adozona.hu
BH+ 2003.3.136
BH+ 2003.3.136
A szakszervezet véleményének kikérése ellenére a tájékoztatás elmaradása nem minősül a munkáltató rendkívüli felmondása hatályon kívül helyezésére alapot adó jogsértésnek, mert a vélemény a munkáltatót nem köti [Mt. 28. § (3) bek., 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaviszonyát 2000. február 24-én rendkívüli felmondással megszüntető munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása és az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatása, az elmaradt munkabére megfizetése iránt élt keresettel.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatásra, valamint 822 222 forint elmaradt munkabér és kamata megfizetésére.
A munkaügyi ...
BH+ 2003.3.136 A szakszervezet véleményének kikérése ellenére a tájékoztatás elmaradása nem minősül a munkáltató rendkívüli felmondása hatályon kívül helyezésére alapot adó jogsértésnek, mert a vélemény a munkáltatót nem köti [Mt. 28. § (3) bek., 96. §].
A felperes a munkaviszonyát 2000. február 24-én rendkívüli felmondással megszüntető munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása és az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatása, az elmaradt munkabére megfizetése iránt élt keresettel.A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatásra, valamint 822 222 forint elmaradt munkabér és kamata megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes forgalmi szolgálattevő munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes rendkívüli felmondással azért szüntette meg a munkaviszonyát, mert a 2000. február 12-ei szolgálatában - amikor váltókezelőként az üllői állomás őrhelyére volt vezényelve - a szolgálati helyét a szolgálati idő végén úgy hagyta el, hogy a forgalmi utasítás rendelkezéseit megszegve a váltótársát nem várta meg, a szolgálatot nem adta át.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a perbeli napon a felperes fél órával később kezdte meg a szolgálatát, ez azonban nem érintette a szolgálati ideje 19 órakor történő lejártát. A váltótársa, már 17.25 órakor megérkezett az állomásra, telefonon beszélt a felperessel, aki közölte vele, hogy kevés a tüzelő. A váltótárs elment a raktárba, és miután 19 óráig nem érkezett vissza, a felperes a naplóba beírta a szolgálat átadását, bezárta az őrhelyet, a forgalmi irodában a kulcsot leadta, megkereste a váltótársát, akivel közölte, hogy a kulcsot hol találja, majd hazautazott.
A munkaügyi bíróság mindezekből arra következtetett, hogy a felperes részéről az előjegyzési naplóban megtörtént a szolgálat átadása, és mivel a munkaideje lejárt, és a váltótársa az állomáson tartózkodott, a szolgálat személyes átadására vonatkozó utasítás megszegése nem minősül a rendkívüli felmondást megalapozó súlyú kötelezettségszegésnek. Ezért a kereset szerint marasztalta az alperest.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a felperes keresetét.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a szolgálati utasítás alapján az abban meghatározott munkakörökben a szolgálatot személyesen szóban és írásban kell átadni. Az Állomás Végrehajtási Utasítás pedig előírta, hogy a szolgálat átvételekor az állítóemeltyűk félállásig történő kimozdításával közösen kell meggyőződni a váltók használhatóságáról. Megállapította még a másodfokú bíróság, hogy a felperes szakszervezeti tisztséget töltött be.
