adozona.hu
BH+ 2002.11.584
BH+ 2002.11.584
A munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségszegése független attól, hogy ezt bűncselekményként vagy szabálysértésként megállapították-e, ezért nincs jelentősége e munkavállalók magatartása mellett annak, hogy az ellenük indokolt ügyekben milyen határozatok születtek [Mt. 96. § (1) bek., 103. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek munkaviszonyát az alperes 2000. június 30-án rendkívüli felmondással megszüntette, mert közreműködtek abban, hogy - a felülvizsgálati eljárásban nem szereplő - III. r. felperes a munkahelyéről egy 20 literes kannát engedély nélkül elvigyen, és nem akadályozták meg, hogy a III. r. felperes vagyon elleni cselekményt kövessen el az alperes sérelmére.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az I. és a II. r. felperesek keresetét elutasította.
A tényállás lényege szerint a III. r., táppén...
A munkaügyi bíróság az ítéletével az I. és a II. r. felperesek keresetét elutasította.
A tényállás lényege szerint a III. r., táppénzes állományban lévő felperes a II. r. felperest kérte meg, hogy nyissa ki a műhelyt, innen kivette a kannát, amelyet az I. r. felperes által vezetett targoncára rakott, és elvitték a III. r. felperes gépkocsijához. Ezt a III. r. felperes elismerte, utóbb a kannát a munkahelyére visszavitte.
Az I. és a II. r. felperesek keresetét, amely a rendkívüli felmondások jogellenességének megállapítására, anyagi következmények alkalmazására, illetve a munkaviszony helyreállítására irányult, a munkaügyi bíróság az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjába ütköző lényeges kötelezettség megszegése miatt utasította el. Bizonyítottnak találta, hogy a felperesek látták, amint a III. r. felperes "nem üresként" emelte meg a kannát, ezáltal az I. és a II. r. felperesek tudhatták, hogy a III. r. felperes nem engedéllyel és nem a saját tulajdonát viszi el. E magatartást elmulasztották meghiúsítani, ez ellentétes a vagyonvédelmi szabályokkal.
Az ítélet ellen az I. és a II. r. felperesek fellebbeztek.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta utalva a Pp. 253. §-a (2) bekezdésére, a 254. §-a (3) bekezdésére. A fellebbezésekben foglaltakra kifejtette, hogy a perbelihez hasonló jellegű cselekmények felfedezése nehéz, továbbá helytálló az az elsőfokú álláspont, mely szerint a felperesek terhére az Mt. 103. §-ába ütköző kötelezettségszegések megállapíthatók voltak.
Az I. és a II. r. felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a kereseteknek megfelelő határozat meghozatalát kérték.
Érvelésük szerint az elsőfokú bíróság alaptalanul, tehát jogszabálysértően állapította meg, hogy a kanna nem volt üres, mivel ezt a tényt az alperes nem tudta bizonyítani. F K (korábban a III. r. felperes) terhére a büntető-, és a szabálysértési eljárásban a cselekményt nem állapították meg, ezért jogilag kizárt az I. és a II. r. felperesek közreműködése, cselekmény hiányában nem volt miben közreműködni, nem volt mit megakadályozni. A vagyonvédelmi utasítás a perben nem szerepelt, ezért ennek megszegésére jogszerűen nem lehet hivatkozni, valamint a felperesek magatartása nem volt szándékos, vagy súlyosan gondatlan jelentős mértékű kötelezettségszegés, legfeljebb enyhe gondatlanság állapítható meg a terhükre. A felperesek arra is hivatkoztak, hogy a kollektív szerződés szerint az alperes nem élhetett volna a rendkívüli felmondás jogával, mivel az Mt. 103. §-ának megsértését a kollektív szerződés nem tekinti rendkívüli felmondási oknak, a felperesek magatartásával más "munkáltatói jogkövetkezményt" találtak arányban állónak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperesek egyezően adták elő, hogy az ügy kivizsgálása során a munkáltatói jogkör gyakorló által felvett jegyzőkönyvben foglaltakat fenntartják, azt kiegészíteni, módosítani nem kívánták. Az I. r. felperes a meghallgatásakor előadta, hogy a kérdéses kanna valószínűleg tele volt, a felettesétől nem kért engedélyt ennek fuvarozására, a vagyonvédelmi utasítást ismeri, és nem tudatosult benne, hogy mit követett el, jóhiszeműen járt el. A II. r. felperes - egyebek mellett - azt nyilatkozta a meghallgatása során, hogy tőle kért üres olajos kannát F. K.; a vagyonvédelmi utasítást ismerte; "nehézkesnek" találta, amint nevezett a kannát felemelte; nem érdekelte, hogy mit kíván tenni F. K. a kannával; hibásnak tartotta magát abban, hogy hozzásegítette munkatársát abban, hogy a kannát az üzem területéről kivigye. Mindezek alapján a felülvizsgálati kérelemnek a kanna üres állapotára, a felperesek magatartásának, a vagyonvédelmi utasítás ismeretének hiányára vonatkozó érvelése a felperesek saját előadásával ellentétes, következésképpen megalapozatlan.
A következetes és egységes bírói gyakorlat szerint a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségszegése független attól, hogy ezt bűncselekményként vagy szabálysértésként megállapították-e, ezért nincs jelentősége a felperesek bizonyított magatartása mellett annak, hogy az ellenük indult ügyekben milyen határozatok születtek.
A kollektív szerződés az Mt. 96. §-ának (1) bekezdését nem bővítheti, illetve szűkítheti, ezért a rendkívüli felmondási indokoknak a kollektív szerződésben való felsorolása csupán példálózó jellegű lehet. Emiatt a felek a jognyilatkozatuk egyéb törvényes indokát is megjelölhetik. Az alperes ezért jogszabálysértés nélkül hivatkozott a rendkívüli felmondásokban az Mt. 103. §-ának - mint a munkavállalók egyik fő kötelezettségét tartalmazó szabály - megsértésére. A kötelezettségszegés súlyát tehát e jogszabálysértés, és nem a kanna értéke határozta meg. A felperesek tudatállapotát a bíróságok helytállóan minősítették szándékosnak, mivel a targonca vezetése az I. r. felperes részéről, a műhely kinyitása, ezáltal F. K. beengedése, a kanna kivitelének eltűrése a II. r. felperes részéről oly módon, hogy előtte látta, mit tesz a munkatársa, nyilvánvalóan nem lehetett gondatlan, csak szándékos magatartás.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes a felülvizsgálati eljárási költségről lemondott, a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [Pp. 78. §-ának (2) bekezdése, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a]. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.108/2001. sz.)