-különbözet iránti igényt terjesztett elő azzal az indokolással, hogy az alperes az egészségügyi szabadságának idejére nem a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 97. §-a szerint járó távolléti díjat folyósította a részére. A felperes közbenső ítélet meghozatalát kérte annak megállapítására, hogy a távolléti díj címén milyen típusú kifizetések illetik meg. A kérését arra alapította, hogy a Hszt. 112. §-a szerint távolléti díj fejében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. A törvény végrehajtása tárgyában kiadott 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 19. §-a szerint pedig a távolléti díj számítása szempontjából a gépjárművezetői és a nyomozói pótlék rendszeres illetménypótléknak minősül.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a betegség ideje alatt a felperes nyomozói pótlékát szüneteltette, a gépjárművezetői pótlék fizetésének feltételeit pedig nem teljesítette.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes követelése számításának alapja a távolléti díj, ami 71 229 forint alapilletmény és rendszeres pótlékok, azaz 3380 forint összegű gépjárművezetői pótlék és 5200 forint összegű nyomozói pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga.
Az indokolásban utalt a Hszt. 97. §-ának (5) és (6) bekezdésére, miszerint az egészségügyi szabadság idejére a hivatásos állomány tagjának távolléti díj jár. A felperes az egészségügyi szabadság ideje alatt mentesült a munkavégzési kötelezettsége alól. Ez az időszak igazolt távollétnek minősül. A távolléti díj számításának alapjául szolgáló illetmény elemekből következően a felperest a távollét időtartamára olyan összegű díjazás illeti meg, mintha munkát végzett volna. Az előzőekből következően a távolléti díj számítása szempontjából rendszeres illetménypótléknak minősülő gépjárművezetői pótlékot és a nyomozói pótlékot egyaránt számításba kell venni. Nyomozói pótlék esetében nincs jelentősége annak, hogy a felperesnek ez a tevékenysége az egészségügyi szabadság ideje alatt szünetelt. A gépjárművezetői pótlékkal kapcsolatban pedig a bíróság utalt arra, hogy a megbetegedését megelőző időszakban a felperes minden hónapban gépjárművezetői pótlékban részesült, ezért ezt a távolléti díj szempontjából, mint rendszeres pótlékot ugyancsak figyelembe kell venni.
A közbenső ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta azzal, hogy az alperes 1999. február 24-én kelt, a rendőrkapitányság vezetőjének 1999. március 8-án, és az 1999. november 8-án kelt parancsait, illetve döntéseit, valamint az alperes 1999. november 30-án kelt határozatát hatályon kívül helyezte.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és az arra alapított döntése és annak indokai is helytállóak.
A fellebbezésre tekintettel a másodfokú bíróság kiemelte, hogy az alperes sem vitatta, hogy a betegszabadság időtartamára a felperesnek távolléti díj jár. A távolléti díjnak pedig a rendszeres illetménypótlékok részét képezik, és miután a felek egyező előadása szerint a felperes az egészségügyi szabadságát megelőzően mind nyomozói, mind gépkocsivezetői pótlékban folyamatosan részesült, az említett pótlékokat a távolléti díj számításánál figyelembe kell venni. Ennek nem mond ellent a Hszt. 254. §-ának (3) bekezdése, amely szerint a pótlék a hivatásos állomány tagjának a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve a beosztás betöltésének idejére jár. A felperes a betegség ideje alatt a beosztását megtartotta, ezért az ahhoz kapcsolódó pótlékok is megilletik. Az alperesnek a rendelkező részben felsorolt határozatai és intézkedési ezzel ellentétesek, ezért azokat a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte.
A jogerős közbenső ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő megváltoztatását és a jogalap tekintetében a felperes keresetének elutasítását, valamint a perköltségekben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a közbenső ítélet sérti a Hszt. 254. §-a (3) bekezdésében, valamint a 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 28. §-ának (2) és (3) bekezdésében és a 42. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglaltakat. Megismételte azt az álláspontját, hogy a gépjárművezetői pótlék, az ORFK vezetőjének utasítására is figyelemmel, feltételhez kötött, ezért nem tekinthető rendszeres pótléknak, ezért a főkapitányi parancs nem jogellenes.
Ugyancsak nem tekinthető jogellenesnek a szegedi rendőrkapitányság vezetőjének 306-51/79. számú parancsa sem, amelyben a nyomozói pótlékra való jogosultságát szüneteltette a felperesnek, miután a Hszt. 254. §-ának (3) bekezdése azt a feltételt tartalmazza, hogy a pótlék a hivatásos állomány tagjának a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének idejére jár.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályban tartását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a peren kívül kötött egyezség folytán a felek között a per megszűnt, mert az alperes a felperest megillető elmaradt illetményt kifizette, másodlagosan pedig arra, hogy a közbenső ítélet a jogszabályoknak megfelel.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felek között nem volt vitás, hogy a felperest a betegszabadság ideje alatt távolléti díj illeti meg [Hszt. 97. § (5) és (6) bekezdése]. A Hszt. 112. §-a szerint távolléti díj fejében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. A Hszt. nem rendelkezik arról, hogy a távolléti díj kiszámításának alapja milyen időszak, de nyilvánvalóan csak a betegséget megelőző illetmény összetevőiből lehet kiindulni, miután a betegszabadság ideje alatt a szolgálat teljesítésének kötelezettsége szünetel.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a bíróságok által megállapított tényállást iratellenességre hivatkozással nem támadta, így az a Legfelsőbb Bíróságot is köti. Eszerint a felperes a betegségét megelőzően a nyomozói és a gépjárművezetői pótlékban is rendszeresen részesült, így az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül jutottak arra a következtetésre, hogy ezek a pótlékok a felperes távolléti díja kiszámításának az alapját képezik. A 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 19. §-ának (1) bekezdése szerint az említett pótlékok a távolléti díj számítása szempontjából rendszeres illetménypótléknak minősülnek, vagy összegüket figyelembe kell venni, ha a számításba vett időszakban a rendőrség hivatásos állományú tagja ilyen pótlékban részesült rendszeresen.
Az alperes a nyomozói illetve a gépjárművezetői pótlékot megvonó parancsait a betegszabadság idején hozta meg, amely alatt azonban a pótlékok folyósításának feltételei a szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség szünetelése miatt nem vizsgálhatók.
Az alperes ezzel ellentétes álláspontja téves, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.811/2000. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.