adozona.hu
BH+ 2002.12.635
BH+ 2002.12.635
Amennyiben a munkáltató és a szakszervezet megállapodása szerint a 13-14. havi illetmény kifizetése azért függeszthető fel, mert a munkáltató egy meghatározott időponttól kezdődően alapbéremelést hajt végre, a megállapodás érvénytelensége esetén a bérfejlesztés alapján történt fizetés tartozatlan fizetés és az visszajár (Ptk. 237. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapíthatóan a felperes 1973. július 16-ától állt az alperes alkalmazásában. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2001. január 7. napjával rendes felmondással megszüntette. A felperes kereseti kérelmében igényelte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az 1999. évre járó 13. havi juttatás címén bruttó 52 116 forint, az 1999. évre járó 14. havi juttatás címén bruttó 53 258 forint, és ezen összegek 2000. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó kamata, a 2000. évi 13. havi jutt...
BH+ 2002.12.635 Amennyiben a munkáltató és a szakszervezet megállapodása szerint a 13-14. havi illetmény kifizetése azért függeszthető fel, mert a munkáltató egy meghatározott időponttól kezdődően alapbéremelést hajt végre, a megállapodás érvénytelensége esetén a bérfejlesztés alapján történt fizetés tartozatlan fizetés és az visszajár (Ptk. 237. §).
A periratokból megállapíthatóan a felperes 1973. július 16-ától állt az alperes alkalmazásában. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2001. január 7. napjával rendes felmondással megszüntette. A felperes kereseti kérelmében igényelte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az 1999. évre járó 13. havi juttatás címén bruttó 52 116 forint, az 1999. évre járó 14. havi juttatás címén bruttó 53 258 forint, és ezen összegek 2000. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó kamata, a 2000. évi 13. havi juttatás címén bruttó 55 101 forint, és ezen összegnek 2000. július 1-jétől járó karcJalta megfizetésére. Az alperes a felperes követelése jogalapját elismerte, azonban be kívánta számítani a 2000. március 1-jétől a felperes részére kifizetett bérfejlesztés összegét. Kamatfizetési kötelezettségét 2000. október 9-étől ismerte el valamennyi összeg vonatkozásában.A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 105 374 forintot és ezen összeg 2000. január 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, továbbá bruttó 55 101 forintot, és ennek 2000. október 9-étől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az 1999. évi 13. és 14. havi juttatás a tárgyévhez kötődik, ezért a felperest 2000. január 1-jétől illeti meg a kamat, ugyanakkor a 2000. évi 13. havi juttatás kifizetésére a munkaviszony megszüntetésekor, az utolsó munkában töltött napon volt köteles a munkáltató, ezért a kamatfizetés kezdő időpontját ezen összeg tekintetében 2000. október 9-étől határozta meg. Nem találta alaposnak az alperesnek a Ptk. 237. § és 238. §-ában foglaltakra alapított beszámítási igényét, mert az alperes nem bizonyította, hogy a 7%-os béremelés nem illette meg a felperest abban az esetben, ha a 2000. évre is megfizeti a 13. havi fizetést.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, a bruttó 105 374 forint esetén a kamatfizetés kezdő időpontját 2000. október 9. napjában állapította meg. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy az alperes fellebbezése alapos volt a kamatfizetés kezdő időpontját illetően, minthogy a felperes az 1999. év után járó 13., illetve 14. havi juttatás iránti igényét csupán 2000. november 9. napján benyújtott keresetlevelében érvényesítette. Ezért az alperes elszámolási kötelezettsége az utolsó munkában töltött napon keletkezett az 1999. évre járó 13. és 14. havi juttatás tekintetében is. Alaptalannak találta az alperes fellebbezését a 2000. évi 7%-os bérfejlesztés összegének beszámítása tekintetében, ugyanis a 13. illetve 14. havi juttatás bérjellegű juttatásnak minősül és az Mt. 164. § (4) bekezdése szerint a munkáltató nem élhet beszámítással a levonásmentes munkabér-követeléssel szemben, vagy egyébként ha azt a munkaviszonyra vonatkozó szabály tiltja.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy ilyen igény miatt közel 100 munkaügyi per indult ellene. A kereset elutasítását elsősorban azért kérte, mert a gazdasági helyzete miatt a szakszervezettel megállapodást kötött a kifizetés felfüggesztéséről, azonban a bíróság többnyire elmarasztalta arra hivatkozva, hogy a kollektív szerződés nem tette lehetővé a juttatás kifizetésének felfüggesztését és az alperes megsértette az eljárási szabályokat is. Erre figyelemmel a jogalapot a jelen peres eljárásban az alperes már nem vitatta, ugyanígy a felperesnek járó juttatás összegszerűségét sem, csupán az elsőfokú bíróság által megállapított kamatfizetési kezdő időpontot.
