adozona.hu
BH+ 2002.9.473
BH+ 2002.9.473
A munkajogi védelem a választott szakszervezeti tisztségviselőt a szakszervezet reprezentatívításától függetlenül megilleti [Mt. 28. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint az alperes a felperes autóbuszvezetői munkakörre létesített határozatlan idejű munkaviszonyát rendes felmondással 1998. július 16. napjára megszüntette. Indokolásában a felperes hanyag munkavégzésére hivatkozott. Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a rendes felmondás jogellenességét, kötelezze továbbá az alperest az elmaradt munkabére és kétszeres végkielégítés megfizetésére...
BH+ 2002.9.473 A munkajogi védelem a választott szakszervezeti tisztségviselőt a szakszervezet reprezentatívításától függetlenül megilleti [Mt. 28. § (1) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint az alperes a felperes autóbuszvezetői munkakörre létesített határozatlan idejű munkaviszonyát rendes felmondással 1998. július 16. napjára megszüntette. Indokolásában a felperes hanyag munkavégzésére hivatkozott. Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a rendes felmondás jogellenességét, kötelezze továbbá az alperest az elmaradt munkabére és kétszeres végkielégítés megfizetésére annak megállapításával, hogy a munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Arra hivatkozott, hogy a felmondás jogellenes volt, mivel a felmondás idejében szakszervezeti tisztségviselő volt, ugyanakkor az alperes nem kérte a felmondáshoz a szakszervezet hozzájárulását.A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította: a felperes munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 1 058 092 forint elmaradt munkabért, 289 168 forint végkielégítést és 19 490 étkezési hozzájárulást, valamint az első fokú perköltséget. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján tényként állapította meg, hogy a felperest az A B szakszervezet az 1997. március 29-30. napján megtartott részközgyűlésén a szakszervezet gazdasági, pénzügyi ellenőrző bizottságának tagjává választotta. A szakszervezet a taggyűlési jegyzőkönyvek kivonatát az alperesnek 1997. április 16-án megküldte. Az ajánlottan feladott küldeményt az alperes meghatalmazottja 1997. április 17-én átvette. Az alperesnek tehát a felperes szakszervezeti tisztségéről tudomással kellett bírnia, ennek ellenére a szakszervezet előzetes egyetértését nem szerezte be, ezért a rendes felmondás sértette az Mt. 28. §-a (1) bekezdésének előírását, az jogellenes. Ennek alapján a munkaügyi bíróság alkalmazta az Mt. 100. §-a (1), (2) és (4) bekezdésében írt jogkövetkezményeket és kötelezte az alperest a felperes elmaradt munkabére, a kétszeres végkielégítés és az étkezési jegyek ellenértékének a megfizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az elmaradt munkabér összegét 1 360 404 forintra, az étkezési hozzájárulás összegét pedig 25 472 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest a felperes javára másodfokú eljárási költség, továbbá a másodfokú illeték megfizetésére. Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű, helytálló mérlegelésével állapította meg a tényállást, és annak alapján helytálló jogi következtetésen alapuló döntést hozott. A másodfokú eljárásban az alperes a jogalap hiányára hivatkozva kérte a kereset elutasítását, a kereseti kérelem összegszerűségére vonatkozóan elismerést tett. A felperes az ellenkérelmében a keresetét felemelte az első fokú ítélet meghozatalától a jogerős ítélet meghozataláig eltelt időszakra járó munkabér és étkezési hozzájárulás összegével.
Az alperes fellebbezésével kapcsolatban a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a munkaügyi per kereteit meghaladja annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy az A B egyes határozatai jogszerűek voltak-e, csupán azt kellett vizsgálni, hogy a felperes tisztségviselővé választásáról az alperest megfelelően értesítették-e. Ennek megtörténtét a feltárt adatok alapján tényként lehetett megállapítani, és erre vonatkozóan végül az alperes is elismerő nyilatkozatot tett. Ehhez képest nincs jelentősége annak, hogy az alperes a felperes tisztségviselővé választását jogszerűnek, legitimnek tekinti-e.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat meghozatalára utasítását kérte annak érdekében, hogy a szakszervezeti legitimáció, illetve a felperes munkajogi védelme tisztázható legyen. Megalapozatlannak tartotta a jogerős ítéletet arra figyelemmel, hogy a felperes vállalkozói igazolvánnyal rendelkezett, de a hosszadalmas peres eljárás során nem tisztázódott, ebből milyen jövedelemre tett szert, amit az alperes által fizetendő elmaradt munkabér összegébe be kellene számítani. Hivatkozott arra, hogy az A B szakszervezetet nem vették bírósági nyilvántartásba, a legitim szakszervezetnek a felperes nem volt tagja és megválasztott tisztségviselője sem. Utalt arra, hogy a felperes által hivatkozott szakszervezet nem minősült reprezentatív szakszervezetnek. Hivatkozott arra is, hogy a Munkajogi Kommentár szerint a szakszervezetnek kell bizonyítania, hogy az érintett személyt a belső szabályai szerint választották meg, illetve a választás az alapszabállyal összhangban történt-e. Ilyen esetekben a szakszervezet perben állása szükséges.
A felperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Ellenkérelmében hivatkozott a periratokhoz csatolt, a megyei bíróság ítéletére, amely szerint K. I. volt a szakszervezet elnöke, a bíróság a K. E. vezetésével hozott határozatokat megsemmisítette. Ekként tehát a becsatolt iratok szerint az 1997. március 29-30-án megtartott rész-taggyűlésen jogszerűen választották meg őt tisztségviselőnek, és erről a választásról az alperest a szakszervezet szabályszerűen értesítette. Hivatkozott arra, hogy egyéni vállalkozásából jövedelme nem származott, mert nem rendelkezett saját autóbusszal.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A szakszervezet létrehozására a társadalmi szervezetekre vonatkozó általános szabályok (1989. évi II. törvény) az irányadók. Ebből következően a szakszervezet létrejöttéhez szintén szükséges, hogy a bíróság nyilvántartásba vegye. A nyilvántartásba vételnek csupán a szakszervezet jogi személyiségének keletkezése szempontjából van jelentősége. A munkajogi védelem a választott szakszervezeti tisztségviselőt a szakszervezet reprezentativitásától függetlenül megilleti. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott Mfv.I.10.534/1996/6. számú és Mfv.II.10.820/1996/3. számú határozatban foglaltakra. E határozatok ugyanis kifejezetten kimondják, hogy a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránti perben a szakszervezeti szerv eljárásának rendeltetésszerűsége csak a munkáltató által kifejezetten erre irányulóan előterjesztett keresete esetén vizsgálható, és ebben az esetben szükséges a szakszervezet perben állása.
Az alperes ilyen kereseti kérelmet nem terjesztett elő. Ekként tehát helytálló jogi következtetés alapján állapította meg a másodfokú bíróság is, hogy az alperes felmondása jogellenes volt, és mivel az alperes a kereset összegszerűségét nem vitatta, megállapította az ítélet jogerőre emelkedéséig a felperesnek járó juttatásokat.
Alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek a felperes elmaradt illetményével kapcsolatos álláspontja is. Az alperes a másodfokú eljárásban előadta, hogy az első fokú ítéletben megjelölt jogcímeket és az összegszerűségeket nem teszi vitássá. Minthogy a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, ezért a felperes javára megállapított elmaradt jövedelem megtérítésével kapcsolatos alperesi felülvizsgálati kérelmet érdemben nem vizsgálta.
A kifejtettek alapján a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének, továbbá a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.459/2000. sz.)