adozona.hu
BH+ 2002.9.475
BH+ 2002.9.475
A felmondási tilalom fennállását jelentő tényeket a tilalomra hivatkozó munkavállalónak kell bizonyítania. Téves az a bírósági álláspont, amely a felmondási tilalom szempontjából perdöntő tény, a felmondás közlésének időpontja bizonyítását a munkáltatóra hárítja [Mt. 90. § (1) bek. a) pont, Pp. 164. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított kereseti kérelme a munkáltatói munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményeként az elmaradt munkabére és kétszeres végkielégítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította az alperes 1997. január 1-jén kelt felmondó intézkedése jogellenességét és az alperest 362 382 forint elmaradt munkabér, valamint 42 600 forint végkielégítés, továbbá ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte. A felperes ezt me...
BH+ 2002.9.475 A felmondási tilalom fennállását jelentő tényeket a tilalomra hivatkozó munkavállalónak kell bizonyítania. Téves az a bírósági álláspont, amely a felmondási tilalom szempontjából perdöntő tény, a felmondás közlésének időpontja bizonyítását a munkáltatóra hárítja [Mt. 90. § (1) bek. a) pont, Pp. 164. § (1) bek.].
A felperes módosított kereseti kérelme a munkáltatói munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményeként az elmaradt munkabére és kétszeres végkielégítés megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította az alperes 1997. január 1-jén kelt felmondó intézkedése jogellenességét és az alperest 362 382 forint elmaradt munkabér, valamint 42 600 forint végkielégítés, továbbá ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó keresetét és az alperes beszámítási kifogását elutasította.
Az ítélet tényállása szerint az alperes a felperes munkaviszonyát az 1997. január 1-jei keltezésű, "felmondás közös megegyezéssel" elnevezésű, de tartalmában rendes felmondásnak minősülő intézkedésével megszüntette. A felperes 1997. január 14-étől március 31-éig keresőképtelen volt. A felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes a munkaviszonyát a keresőképtelensége alatt szüntette meg, ezért az jogellenes.
A munkaügyi bíróság tekintettel arra, hogy az alperes nem bizonyította a felmondás közlésének időpontját, elfogadta a felperesnek az 1997. január 20-i közlésre vonatkozó előadását. Ennek alapján az Mt. - perbeli időben hatályos - 90. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a felmondás jogellenességét megállapította és az alperest az Mt. 100. §-a (1), (2) és (4) bekezdése alapján marasztalta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú ítéleti álláspontot a tekintetben, hogy az alperes rendes felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Egyetértett azzal is, hogy az alperest terhelte a bizonyítás a felmondás közlésének időpontját illetően. Az alperes olyan bizonyítékot nem tudott szolgáltatni, amely a felperes által megjelölt időpontot cáfolta volna. A másodfokú bíróság szerint a felperes előadása a felmondás közlése tekintetében ugyan nem volt egyértelmű, de olyan nyilatkozatot nem tett "amiből arra lehetne következtetni, hogy az alperes felmondási tilalom hiányában közölte az intézkedését".
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Fenntartotta perbeli álláspontját, amely szerint a felperes munkaviszonyát - a köztük hónapok óta tartó tárgyalás eredményeként - közös megegyezéssel szüntette meg. Vitatta a felmondási tilalom megállapítását arra hivatkozva, hogy felperes nem bizonyította azt az állítását, hogy a közlés 1997. január 20-án történt. A felperes jogellenességre alapított igényének érvényesítését a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményébe ütközőnek tartotta. Az 1999. május 31-én előterjesztett kereseti kérelemre tekintettel az Mt. 202. §-ának (2) bekezdésébe ütköző törvénysértést panaszolt az elmaradt munkabér összegszerűsége tekintetében. A felperes 1997. március 11-én kelt nyilatkozatára hivatkozva is vitatta a marasztalását iratellenesség, okszerűtlen következtetés miatt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az eljárt bíróságok az alperes 1997. január 1-jén keltezett jognyilatkozatát annak tartalma alapján helytállóan minősítették rendes felmondásnak. E munkáltatói intézkedés egyértelműen tartalmazza, hogy a felperes munkaviszonyát felmondási idő elteltével szünteti meg, a munkaköre megszűnése miatt.
A felmondással kapcsolatos jogvita esetén az indok valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania [Mt. 89. § (2) bekezdés]. Ezen túlmenően a törvény a bizonyítási teher szabályait nem érinti, tehát a perben a Pp. 164. §-a (1) bekezdése szerint kell eljárni: a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
Az adott esetben nem a felmondási indok valósága, okszerűsége képezte a jogvita tárgyát, felperes a keresetét mindvégig a felmondási tilalom miatti jogellenességre alapította. A felmondási tilalom fennállását jelentő tényeket a tilalomra hivatkozó felperesnek kellett bizonyítania. Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a felmondási tilalom szempontjából perdöntő tény, a felmondás közlésének időpontja bizonyítását az alperesre hárították, illetve ennek hiányát az alperes terhére rótták. Ennélfogva téves az a következtetés is, hogy a felperes által állított - de az alperes által vitatott - időpont tényként elfogadható annak bizonyítása nélkül.
A perben a felperes nem bizonyította, hogy a felmondást a munkáltató a keresőképtelensége ideje alatt közölte, erre vonatkozó bizonyítékot nem hozott fel, bizonyítási indítványa nem volt. Egyébként a felmondás 1997. január 20-án történt átvételéről szóló nyilatkozatát a másodfokú eljárásban vissza is vonta, bizonyítási indítványt ebben az eljárásban sem tett.
A jogerős ítélet ezért jogszabálysértően - a bizonyítási teher szabályainak figyelmen kívül hagyásával - hagyta helyben az első fokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel támadott, a jogellenességgel összefüggő kereseti kérelemnek helyt adó részében, mivel a munkaügyi bíróság a felmondási tilalom fennállásáról megalapozatlanul döntött.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét teljes egészében elutasította, az alperes eljárási illeték megfizetésére kötelezését mellőzte.
A pervesztes felperes az alperes mindkét fokú per és felülvizsgálati eljárási költségét a Pp. 78. §-a (1) bekezdése alapján köteles megfizetni.
Az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Mfv. I. 11.190/2000. sz.)