adozona.hu
BH+ 2002.12.636
BH+ 2002.12.636
A per során tett nyilatkozatot csak akkor lehet tartozás elismerésnek tekinteni, ha erre a nyilatkozat kifejezetten utal [Ptk. 242. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratok szerint az alperes 1992. január 2-ától alkalmazta a felperest építésvezetőként havi 15 000 forint munkabérrel. A felperes 1992. február és március hónapban az alperes megbízásából Németországban dolgozott építésvezetőként. Minthogy állítása szerint az alperes nem fizette meg az őt megillető díjazást, a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben két hónapra járó ellátmány összegeként 6000 DM, O H építési vállalkozó részére három dolgozó kiközvetítése címén 1162...
BH+ 2002.12.636 A per során tett nyilatkozatot csak akkor lehet tartozás elismerésnek tekinteni, ha erre a nyilatkozat kifejezetten utal [Ptk. 242. §].
A periratok szerint az alperes 1992. január 2-ától alkalmazta a felperest építésvezetőként havi 15 000 forint munkabérrel. A felperes 1992. február és március hónapban az alperes megbízásából Németországban dolgozott építésvezetőként. Minthogy állítása szerint az alperes nem fizette meg az őt megillető díjazást, a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben két hónapra járó ellátmány összegeként 6000 DM, O H építési vállalkozó részére három dolgozó kiközvetítése címén 1162,80 DM, az alperes alkalmazottainak járó gépkocsiátalány fejében három fő részére fejenként 500 DM, a dolgozók által használt gépkocsik üzemanyagának költsége és egyéb költségek címén 1818 DM, az építkezéshez különböző anyagok, szerszámok vásárlása fejében 1324 DM, összesen 10 804 DM megfizetésére és ezen összeg kamatainak, valamint a perköltségének viselésére kérte az alperest kötelezni.A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott és kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt ellátmányként 555 DM-et, gépkocsiátalányként 1531,55 DM-et, költségként 468 DM-et fizessen meg, továbbá ezen összegek után 1992. március 22-étől a kifizetésig évi 20% kamatot. Rendelkezett a perköltség és az illeték viseléséről is. A végzésével a közvetítési díj címén előterjesztett felperesi kereset tárgyában a pert megszüntette, és a keresetet áttette a B.K.K. Bírósághoz. A végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek között létrejött a munkaviszony, bár a munkaszerződés-tervezetet, illetve a külföldi kiküldetésre vonatkozó megállapodást szabályszerűen nem írták alá. A felek jogviszonyára a perbeli időszakban hatályban volt 1967. évi II. törvényt, illetve a 157/1989. MT. rendeletben foglaltakat alkalmazta. A bíróság megítélése szerint a németországi munkavégzés elszámolását az alperes ügyvezetője által készített irat szerint lehetett lebonyolítani, amely szerint a felperest 2000 DM ellátmány illeti meg havonta, továbbá prémiumlehetőség, 1000 DM gépkocsiátalány, valamint H vállalkozó részére kiközvetített munkavállalók után a számlából 5%-os gépkocsiátalány térítés. Minthogy a felperes ezt a díjazást a munkaügyi bíróság szerint nem kifogásolta, a bíróság úgy tekintette, hogy ennek alapján lehet a felperes igényét elszámolni.
A tanúvallomások alapján megállapította, hogy a felperes 1992. március 21-éig dolgozott külföldön, ezért február és március hónapokra időarányosan 3365 DM illetmény illette meg. Az alperes által csatolt, az ellátmány elszámolására vonatkozó igazolások alapján levonásba helyezte a február hónapban a felperes számára kifizetett 1500 DM-et, április hónapban 500 DM-et, május hónapban 325 DM-et és június hónapban 485 DM-et. Megállapította, hogy ezen összegeket ellátmányként vette fel a felperes. Ennek ellenkezőjét a felperes nem bizonyította.
A felperesnek járó 3365 DM-ből levonva a felvett 2810 DM-et, az elmaradt 555 DM megfizetésére kötelezte ellátmány címén az alperest. Megállapította, hogy a felperest tevékenysége folytán gépkocsihasználat, illetve a használat ellenértéke fejében térítés illeti meg. Az alperes 150,45 DM gépkocsihasználati díj kifizetését tudta igazolni, ezt levonva a felperest időarányosan megillető 1682 DM gépkocsiátalányból, 1531,55 DM megfizetésére kötelezte e jogcímen az alperest. Az elismerése alapján - napi 13 DM költség elszámolásával - összesen 478 DM költség, mint dologi kiadás megfizetésére kötelezte a bíróság az alperest. Az egyéb költségek tekintetében a felperes keresetét elutasította, figyelemmel arra, hogy a csatolt számlák alapján nem volt megállapítható, hogy a tankolások ténylegesen az alperes érdekében történtek-e, a dolgozók tankolásának költségeit fizette-e ki a felperes, a számlák ugyanis nem az alperes nevére szóltak. Megállapította az ítélet azt is, hogy a felperes a megismételt eljárásban az építkezéshez vásárolt különböző anyagok és szerszámok ellenértékére vonatkozó 1324 DM követelésétől elállt, egyéb tekintetben a keresetét fenntartotta. Ennek alapján rendelkezett az illeték, illetve a perköltség viseléséről is.
Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezést jelentett be, melynek eredményeként a másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet a per fő tárgya és a perköltségre vonatkozóan helybenhagyta megállapítva, hogy az alperes által fizetendő 2554,55 DM marasztalási összeg forint ellenértéke 122 695 forint, ez után tartozik az alperes 1992. március 22-étől évi 20%-os kamatot megfizetni. Leszállította a kereseti illetéket, amelynek megfizetésére a fellebbezési illetékkel együtt az alperest kötelezte azzal, hogy a másodfokú költségeiket a felek maguk viselik.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság által kifejtett indokolással, kiegészítve azzal, hogy a T. Rt. igazolása szerint a felperes minden esetben "nettó ellátmány" jogcímen vette fel a márkában kifizetett különböző összegeket. Ezzel szemben nem tudta bizonyítani, hogy ezen összegeket szálláshelyek kifizetésére vagy útiköltségre fordította volna. Alaptalannak tartotta a felperes fellebbezését a márciusi teljes ellátmány, illetve a perköltség tekintetében is.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését, és az alperesnek a módosított keresetében foglaltak szerint 10 658 DM megfizetésére kötelezését igényelte a perköltségével együtt. Arra hivatkozott, hogy az alperes 1995. november 8-án, illetve 1996. szeptember 4-én a tárgyaláson tárgyalási jegyzőkönyvbe (közokiratba) foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tett. Első alkalommal úgy nyilatkozott, hogy a T Rt.-vel történő kapcsolatfelvételt követően kiegyenlíti a felperes követelését, második alkalommal pedig 6000 DM kiegyenlítését vállalta. A Ptk. 242. § (1) bekezdése szerint a tartozás elismerés a tartozás jogcímét nem változtatja meg, azonban az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy a tartozás nem áll fenn. Erre tekintettel jogsértő a jogerős ítéletnek az az álláspontja, hogy a felperes tartozott volna bizonyítani, a munkaviszony megszűnését követően kifizetett összegeket nem ellátmányként kapta. Hivatkozott arra, hogy nem napi nyolc, hanem naponta 10-12 órát dolgozott, bőven teljesítette az egy hónapra eső munkaidőkeretet márciusra is, ezért teljes hónapra kell elszámolni az ellátmányt és a gépkocsiáltalányra vonatkozó igényét is. Ennek alátámasztásául a hatályos Munka Törvénykönyve 8., 9. és 118. §-aira hivatkozott. Kifogásolta a pernyertesség arányára tekintettel megállapított perköltségviselést is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte arra hivatkozva, hogy tartozáselismerő nyilatkozatot a Ptk. szerint nem tett, hiszen 1992 óta folyt a per, amelynek tárgya éppen a felperessel való elszámolás volt. A felperes követelésének sem a jogalapja, sem az összegszerűsége nem volt egyértelmű.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Megállapítható, hogy a munkaügyi bíróság széles körű bizonyítási eljárás alapján, a bizonyítékok gondos mérlegelésével és okszerű értékelésével állapította meg az ítéleti döntés alapjául szolgáló tényállást, amely iratellenességet, kirívóan téves következtetést nem tartalmaz. Ekként tehát az eljárt bíróságok által kialakított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
Az alperes a felperes felülvizsgálati kérelmében írt nyilatkozatokat a per során tette. Az ítélethozatalt megelőző végleges nyilatkozata szerint a T. Rt. szerződései alapján összesen 1807 DM-ben ismerte el a felperes járandóságát, amelyben a költségek is benne foglaltattak. A felperes ezt az összeget nem fogadta el, mint ahogy nem állapodtak meg ezt megelőzően sem a per során a felperes követeléseiről. Az ítélkezési gyakorlat szerint a per során tett nyilatkozatot csupán akkor lehet a Ptk. 242. § szerinti tartozás-elismerésként elfogadni, amennyiben ez a nyilatkozat erre kifejezetten utal. Ennek hiányában a per során a felek által tett előadások valóságtartalmát a bíróság a bizonyítékokkal összevetve jogosult vizsgálni, mint ahogy a jelen perben is tette a bíróság, amikor megállapította, hogy a felperes az általa felsorolt és elszámolt összegeket ellátmány jogcímén vette fel. Alaptalan tehát a felperes felülvizsgálati kérelmének az a hivatkozása, hogy az alperes részéről tartozáselismerés történt volna, amelynek folytán a bizonyítási teher mind a jogcím, mind az összegszerűség tekintetében az alperesre hárult. Az alperes a becsatolt iratokkal bizonyította a kifizetések összegszerűségét, amelyek tekintetében csupán a munkaviszonya megszűnését követően kifizetett összegek tekintetében vitatta a felperes azok jogcímét.
Az egyéb költségek elszámolására nézve is helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a költségek felmerülésének és jogcímének számlákkal történő igazolása a felperes kötelezettsége lett volna. Alaptalanul hivatkozik egyébként a felperes a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyvének az érvénytelenségre, illetve a munkaidő beosztására vonatkozó előírásaira, ugyanis azok a perbeli időszakban még nem voltak hatályban.
Nem alapos a felülvizsgálati kérelemnek a perköltséget kifogásoló része sem. Az eredetileg 10 804 DM összegű követelésből 1162,8 DM munkaközvetítésre vonatkozó igényt a munkaügyi bíróság az illetékes városi bírósághoz áttett, míg 1324 DM - építkezéshez vásárolt különböző anyagok és szerszámok ellenértéke - követelésétől a felperes a megismételt eljárásban elállt. Ehhez képest a pernyertesség arányának megfelelő mértékű perköltség megfizetésére kötelezte a munkaügyi bíróság a felperest, és ugyancsak ennek megfelelően marasztalta a Legfelsőbb Bíróság a felperest az alperes javára felülvizsgálati eljárási részperköltség megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. (Legf. Bír. Mfv. II. 11.030/2001. sz.)