adozona.hu
BH+ 2002.9.476
BH+ 2002.9.476
A rendkívüli felmondás a munkaviszony megszüntetésének kivételes formája, ezért az arra vonatkozó nyilatkozatnak határozottnak és egyértelműnek kell lennie [Mt. 96. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapíthatóan a felperes 1993. január 1-jén létesített az alperessel munkaviszonyt. A felek között létrejött munkaszerződés szerint a felperes tevékenysége csomagoló, a bérezés módja teljesítménybérezés a mindenkori munkavégzésnek megfelelően szóbeli megegyezés alapján, napi munkaideje nyolc óra. A felperes az alperessel a kapcsolatot F. I. volt I. r. felperes közvetítésével tartotta, a munkáját mindvégig a közös lakásukban végezte. A felperest az alperes munkáltatói jogkört...
BH+ 2002.9.476 A rendkívüli felmondás a munkaviszony megszüntetésének kivételes formája, ezért az arra vonatkozó nyilatkozatnak határozottnak és egyértelműnek kell lennie [Mt. 96. § (1) és (2) bek.].
A periratokból megállapíthatóan a felperes 1993. január 1-jén létesített az alperessel munkaviszonyt. A felek között létrejött munkaszerződés szerint a felperes tevékenysége csomagoló, a bérezés módja teljesítménybérezés a mindenkori munkavégzésnek megfelelően szóbeli megegyezés alapján, napi munkaideje nyolc óra. A felperes az alperessel a kapcsolatot F. I. volt I. r. felperes közvetítésével tartotta, a munkáját mindvégig a közös lakásukban végezte. A felperest az alperes munkáltatói jogkört gyakorló beltagja F I útján tájékoztatta, hogy egy klipszelő gép beszerzése miatt a továbbiakban a munkáját a b-i telephelyen kell végeznie. A felperes ezt nem fogadta el. Az alperes elkészített egy iratot, amely szerint közte és a felperes között a munkaviszony 1996. február 29-én közös megegyezéssel megszűnik, és átadta F. I.-nak azzal, hogy a felperessel írassa alá, aki azonban ezt visszautasította. Ezt követően az alperes 1996. február 23. napján a b.-i helyiség bérletére kötött szerződést felbontotta és a feldolgozáshoz szükséges alapanyagokat elszállította.Ilyen előzmények után a felperesek jogi képviselője írásban közölte az alperessel, hogy az ügyfelei a társaságnál fennálló munkaviszonyuk rendkívüli felmondással történő megszüntetését nem fogadják el és egyeztetést kezdeményeznek. Abban az esetben, ha a szóbeli intézkedéseket az ügyfelei félreértették és a szándékuk nem a rendkívüli felmondásra irányult, akkor az ügyfelei szüntetik meg a munkaviszonyt rendkívüli felmondással. A rendkívüli felmondás indoka, hogy a társaság nem biztosít munkát az ügyfelei részére, továbbá a kifizetett bérekről elszámolást nem adott, nem fizette meg a teljes tb. járulékot, nem biztosította a szabadságot, a munkaruhát és ebéd-hozzájárulást és nem fizette meg a teljes munkabért. A levelet a volt I. r. és a perben maradt felperes egyaránt aláírta.
Az eredménytelen egyeztetést követően mindkét felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, az I. r. felperes azonban a per során a keresetétől elállt.
A felperes elsődleges kereseti kérelme annak a megállapítására irányult, hogy az alperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, melyre figyelemmel a visszahelyezés mellőzésével a jogkövetkezmények alkalmazását és különböző elmaradt juttatások megítélését kérte.
A másodlagos kereseti kérelme szerint, ha a bíróság a munkáltató rendkívüli felmondását nem találná megalapozottnak, az 1996. február 23-án kelt rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság a részítéletével a munkaviszonynak a munkáltató részéről történt jogellenes megszüntetése megállapítására és anyagi jogkövetkezményeire, valamint a felperes rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítására és anyagi jogkövetkezményére irányuló kereseti kérelmeket elutasította.
Megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát nem szüntette meg. A felperes a rendkívüli felmondás jogát az Mt. 96. §-ában meghatározott határidőkön túl gyakorolta, de a felmondás indokolása sem felel meg az Mt.-ben foglaltaknak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperes a B. alatti telephelyen foglalkoztatta volna a felperest. A munkaszerződés nem tartalmazta, hogy a felperes a munkát kizárólag a lakásán, vagy az ingatlanán köteles végezni.