Az így kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság tévesnek találta a munkaügyi bíróság döntését. Álláspontja szerint a felperes a forgalom biztonságával kapcsolatos lényeges szabályt szegett meg szándékosan, mert arra a belső előírások nem adnak lehetőséget, hogy a váltóőr a váltás elvégzése nélkül a szolgálati helyét elhagyja. Az a körülmény továbbá, hogy a felsőbb szakszervezeti szerv a munkáltatónak a rendkívüli felmondásról való tájékoztatását követően nem nyilvánított véleményt, a rendkívüli felmondást nem teszi jogellenessé az Mt. 28. §-a (1) bekezdéséből következően.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte, mert álláspontja szerint iratellenes az a megállapítás, hogy az alperes előzetesen tájékoztatta a felettes szakszervezetet. Ennek elmulasztása miatt a rendkívüli felmondás jogellenes. Arra is hivatkozott, hogy a szolgálati ideje lejárta miatt a forgalmi szolgálattevőnek bejelentett eltávozása nem róható a terhére, a forgalmi szolgálattevő a sztrájkra is tekintettel az eltávozását tudomásul vette. A felperes hivatkozott még az addigi kifogástalan munkavégzésére, továbbá arra, hogy a váltásnál távolmaradó váltótárssal szemben nem alkalmazott szankciót az alperes. A másodfokú bíróság továbbá olyan utasítás megszegésére is utalt, amit a rendkívüli felmondás nem tartalmazott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. Az Mt. 28. §-ának (3) bekezdése értelmében a szakszervezeti tisztségviselővel szembeni rendkívüli felmondás esetén a szakszervezetet a munkáltató köteles előzetesen tájékoztatni, és a szakszervezet az intézkedéssel kapcsolatban három napon belüli véleményadási joggal rendelkezik. A bírói gyakorlat szerint a szakszervezet véleményének kikérése, illetve a tájékoztatásának elmaradása nem minősül a munkáltató intézkedése hatályon kívül helyezésére alapot adó jogsértésnek, a munkáltatót ugyanis a vélemény nem köti.
A perben nem volt vitás, hogy a szakszervezet előzetesen értesült a munkáltató tervezett intézkedéséről, az annak alapjául szolgáló körülményekről, bár véleményt a megadott határidőben nem nyilvánított. A kifejtettekből következően a felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott ebben a körben az Mt. 28. §-ában szabályozottak megsértése miatt a rendkívüli felmondás jogellenességére.
2. A felperes a felülvizsgálati kérelmében is elismerte, hogy a szolgálati utasításban előírt szolgálatváltás azért maradt el, mert a szolgálati ideje lejártakor a szolgálati helyét elhagyta, és hazament. Ennek okaként azt jelölte meg, hogy a váltótársa távolmaradt, ezért a körülményekre tekintettel kötelezettségszegésként a magatartása nem értékelhető.
A Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli felmondásban közölt indok megalapozottsága, a kötelezettségszegés elkövetése és annak súlya értékelése tekintetében egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával, a döntése indokaival, amelynek cáfolatára a felülvizsgálati kérelemben részletezettek nem alkalmasak.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felperes által elkövetett kötelezettségszegést - amelyet a felperes alaptalanul tekint pusztán a szolgálatváltás mint formális cselekmény elmaradásának - valójában a vasúti közlekedés biztonságát súlyosan veszélyeztető szándékos magatartásként kell értékelni. Az alperesnél a felperes váltókezelő munkakörében a szolgálatváltás nem egyszerű feladatátadást és ennek adminisztrálását, hanem elsősorban a biztonsági berendezés működőképességéről kimozdítással való meggyőződést jelentette. A másodfokú bíróság a szolgálatváltás jellegével kapcsolatban hivatkozott a rendkívüli felmondásban konkrétan nem jelölt utasításra, ami ezért nem minősül a rendkívüli felmondás indokain való túlterjeszkedésnek.
Az alperes sajátos tevékenységére, a felperes munkakörére tekintettel a felperes a szabályszerű váltás hiányában nem hagyhatta volna el a szolgálati helyét oly módon, hogy meg sem kísérelte a már munkába állt váltótársa elérését, illetve a szolgálat más részére való átadását. Ezt a forgalomszervező értesítése az eltávozásról nem helyettesítette.
A munkaügyi bíróság ezért a bizonyítékok helytálló értékelésével és megalapozott jogi következtetéssel állapította meg a rendkívüli felmondás tekintetében az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott együttes feltételek fennállását. A felperes cselekménye súlyát korábbi nem kifogásolt munkavégzése nem enyhítheti, a váltótársa esetleges szankcionálása pedig a munkáltató mérlegelésébe tartozik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.014/2001. sz.)