BH+ 2002.9.477

Az igazságügyi szolgálati viszony felmentéssel történő megszüntetésének lehetséges indokait törvény határozza meg. Az ennek megfelelő felmentési indok okszerűsége önmagában - más tényleges indokra, a rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozás kivételével - nem vitatható. Azt a körülményt, hogy a felmentés indokául szolgáló nyugellátásra való jogosultság az alkalmazott kinevezésekor is fennállt, a törvény a felmentési indokkal kapcsolatban nem határozza meg kizáró feltételként. Ehhez képest a nyugd

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Néhai N. J. felperes a II. r. alperesnél fennállt igazságügyi szolgálati viszonyának - az 1997. évi LXVIII. törvény 22. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - felmentéssel történt megszüntetése miatt élt keresettel. Kereseti kérelme a felmentés jogellenességének megállapítására és annak jogkövetkezményei alkalmazására, valamint napidíj különbözet és jubileumi jutalom megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét és a II. r. alperest 2 ...

BH+ 2002.9.477 Az igazságügyi szolgálati viszony felmentéssel történő megszüntetésének lehetséges indokait törvény határozza meg. Az ennek megfelelő felmentési indok okszerűsége önmagában - más tényleges indokra, a rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozás kivételével - nem vitatható. Azt a körülményt, hogy a felmentés indokául szolgáló nyugellátásra való jogosultság az alkalmazott kinevezésekor is fennállt, a törvény a felmentési indokkal kapcsolatban nem határozza meg kizáró feltételként. Ehhez képest a nyugdíjasként alkalmazott szolgálati jogviszonya is megszüntethető ennek az indoknak az alapján [1997. évi LXVIII. tv. 22. § (1) bek. a) pont].
Néhai N. J. felperes a II. r. alperesnél fennállt igazságügyi szolgálati viszonyának - az 1997. évi LXVIII. törvény 22. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - felmentéssel történt megszüntetése miatt élt keresettel. Kereseti kérelme a felmentés jogellenességének megállapítására és annak jogkövetkezményei alkalmazására, valamint napidíj különbözet és jubileumi jutalom megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét és a II. r. alperest 2 173 643 forint elmaradt munkabér, 13. havi juttatás (184 000 forint), étkezési hozzájárulás (16 100 forint), továbbá 198 950 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az I. és III. r. alperesek vonatkozásában a pert megszüntette.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a néhai felperes kinevezésekor 1983. december 24-én már rokkantnyugdíjas volt, az öregségi nyugdíjkorhatárt 1991. szeptember 17-én töltötte be. A bíróság az előbbiekből arra következtetett, hogy a felmentési indok - amely szerint a felperes saját jogú nyugellátásra szerzett jogosultságot - a felmentést okszerűen nem alapozhatta meg, mivel ez a körülmény már a kinevezéskor is fennállt.
A kereseti kérelmek közül az étkezési hozzájárulás iránti igényt részben, míg a napidíj-különbözet és a jubileumi jutalom iránti igényt teljes egészében alaptalannak ítélte. Az utóbbit azzal indokolta, hogy az 1952. június 1-jétől kezdődő szolgálati viszony alapján a 30 illetve 40 éves jubileumi jutalom 1982-ben, illetve 1992-ben válhatott esedékessé, így ezt az igényt az elévülési időn túl érvényesítették.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatva kötelezte a II. r. alperest 4900 forint étkezési hozzájárulás és kamatai megfizetésére, valamint a jogviszony megszüntetése tényleges időpontját tartalmazó igazolás és a munkanélküli járadék megállapításához szükséges irat kiadásának kezdeményezésére; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az öregségi nyugdíjkorhatár elérésével a szolgálati viszony felmentéssel megszüntethető volt, függetlenül attól, hogy a felperes már az alkalmazásakor rokkantsági nyugdíjas volt. Ezért a megyei bíróság megállapította, hogy az igazságügyi szolgálati viszony megszüntetésére jogszerűen került sor.
