adozona.hu
BH+ 2002.10.529
BH+ 2002.10.529
A műszakpótlék csak a többműszakos munkarend szerint foglalkoztatott munkavállalót illeti meg, az ezzel kapcsolatos jogosultságot a folytonos munkarend önmagában nem alapozza meg [Mt. 146. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1962. szeptember 1-jétől áll az alperes alkalmazásában, 1973-tól fedélzeti mérnök munkakörben. Munkáját az Igazgatóság szervezeti egységében ún. vezénylés szerinti munkarendben, éves munkaidő keretben végzi.
A felperesnek a műszakpótlékra való jogosultsága miatt kezdeményezett egyeztetése nem vezetett eredményre, ezért az 1996. november 11-én benyújtott keresetében 1993. szeptember 23-ától 1996. január 1-jéig 90 203 forint éjszakai m...
BH+ 2002.10.529 A műszakpótlék csak a többműszakos munkarend szerint foglalkoztatott munkavállalót illeti meg, az ezzel kapcsolatos jogosultságot a folytonos munkarend önmagában nem alapozza meg [Mt. 146. § (2) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1962. szeptember 1-jétől áll az alperes alkalmazásában, 1973-tól fedélzeti mérnök munkakörben. Munkáját az Igazgatóság szervezeti egységében ún. vezénylés szerinti munkarendben, éves munkaidő keretben végzi.A felperesnek a műszakpótlékra való jogosultsága miatt kezdeményezett egyeztetése nem vezetett eredményre, ezért az 1996. november 11-én benyújtott keresetében 1993. szeptember 23-ától 1996. január 1-jéig 90 203 forint éjszakai műszakpótlék-különbözet, továbbá 75 240 forint délutáni műszakpótlék és mindezen összegek kamatának a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint a munkáltató a repülési feladatot a nap minden szakában igény szerint írja elő a részére, délutáni és éjszakai műszakban is foglalkoztatja. Az éjszakai munkavégzésért 1995. december 31-éig 15% éjszakai műszakpótlékban, míg 1996. január 1-jétől 40% éjszakai műszakpótlékban és 20% délutáni műszakpótlékban részesült. Álláspontja szerint, mint folytonos munkarendben foglalkoztatott munkavállalót az Mt. 146. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján megilleti a követelt összeg. Az alperes a kereset elutasítását kérte jogalap hiányában, annak összegszerűségét nem vitatta.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott az alperes kollektív szerződésének a munkaidőt és a pihenőidőt szabályozó rendelkezéseire, amelyek szerint a nem heti 5 napos munkarendben működő területeken, ahol az egyes heteken a munkaidő meghaladhatja a heti 40 órát (az egyenlőtlen munkaidő-beosztásnál és a vezényléses munkarendnél), a munkaidőt úgy kell megállapítani, hogy az 8 hét átlagában megfeleljen a teljes munkaidőnek. A vezénylés szerinti munkarendben foglalkoztatottak éves munkaidő-keretben dolgoznak. A Szakterületi Függelék II. fejezet I. 12. pontja szerint a hajózó állomány vezénylés szerinti munkarendben, éves munkaidő keretben dolgozik. A vezénylés szerinti munkarendet, a szolgálati feladatok ellátásához szükséges munkaidő beosztást a munkáltató állapítja meg a Munka- és Pihenőidő szabályzat alapján.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a műszakpótlékra való jogosultság feltétele a több műszakos munkaidő beosztás, ezzel szemben a felperest az alperes un. éves munkaidő keretben és egyenlőtlen munkaidő beosztásban foglalkoztatta, amely a több műszakos munkaidő beosztást kizárja. Az a tény, hogy a munkáltató 1996. január 1-jét követően a követelt jogcímeken bérkifizetést teljesít a felperesnek, nem keletkeztet jogosultságot a megelőző időszakokra.
A jogerős ítélet ellen benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest az alperes részére perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével, ugyanakkor részbizonyítás keretében beszerezte a peresített időszakra vonatkozó, még rendelkezésre álló belső szabályzatokat. Ezekből megállapította, hogy olyan rendelkezést nem tartalmaznak, amelyek a felperes műszakpótlék iránti igényét megalapoznák. 1996. január 1-jétől a szakszervezetekkel történt béralku folytán fizet pótlékot az alperes.
A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperesnek azt az álláspontját, hogy műszakpótlékra folytonos munkarend alapján jogosult. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az Mt. 146. §-ának (2) és (3) bekezdését egymással összhangban kell értelmezni. Ha a munkavállalót többműszakos munkaidő beosztásban és folytonos munkarendben foglalkoztatják, a törvény magasabb mértékű műszakpótlékot állapít meg a részére. A jogszabály helytálló értelmezése szerint ez nem párhuzamos, hanem kettős feltételt jelent: a foglalkoztatásnak több műszakos munkaidő-beosztásban és folytonos munkarendben kell történnie. Minthogy a felperes nem tudta megjelölni a kollektív szerződésnek azokat a szabályait, amelyek számára kedvezőbb előírásokat tartalmaztak volna, ezért műszakpótlék nem illeti meg.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmében foglaltak szerinti ítélet meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok nem megfelelően értelmezték az Mt. 146. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltakat, minthogy a hivatkozott törvényhelyben használt "illetve" kifejezés helytálló nyelvtani értelmezéssel nem konjunktivitást, hanem ellenkezőleg: vagylagosságot jelent. Nem kettős feltételnek kell megfelelnie annak a munkavállalónak, aki folytonos pótlékra tart igényt, ehhez elegendő annak a megállapítása, hogy folytonos munkarendben dolgozik. Minthogy egy korábbi perben jogerős bírói ítélet megállapította, hogy a pilóták folytonos munkarendben dolgoznak, ezért álláspontja szerint az emelt mértékű pótlékra a törvényes rendelkezések folytán jogosulttá vált.
Az alperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 146. §-ának (2) bekezdése értelmében több műszakos munkaidő-beosztásban, illetve folytonos munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak délutáni, illetőleg éjszakai műszakpótlék jár. A (3) bekezdés szerint a délutáni műszakpótlék mértéke 15%, az éjszakai műszakpótlék mértéke 30%. A folytonos munkarendben foglalkoztatott munkavállalót a délutáni műszak után további 5, az éjszakai műszak után további 10% műszakpótlék illeti meg.
A perben elsődlegesen azt a jogkérdést kellett elbírálni, hogy a jogszabály rendelkezése szerint a műszakpótlék fizetésének minden esetben feltétele-e, hogy a munkavállalót több műszakban foglalkoztassák, vagy pedig a (3) bekezdés első mondatában szereplő mértéknek megfelelően a pótlék akkor is jár, ha a munkavállaló folytonos munkarendben, de nem több műszakban látja el a munkaköri feladatait.
A jogszabály értelmezését illetően a Legfelsőbb Bíróság osztja a másodfokú bíróság álláspontját, ami egyébként megfelel a hivatkozott rendelkezésekkel kapcsolatban kialakult gyakorlatnak is. Ebből következően a több műszakos munkarend szerint foglalkoztatott munkavállalót illeti csak meg ezen a címen pótlék a jogszabály alapján, a folytonos munkarend önmagában a jogosultságot nem alapozza meg.
A felperes nem dolgozott több műszakban, így az Mt. alapján műszakpótlékra nem jogosult.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.531/2000. sz.)