adozona.hu
BH+ 2002.9.474
BH+ 2002.9.474
A munkáltató a gazdálkodása körében dönt arról, hogy a munkavállaló munkakörét megszünteti-e. Ennek a döntésnek a célszerűségét a bíróság a munkaügyi jogvita keretében nem vizsgálhatja. Ha a munkáltató a munkavállalók létszámát egy fővel úgy csökkenti, hogy a munkavállaló feladatait egy másik munkavállalóra ruházza át, ez a rendes felmondás jogszerű indokául szolgál [Mt. 89. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1997. július 7-étől dolgozott az alperesnél vezérigazgatói tanácsadó munkakörben. Munkaszerződését 1998. január 26-ától közös megegyezéssel controlling manager munkakörre módosították. Az alperes 1998. szeptember 1-jén kelt rendes felmondással 1998. október 2-ával megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint a munkavállaló munkaköre átszervezés, illetve a feladatok átcsoportosítása miatt megszűnik.
Az eredmé...
BH+ 2002.9.474 A munkáltató a gazdálkodása körében dönt arról, hogy a munkavállaló munkakörét megszünteti-e. Ennek a döntésnek a célszerűségét a bíróság a munkaügyi jogvita keretében nem vizsgálhatja. Ha a munkáltató a munkavállalók létszámát egy fővel úgy csökkenti, hogy a munkavállaló feladatait egy másik munkavállalóra ruházza át, ez a rendes felmondás jogszerű indokául szolgál [Mt. 89. § (3) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1997. július 7-étől dolgozott az alperesnél vezérigazgatói tanácsadó munkakörben. Munkaszerződését 1998. január 26-ától közös megegyezéssel controlling manager munkakörre módosították. Az alperes 1998. szeptember 1-jén kelt rendes felmondással 1998. október 2-ával megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint a munkavállaló munkaköre átszervezés, illetve a feladatok átcsoportosítása miatt megszűnik.Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, a felmondás hatálytalanítását és eredeti munkakörébe visszahelyezését, továbbá az elmaradt munkabére és a perköltség megítélését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperest az 1997. október végéig hivatalban volt vezérigazgató vette fel tanácsadójának. Ez a munkakör a vezérigazgató távozásával megszűnt, ezért a megbízott új vezérigazgató kezdeményezte a felperes munkaszerződésének módosítását. A felperes nem fogadta el, hogy a gazdasági igazgató irányítása alá kerüljön. Végül az 1998. január 26-án aláírt munkaszerződés-módosítás szerint a felperes munkaköre controlling manager. E munkaszerződés-módosításban meghatározták a felperes munkaköri feladatait, amelyekhez tartozott még az ISO minőségbiztosítási rendszer bevezetésének előkészítése is. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a becsatolt iratokkal, illetve a tanúvallomásokkal bizonyította a folyamatos létszámleépítést. A felperes által ellátott feladatokat az adott szakterületek vezetői között szétosztották, illetve 1998. júniusától átvette a minőségbiztosítással kapcsolatos feladatokat egy áruforgalmi előadói munkakörben foglalkoztatott munkavállaló. A felperes munkaviszonyának felmondását követően a munkakörére új munkavállalót nem vettek fel. Ezért a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a rendes felmondás indoka valós és a munkaviszony megszüntetésének okszerű indokául szolgált.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság indokaival, azt kiegészítően még rámutatott arra, hogy az a körülmény, ami szerint a megbízott vezérigazgató és a felperes között nem volt megfelelő a munkakapcsolat, még nem tette jogellenessé a valós indokolású felmondást és nem jelenti azt, hogy a tanú nem tudott érdektelen tanúvallomást tenni. A per eldöntése szempontjából a másodfokú bíróság szerint annak van jelentősége, hogy az alperes a felperes által betöltött munkakörre új munkavállalót nem alkalmazott, ilyet a felperes sem állított.