Az 1993. évi C. törvény 6. §-a és 8. §-ának (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság szerint a néhai felperes a 40 éves jubileumi jutalomra tarthatott volna igényt, amelyet részére 1993. december 19-ét követő 30 napon belül kellett volna kifizetni. Ezen esedékességi időponttól számított 3 éven belül azonban nem érvényesítette igényét.
A felperes halála folytán az örökösei mint jogutódai felülvizsgálati kérelemmel éltek, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását, az első fokú ítélet helyben hagyását kérték a marasztalási összegek tekintetében azzal, hogy II. rendű alperes késedelmi kamat, valamint 40 éves jubileumi jutalom megfizetésére is köteles. Jogszabálysértőnek tartották azt a jogerős ítéleti álláspontot, hogy a nyugellátásban részesülő tisztviselő szolgálati viszonya ezen indokra való hivatkozással bármikor megszüntethető. Törvénysértőnek tartották a csak jogszabályi utalással megjelölt felmentési indok valóságának megállapítását. Az 1997. évi LXVIII. törvény 118. §-a (3) bekezdésére hivatkozva vitatták a jubileumi jutalomra vonatkozó igény elutasítását. Álláspontjuk szerint a jubileumi jutalomra való igény mindaddig nem évül el, amíg a jogviszony fennáll.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1997. évi LXVIII. törvény 22. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az igazságügyi alkalmazott szolgálati jogviszonya felmentéssel megszüntethető, ha saját jogú nyugellátásra szerzett jogosultságot.
E jogszabály pontos megjelölésével a felmentés indoka egyértelműen megállapítható. Helyesen utalt ezért a másodfokú bíróság ítélete indokolásában arra, hogy a felmentés a világos indokolás követelményének megfelelt.
A felülvizsgálati kérelemben sem vitatott az a perben megállapított tény, hogy a felmentés időpontjában a néhai felperes - mind öregségi nyugdíj, mind rokkantsági nyugdíj címén - saját jogú nyugellátásra jogosultságot szerzett. A felmentésben megjelölt indok tehát a valóságnak megfelelt. Tekintettel arra, hogy az igazságügyi szolgálati viszony felmentéssel történő megszüntetésének lehetséges indokait a törvény meghatározza, az ennek megfelelő felmentési indok okszerűsége önmagában - más tényleges indokra, a rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozás kivételével - nem vitatható. Azt a körülményt, hogy a felmentés indokául szolgáló nyugellátásra való jogosultság az alkalmazott kinevezésekor is fennállt, a törvény a felmentési indokkal kapcsolatban kizáró feltételként nem határozza meg. Ily módon a nyugdíjasként alkalmazott szolgálati jogviszonya is megszüntethető a hivatkozott indok alapján. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelés téves, mert valójában a nyugdíjasként alkalmazott részére a többi igazságügyi alkalmazotthoz képest - a törvényben nem biztosított - kedvezőbb elbíráláshoz való jogot megalapozatlanul igényelt.
Ezért a felmentés jogellenességére alapított kereseti kérelmek elutasítását a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés hiányában sikertelenül támadta.
Az eljárt bíróságok a jubileumi jutalom iránti igényt elévülés miatt ugyancsak jogszabálysértés nélkül utasították el. A 40 éves jubileumi jutalomra vonatkozó igény a jogerős ítéletben hivatkozott Kjt. 87. §-ának - az 1993. évi C. törvény 6. §-ával módosított - (3) bekezdése szerint számított közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő figyelembe vételével nem az igény érvényesítését megelőző 3 éven belül, hanem már azt megelőzően (1993-ban) esedékessé vált. Tehát a jubileumi jutalmat a néhai felperes 1998-ban az elévülési időn túl követelte (az igazságügyi szolgálati viszonyra is irányadó Mt. 11. §). Ez nyilvánvalóan vonatkozik a 30 éves jubileumi jutalomra is.
Az 1997. évi LXVIII. törvény 118. §-a (3) bekezdésére alapított felülvizsgálati okfejtés téves, mert a hivatkozott rendelkezések a szükséges szolgálati idő tekintetében adnak kedvezményt nyugdíjazás esetén. Ezért nem hozhatók összefüggésbe a perben vitatott kérdéssel.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A II. r. alperes a felülvizsgálati eljárási költsége tárgyában a határozathozatal mellőzését kérte.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.229/2001. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.