adozona.hu
BH+ 2002.11.587
BH+ 2002.11.587
A törvény értelmében a közalkalmazott megbízásának visszavonását - arra irányuló kérelem esetén - indokolni kell és az indokolásból a visszavonás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Az indokokon utólag már nem lehet változtatni, azt utólagos indokolás az eredeti intézkedést nem teszi jogszerűvé. Az iskolaigazgatónak egy új igazgatóhelyettes személyének kiválasztására vonatkozó joga önmagában nem alapozza meg okszer
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratok szerint a felperes 1980. szeptember 1-jétől áll közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel tanító munkakörben. A felperes 1976-ban szerzett általános iskolai tanítói felsőfokú végzettséget, majd 1999-ben a D. K. L. Tudományegyetemen közoktatási vezető szakirányú felsőfokú szakképzettséget. 1995. augusztus 31-én határozatlan időre megbízták az igazgatóhelyettesi beosztás ellátásával.
2000. augusztus 1-jétől a magasabb vezetői pályázatok elbírálása után a fenntartó önkormányzat ki...
BH+ 2002.11.587 A törvény értelmében a közalkalmazott megbízásának visszavonását - arra irányuló kérelem esetén - indokolni kell és az indokolásból a visszavonás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Az indokokon utólag már nem lehet változtatni, azt utólagos indokolás az eredeti intézkedést nem teszi jogszerűvé. Az iskolaigazgatónak egy új igazgatóhelyettes személyének kiválasztására vonatkozó joga önmagában nem alapozza meg okszerűen a korábbi igazgatóhelyettes megbízásának visszavonását [1992. évi XXXIII. tv. 23. § (4) bek., MK 95. sz. állásfoglalás].
A periratok szerint a felperes 1980. szeptember 1-jétől áll közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel tanító munkakörben. A felperes 1976-ban szerzett általános iskolai tanítói felsőfokú végzettséget, majd 1999-ben a D. K. L. Tudományegyetemen közoktatási vezető szakirányú felsőfokú szakképzettséget. 1995. augusztus 31-én határozatlan időre megbízták az igazgatóhelyettesi beosztás ellátásával.2000. augusztus 1-jétől a magasabb vezetői pályázatok elbírálása után a fenntartó önkormányzat kinevezte az iskola új igazgatóját. Az új igazgató 2000. augusztus 4-én a Kjt. 23. §-a alapján 2000. augusztus 15-ével visszavonta a felperes igazgatóhelyettesi megbízását. Intézkedését azzal indokolta, hogy személyében új igazgató került az iskola élére, ezért mint az intézmény vezetője jogosult a helyettese személyének a kiválasztására és megbízására. E törvény adta jogával élve választása R. P. M. tanárnőre esett, aki a tanári oklevele mellett tanítói végzettséggel rendelkezve fogja segíteni a munkájukat. Hivatkozott arra, hogy ezt a döntését a nevelőtestület egyetértése is alátámasztotta.
A felperes keresetében a vezetői megbízás jogellenességének megállapítását kérte, mivel a megbízás visszavonása indokának okszerűségét az alperes nem bizonyította, ő maga az igazgatóhelyettesi beosztásban eltöltött idő alatt folyamatosan tovább képezte magát, 1999. évben közoktatási vezető szakirányú szakképzettséget is szerzett. Hivatkozott arra is, hogy a vezető a jogával csak az Mt. 4. §-A (1) bekezdésében írtaknak megfelelően rendeltetésszerűen élhet. Kérte a vezetői beosztásába való visszahelyezését és az alperesnek a vezetői pótlék megfizetésére kötelezését.
A Munkaügyi Bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes 2000. augusztus 4-én kelt intézkedése jogellenes, azt hatálytalanította. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően igazgatóhelyettesi beosztásban foglalkoztassa a felperest. Kötelezte továbbá, hogy fizessen meg a felperesnek 38 219 forint vezetői pótlékot és ennek kamatát, valamint elsőfokú perköltséget.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes 2000. augusztus 4-én kelt határozata nem felel meg a Kjt. 23. §-a (4) bekezdésében foglalt előírásoknak, továbbá az MK. 95. számú állásfoglalásnak sem, amelyet joghasonlóság okából megfelelően alkalmazni kell a magasabb vezető, illetve a vezető beosztás visszavonásának indokolásánál is. Az indokolásból ugyanis a visszavonás okának világosan ki kell tűnnie, és abból nem csak az indokolás valóságának, hanem okszerűségének is megállapíthatónak kell lennie. Az alperes a per során hivatkozott arra, hogy a felperes vezetői munkájával kapcsolatban kifogás ugyan nem merült fel, azonban egy képviselő-testületi ülésen a tantestületre sértő kijelentést tett, továbbá az általa kezelt iratokra vonatkozó egyes nyilvántartások eltűntek.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban csak az írásba foglalt indokokat lehetett vizsgálni, az indokolást a per során bővíteni nem lehet, ezért azokat a bíróság nem vette figyelembe. Azt nem állapította meg, hogy az alperes a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta volna, mert az intézkedés jogellenessége önmagában ezt nem alapozza meg. Minthogy azonban az alperes a megbízás visszavonását kellően nem indokolta, ezért annak jogellenessége folytán a munkaügyi bíróság azt hatálytalanította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperes a fellebbezési szakban csatolta a tantestület 2000. november 14-ei munkaértekezletén írásba foglalt nyilatkozatát, amely szerint továbbra is támogatták R. P. M. igazgatóhelyettesi megbízását.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes új igazgatóját megillette a döntés a tekintetben, kivel kíván vezetni. Minthogy az erről hozott döntését a tantestület szinte egyöntetűen támogatta, ez bizonyítja, hogy az igazgatóhelyettes személyét illetően is az igazgató elképzeléseivel értettek egyet és ez egyben okszerűvé tette a felperes vezetői megbízásának visszavonását. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy adott esetben nem a vezető-helyettes alkalmatlanságának megállapításáról és minőségi cseréről volt szó.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte.
Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság jutott jogszerű következtetésre, amikor megállapította, hogy az alperes intézkedése nem felel meg a Kjt. 23. §-a (4) bekezdésében foglalt előírásoknak, és az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltaknak sem. Az alperes a vezetői megbízás visszavonásának indokolásakor valós okot jelölt meg, amennyiben vezetőváltásra utalt, azonban önmagában a vezetőváltozás nem elegendő a további vezetői megbízások visszavonásához, tehát az alperes a felperes igazgatóhelyettesi megbízása visszavonásának okszerűségét nem bizonyította. Minthogy a másodfokú bíróság az okszerűséget nem vizsgálta, az ítélete jogszabálysértő.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kjt. 23. §-a (4) bekezdése értelmében a megbízás visszavonását indokolni kell, és az indokolásból a visszavonás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. E körben az elsőfokú bíróság jutott helytálló jogi következtetésre, amikor az alperes írásba foglalt intézkedésének tartalmát vizsgálta, és rámutatott arra, hogy utólag ezeken az indokokon már nem lehet változtatni, utólagos indokolás az eredeti intézkedést nem teszi jogszerűvé.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az igazgatónak az igazgatóhelyettes személyének kiválasztására vonatkozó joga önmagában okszerűen megalapozza a korábbi igazgatóhelyettes megbízásának visszavonását. Minthogy a megbízás visszavonása annak okszerűségét is alátámasztó indokokat nem tartalmazott, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét annak helytálló indokainál fogva helybenhagyta.
A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest együttes első-, másod- és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.675/2001. sz.)