adozona.hu
BH+ 2003.2.86
BH+ 2003.2.86
Ha a felettes által elkövetett visszaélésről a beosztott nem tudott és az ellenőrzés sem tartozott a feladatkörébe, a beosztott munkavállaló munkaviszonyának emiatt rendkívüli felmondással történt megszüntetése jogellenes volt [Mt. 96. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1975. szeptember 29-e óta állt munkaviszonyban az alperessel, 1999. októberétől elszámoltató munkakörben dolgozott.
A munkaviszonyát az alperes a 2000. február 14-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes P. L. forgalomszervezővel együtt megszegte a munkáltató ügyviteli utasítását, a szolgálati rendelet előírásait azzal, hogy az OEP által kiadott hitelezett utalványok vonatkozásában megkárosította a társaságot. A felperes P. L. forgalomszervező ...
A munkaviszonyát az alperes a 2000. február 14-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes P. L. forgalomszervezővel együtt megszegte a munkáltató ügyviteli utasítását, a szolgálati rendelet előírásait azzal, hogy az OEP által kiadott hitelezett utalványok vonatkozásában megkárosította a társaságot. A felperes P. L. forgalomszervező tevékenységét elősegítve a készpénzes elszámolású utaslétszámot csökkentette, a hitelezett utaslétszámot pedig indokolatlanul növelte. A javításokat úgy végezték, hogy többlet keletkezett, ami a társaság pénztárába nem került befizetésre. A rendkívüli felmondás a felperes terhére rótta még, hogy a javításokkal kapcsolatban nem kérte a szakszerű kijavítást, elfogadta a forgalomszervező magyarázatát.
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítását, az eredeti munkakörébe való visszahelyezését, továbbá az elmaradt munkabére, a törzsgárda-jutalom és 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és elrendelte a felperes eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását. Kötelezte az alperest 479 080 forint elmaradt munkabér, 25 000 forint törzsgárda-jutalom, valamint 50 000 forint nem vagyoni kártérítés és perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
A lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy a felperes kötelezettségszegést azzal követett el, hogy a javításokról a forgalomszervezőtől kért magyarázatot elfogadta, a javításokat a munkáltatónak nem jelentette. A rendkívüli felmondás indokolásában részletezett további kötelezettségszegéseket az elsőfokú bíróság megállapítása szerint nem a felperes, hanem a felettese, P. L. követte el, amit a tanúvallomása is alátámasztott. A felperes terhére rótt mulasztást a munkaügyi bíróság nem tekintette olyan súlyúnak, ami a rendkívüli felmondást megalapozza, ezért a jogellenesség alapján marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta, és mellőzte az alperes nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság helytállónak találta a megalapozott tényállásból levont elsőfokú ítéleti következtetést a rendkívüli felmondás jogellenességéről. A fellebbezés kapcsán rámutatott, hogy a felperesnek nem volt kötelezettsége a forgalomirányító munkáját ellenőrizni.
A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint a bíróságok a bizonyított tényekből okszerűtlen következtetést vontak le, továbbá a tényállás tekintetében iratellenes megállapításokat tettek. Indokolatlanul hagyták figyelmen kívül a felperes kötelezettségszegését alátámasztó tanúvallomásokat. Okszerűtlen a felperes bizonyított mulasztása súlytalannak minősítése, mert a felperes azzal, hogy nem kért szakszerű javítást, a hibát nem jelezte, lényegében lehetővé tette az alperes megkárosítását.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatásával kérte az alperes kötelezését az elsőfokú ítélet meghozatala és a jogerős ítélethozatal közötti időre járó elmaradt munkabér és kamata, valamint perköltség megfizetésére. Felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalanságára hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértés alapján kérhető [Pp. 270. § (1) bekezdés], jogszabálysértőnek minősül a megalapozatlan ítélet is. Megalapozatlanságról azonban csak akkor lehet szó, ha a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, iratellenes vagy logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás, ha az nem okszerűtlen, iratellenes vagy logikátlan, a felülvizsgálati eljárásban eredményesen nem támadható, mivel a rendkívüli jogorvoslat során a bizonyítékok felülmérlegelése, újraértékelése kizárt [Pp. 270. § (1) bekezdés].
Az adott esetben a bizonyítékok mérlegelése tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot megalapozó törvénysértés megvalósulását nem látta megállapíthatónak, a munkaügyi bíróság a bizonyítékokat a jogszabálynak megfelelően értékelte.
Az alperesnél lefolytatott vizsgálat tárta fel az OEP által hitelezett utazási igazolványokkal történt visszaélést, amelynek elkövetését a vizsgálatot követően P L forgalomszervező elismerte, és mind a vizsgálatkor, mind pedig a perben tanúkénti meghallgatásakor arról nyilatkozott, hogy a felperes a visszaélésről nem tudott, a hitelezett utalványok ellenőrzése nem tartozott a feladatkörébe. P. L. a felperes felettese volt.
A perben az alperest terhelte a rendkívüli felmondás indoka valósága és a kötelezettségszegés súlya tekintetében a bizonyítás. A perbeli bizonyítékok az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott együttes feltételek fennállását nem támasztották alá, a visszaélésben való részvétel és az ellenőrzés elmulasztása bizonyítására a felülvizsgálati kérelemben megjelölt tanúvallomások önmagukban nem alkalmasak.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában megjelölte a tényállás megállapításához alapul vett bizonyítékokat, tanúvallomásokat, közöttük a felülvizsgálati kérelemben megnevezett tanúk vallomásait, ezért az a körülmény, hogy nem tért ki az egyes vallomások minden részletére, nem minősül az ítélet érdemére kiható lényeges, és a felülvizsgálatot megalapozó jogszabálysértésnek.
A felülvizsgálati érvelés alapján a Legfelsőbb Bíróság a bizonyított kötelezettségszegés (javítások észlelése, és ennek jelzésének elmulasztás) súlya tekintetében levont bírói értékelést illetően sem állapított meg törvénysértést.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme ugyancsak alaptalan, mivel a másodfokú eljárás tárgyává nem tett követelés vonatkozásában - a felülvizsgálati eljárásban a rendkívüli jogorvoslat jellegére tekintettel - kizárt a felülvizsgálat. A felperes a másodfokú eljárásban további elmaradt munkabér tekintetében nem emelte fel a keresetét [Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja]. A jogerős ítélet felülvizsgálata keretében - jogszabálysértés hiányában - ennek nincs jogszabályi alapja [Pp. 270. § (1) bekezdés, 271. § (1) bekezdés].
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés], és kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költsége, valamint a felülvizsgálati eljárás illetéke megfizetésére [Pp. 81. § (1) bekezdés, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.001/2001. sz.)