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a kereseti kérelmének megfelelő döntés, vagyis a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan pedig a jogszabálysértő ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt első vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint az alperes perköltségekben marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság ítélete alapvetően iratellenes, ellentmondó, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapul, a másodfokú bíróság ítélete pedig azért jogszabálysértő, mert az elsőfokú bíróság ítéletét annak helytálló indokai alapján hagyta helyben. Valótlan, hogy az alperesnél folyamatos létszámleépítés történt volna, az hogy 1998. november 30-áig két fővel csökkent a létszám, nem bizonyítja a létszámleépítést. Bár a másodfokú bíróság szerint a felmondás jogszerűsége szempontjából e körülménynek nincs különösebb jelentősége, mégis iratellenes a folyamatos létszámleépítésre vonatkozó ténymegállapítása és megkérdőjelezi a munkáltató szavahihetőségét is. A felülvizsgálati kérelem szerint nem indokolták az eljárt bíróságok, hogy miért nem adtak lehetőséget a számára esetleges további bizonyítási indítvány előterjesztésére, illetve az alperesi munkáltató tanúvallomására észrevételek megtételére. Állította, hogy cáfolni tudta volna a tanú legtöbb állítását, bár bízott abban, hogy a tanúnak az a vallomása, hogy a felmondás indoka más volt, mint ami az írásbeli felmondásban szerepelt, elegendő lesz a kereseti kérelme teljesítéséhez. Ez a tanúvallomás ugyanis a felülvizsgálati kérelem álláspontja szerint bizonyította, hogy a felmondás indokolása nem volt valós, mert a munkaviszonyának megszüntetésére elsősorban a K. L.-néval kapcsolatos ellentéte adott okot. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok ítéletének indokolása nem tért ki arra, hogy ezt az okfejtését miért nem fogadták el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nincs helye. Hivatkozott arra, hogy az alperes az 1998. december 18-ai beadványának mellékleteivel, a munkavállalók pontos adatainak közlésével bizonyította a folyamatos létszámleépítés tényét, tehát helytelen a felperesnek az az indoka, hogy a létszámleépítés nem tekinthető folyamatosnak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Az eljárt bíróságok által kialakított tényállás módosítására csupán iratellenesség, vagy a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, logikátlan értékelése esetében van lehetőség. A felperes ez utóbbiakra hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében, állítva, hogy az alperes csupán két fővel történt létszámcsökkentést bizonyított, ami nem tekinthető folyamatos létszámleépítésnek. A periratokhoz F/3. alatt csatolt felmondást azzal indokolta az alperes, hogy a felperes munkaköre átszervezés, illetve a feladatok átcsoportosítása miatt megszűnik. A felmondás nem tartalmazta, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére létszámleépítés miatt került volna sor. Ezért tehát nem alapos a felülvizsgálati kérelemnek a létszámleépítéssel és ennek megállapítása miatti iratellenességgel kapcsolatos hivatkozása.
A rendelkezésre álló peradatok alapján helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a megállapításra, hogy a felperes munkaköre megszűnt, munkaköri feladatai szétosztásra kerültek. Ezt az alperes által becsatolt iratok, illetve a kihallgatott tanúk egyértelműen bizonyították. Ekként tehát nem okszerűtlen és nem iratellenes az a megállapítás, hogy a felmondás indoka valós volt. A bírói gyakorlat szerint a munkáltató a gazdálkodási körében dönt arról, hogy a munkavállaló munkakörét megszünteti-e, ennek a döntésnek a célszerűségét a munkaügyi jogvita keretében nem lehet vizsgálni. Az átszervezés, a feladatok átcsoportosításának megfelelősége nem tartozik a per során vizsgálható kérdések körébe. Ha a munkáltató a munkavállalók létszámát egy fővel úgy csökkenti hogy a munkavállaló feladatait átruházza egy másik munkavállalóra, ez a rendes felmondás jogszerű indokául szolgál. Nem jogszabálysértő, hogy az eljárt bíróság nem tartotta szükségesnek esetleges további bizonyítási indítvány előterjesztését a felperes részéről, amely indítvány keretében a munkaköri feladatainak szétosztásával kapcsolatban kívánt volna észrevételeket tenni.
Végül rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felülvizsgálati kérelem kellő alap nélkül hivatkozik K L megbízott vezérigazgató tanúvallomására, ugyanis a tanú nem állította, hogy a felmondás indoka más volt, mint ami az írásbeli felmondásban szerepelt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a viselésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.406/2000. sz.)