Az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság döntése érdemben helytálló, azzal az indokolásbeli módosítással, amely szerint a rendkívüli felmondás indokaként felhozottak (a munkáltató nem biztosított munkaruhát és ebéd hozzájárulást, nem adott a bérekről elszámolást, stb.) folyamatos mulasztások, nem köthetők egy naphoz, ezért ezen indokokra hivatkozással a felperes nem lépte túl a rendkívüli felmondás gyakorlására vonatkozó határidőket. A rendkívüli felmondás indokának érdemi vizsgálata során a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem tanúsított olyan lényeges kötelezettségszegő magatartást, amely a rendkívüli felmondás jogosságát alátámasztotta volna.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Álláspontja szerint az ítélet azért törvénysértő, mert a bíróság hiányos tényállást állapított meg, emiatt az ítélet sem megalapozott. Ha ugyanis a munkaszerződés a munkavégzés lényeges feltételeit nem tartalmazta, ezeket az eljárás során kell megállapítani és csak ennek alapján lehet ítéletet hozni. A munkaszerződés nem rögzítette a munkavégzés helyét, de azt sem, hogy a felperes alkalmazása változó munkahelyre történt volna. A felperes a csomagolási tevékenységet családi vállalkozás keretében mindvégig a saját lakásán végezte, ehhez képest annak megváltoztatására csak a felek között létrejött közös megegyezéssel kerülhetett volna sor. Kifogásolta, hogy a bíróság a munkáltató lényeges kötelezettségének körét nem tisztázta, holott ebbe a körbe tartozik a munkabér, a fizetett szabadság és a munkaruha biztosítása, valamint a társadalombiztosítási járulék befizetése. Az alperes a felperes munkaviszonyának rendezésére nem törekedett, ezért a felperes a három napos határidőre figyelemmel az alperes intézkedésére nem várhatott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy a perben I. r. felperesként résztvevő F. I. és a II. r. alperesként résztvevő B.-F. Gmk. vonatkozásában a munkaügyi bíróság külön végzéssel a pert megszüntette, ezért a korábbi II. r. felperes megnevezése felperesre és az I. r. alperes megnevezése alperesre változott.
Az Mt. 96. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél
a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) egyébként olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ettől eltérni érvényesen nem lehet.
A rendkívüli felmondást - annak megszövegezéséből megállapíthatóan - a felperesek jogi képviselője fogalmazta, és nem tűnik ki belőle, hogy az alperes mely kötelezettségét szegte meg F. I.-val és mely kötelezettségét a felperessel szemben.
Annak a megállapításánál, hogy a felperes rendkívüli felmondása megfelel-e a hivatkozott rendelkezésnek, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a következőket is figyelembe kellett venni:
A felperes a keresetében előadta, hogy 1989-től F. I.-val együtt a perben korábban II. r. alperesként résztvevő B.-F. Gmk.-nál kezdett dolgozni, a saját lakóhelyén, mivel az egyidejűleg alapanyag és áru raktározásra is szolgált. 1993. január 1. napján "formális munkaviszony" jött létre közte és az alperes között anélkül, hogy a munkavégzés körülményei változtak volna.
A felek közötti sajátos munkaviszonyt a megkötött munkaszerződés is kétségtelenül kifejezte, hiszen abban a felek a munkavégzés helyét nem állapították meg, a bérezés módjára vonatkozó kikötés pedig nem felelt meg az Mt. 143. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes a munkáltatójával a kapcsolatot közvetítő útján tartotta, nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a munkáltatójánál bármikor személyesen megjelent.
A periratokból megállapíthatóan az alperes a felperes részére a munkaszerződésben említett teljesítménybér helyett 1995. január 1-től október 30-ig havi 22 000 forint, novembertől pedig 25 000 forint munkabért fizetett, amelyet a felperes elfogadott, bár a munkabért helyette minden esetben F. I. vette át. A csatolt bérfizetési jegyzék szerint az alperes ebből az összegből a személyi jövedelemadó előleget és a nyugdíjjárulékot egyaránt levonta. A bérkarton az elszámolást tartalmazza.
Az alperes által csatolt nyilvántartás szerint az alperes a felperes részére a szabadságot kiadta, a munkaruha és ebéd-hozzájáruláshoz való alanyi jogosultságát a felperes pedig nem bizonyította.
Ezt az állapotot a felperes több évig elfogadta.
A rendkívüli felmondás a munkaviszony megszüntetésének kivételes formája, ezért az arra vonatkozó jognyilatkozatnak határozottnak és egyértelműnek kell lennie.
Ezzel szemben a felperes rendkívüli felmondását feltételhez kötöttnek kell tekinteni még akkor is, ha az előzetes feltétel - nevezetesen az alperes rendkívüli felmondása - megvalósulása esetén az kétség kívül okafogyottá vált volna.
A fentiekkel kiegészítve a Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítélet megállapításával, amely szerint a felperes rendkívüli felmondása nem felelt meg az Mt. 96. §-ában foglaltaknak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás költségéről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, a felülvizsgálati eljárás illetékéről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.385/2000. sz.)