Sérelmezte a munkaügyi bíróság ítéletének azt a megállapítását, hogy az alperes azért nem élhet a beszámítási igénnyel, mert nem igazolta a 7%-os béremelést és azt, hogy a 13. havi járandóság megfizetése esetén ezt a felperesnek vissza kellene fizetnie. A bíróság előtt számos hasonló jellegű per folyt, amelynek kapcsán a bíróságnak hivatalos tudomása van arról, hogy az alperes annak ellenében vállalta önként a 7%-os bérfejlesztést, hogy a szakszervezettel megállapodott a kollektív szerződés felfüggesztésében. Ezt a tényt a felperes sem vonta kétségbe. Sérelmesnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság az Mt. 164. § (4) bekezdése alapján utasította el a beszámításra vonatkozó alperesi igényt, mert a bérfejlesztés összegének beszámítására a Ptk. 238. § (2) bekezdése lehetőséget adott a számára. Az érvénytelen szerződés fennálltában jóhiszeműen bízott, erre figyelemmel adott bérfejlesztést a felperesnek is, a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését tehát jogszerűen követelheti. Hivatkozott a Pp. 147. §-a (1) bekezdésére, amelynek alapján a felperes ellen az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig viszontkeresetet indíthat az alperes, ha az ekként érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered, vagy ha a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperesi kereseti követeléssel szemben beszámításra alkalmas. E rendelkezést is alapul véve tartotta jogellenesnek a másodfokú ítéletet.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A munkaügyi bíróság szerint az alperes azért nem számíthatja be a 2000. évre járó 13. havi fizetésbe a béremelés összegét, mert nem bizonyította az erre vonatkozó megállapodást. Ezzel szemben az alperes a fellebbezéséhez csatolta a munkaügyi bíróság egy korábbi perben felvett jegyzőkönyvének másolatát, amelyben a szakszervezeti titkár bizonyította az alperes és a szakszervezet olyan megállapodását, hogy a 13-14. havi illetmény kifizetését az alperes felfüggesztheti, ha 2000. március 1-jétől 7%-os alapbéremelést biztosít. Ez a megállapodás teljesedésbe ment, a felperes erre nem tett észrevételt, nem vitatta az alperes beszámítási kifogásának (bérfejlesztésnek) az összegét sem, a keresetének megfelelő döntést kért.
Nem vitatta a felperes azt sem, hogy a kérdéses megállapodás érvénytelenségét más perben a bíróság jogerősen megállapította, azt jogellenesnek tekintette.
A fentiekkel kapcsolatban a másodfokú bíróság nem foglalt állást, az alperes beszámítási kifogását az Mt. 164. § (4) bekezdésére hivatkozással utasította el, mert a levonásmentes munkabérrel szemben ennek nincs helye. Ez az álláspont téves, az alperes a beszámítást nem levonásmentes munkabérrel szemben kérte.
A kérdéses megállapodás tartalmát az alperes a perben igazolta, s amennyiben a megállapodás érvényessége megdőlt, ez vonatkozott a 7%-os bérfejlesztési ígéretre is. Az alperes részéről ekként tartozatlan fizetés volt a felperes számára 30 800 forint bérfejlesztés, melynek elszámolására jogosulttá vált [Ptk. 237. § (1) bek.]. Az elszámolás módja lehet a beszámítás, melyet munkajogi jogszabály a perbeli esetben nem tilt. Az eredeti állapot helyreállítása érdekében az alperesnek a felperes által sem vitatott összeg visszajár.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte és e körben módosította az elsőfokú ítéletet és az alperes illetékfizetési kötelezettségét. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.956/201. sz.)