adozona.hu
BH+ 2002.9.465
BH+ 2002.9.465
A felszámolónak azt, hogy az azonos zálogtárgyat terhelő több, kellő időben kikötött zálogjog kielégítését milyen sorrendben kell végrehajtania, a Ptk. 263. §-ának (2) bekezdése alapján kell meghatároznia [Ptk. 260. §, 263. § (2) bek., az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 50. § (5) és (6) bek., 52. §, 57. § (1) bek. b) és f) pont, 1972. évi 31. tvr. (Iny. tvr.) 19. § (1) bek.*, 55/1991. (IV. 11.) Korm. r. 5. § (1) bek., 114/1997. (VI
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen a felszámolási eljárás a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár 1997. július 15-én benyújtott kérelme alapján indult meg. Az adós fizetésképtelenségét megállapító végzés jogerőre emelkedésének napja, a felszámolás kezdő időpontja 1998. július 6-a volt. Ezért az eljárás lefolytatására a többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az adós felszámolója a közbenső ...
BH+ 2002.9.465 A felszámolónak azt, hogy az azonos zálogtárgyat terhelő több, kellő időben kikötött zálogjog kielégítését milyen sorrendben kell végrehajtania, a Ptk. 263. §-ának (2) bekezdése alapján kell meghatároznia [Ptk. 260. §, 263. § (2) bek., az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 50. § (5) és (6) bek., 52. §, 57. § (1) bek. b) és f) pont, 1972. évi 31. tvr. (Iny. tvr.) 19. § (1) bek.*, 55/1991. (IV. 11.) Korm. r. 5. § (1) bek., 114/1997. (VII. 1.) Korm. r.** 5. § (1) bek., Pp. 109. § (1) bek.].
Az adós ellen a felszámolási eljárás a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár 1997. július 15-én benyújtott kérelme alapján indult meg. Az adós fizetésképtelenségét megállapító végzés jogerőre emelkedésének napja, a felszámolás kezdő időpontja 1998. július 6-a volt. Ezért az eljárás lefolytatására a többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.Az adós felszámolója a közbenső mérleget 1999. szeptember 30. fordulónappal készítette el és azt az elsőfokú bírósághoz jóváhagyás céljából 1999. november 16-án nyújtotta be. A közbenső mérleghez csatolta: jelentését a bevételek és kiadások alakulásáról, kimutatását a határidőn belül és határidőn túl benyújtott hitelezői igényekről, részleges vagyonfelosztási javaslatát, továbbá M. Gy. és H. J. határidőn túl bejelentett hitelezőknek a közbenső mérlegre tett észrevételeit a felszámolónak azokra adott válaszával együtt. A felszámoló az elsőfokú bíróságot arról tájékoztatta, hogy a közbenső mérleget megküldte a hitelezőnek, arra a további hitelezőktől észrevétel nem érkezett.
A felszámoló a közbenső mérlegnek a hitelezők részére való megküldését nem igazolta. A hitelezők részére az észrevételek benyújtására engedélyezett határidőről nem adott tájékoztatást, annak lejártát nem igazolta. A felszámoló a közbenső mérleghez készített jelentésében - egyebek között - arról számolt be, hogy az adós ingatlanvagyonát 13 500 000 Ft-ért értékesítette, valamint további 10 000 Ft - tenderfüzet árából származó - bevételt ért el. A közbenső mérleghez készített 3. számú mellékletben, a kiadások rovatban pedig azt közölte, hogy "b" kategóriás hitelezői igény részbeni kiegyenlítésére 10 000 000 Ft-ot fizetett ki, valamint a még meglévő 3 632 000 Ft pénzvagyonból a "b" kielégítési kategóriába sorolt hitelezői igény további részleges kiegyenlítésére 2 200 000 Ft kifizetését tervezi. Ezt az előadását az 5. számú mellékletként elkészített részleges vagyonfelosztási javaslatában megerősítette.
A határidőben benyújtott hitelezői igényekről készített kimutatásból megállapítható, hogy a hitelezők közül, "b" kielégítési kategóriába sorolt igénnyel rendelkeznek a 2) pontban feltüntetett APEH Járulékigazgatósága 6 297 611 Ft összeggel, az 5) pontban feltüntetett APEH Megyei Igazgatósága 2 798 000 Ft összeggel, valamint a 7) pontban feltüntetett T.-K. Bt. 29 875 000 Ft összeggel. A közbenső mérlegből és mellékleteiből az nem állapítható meg, hogy a felszámoló melyik "b" kielégítési kategóriába sorolt hitelező javára fizette ki a 10 000 000 Ft-ot, és a további kiegyenlítést melyik hitelező részére tervezi.
Az elsőfokú bíróság a 43. sorszámú végzésében a közbenső mérleget - annak beérkezése napján, 1999. november 16-án - jóváhagyta. Ezt a végzését a felszámolónak és a nyilvántartott hitelezőknek küldte meg.
A végzés ellen a hitelezőktől határidőn belül nem érkezett fellebbezés.
2000. február 14-én az M. K. Rt, mint az APEH Megyei Igazgatósága hitelező jogutódja a közbenső mérleget jóváhagyó végzés ellen fellebbezést nyújtott be. Fellebbezésében kérte a közbenső mérleget jóváhagyó végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására való kötelezését. Kérte, hogy az új eljárásban a bíróság hívja fel a felszámolót a közbenső mérleg átdolgozására, az ingatlan értékesítéséből befolyt vételár újraosztására olyan módon, hogy az adós pénzvagyonából a jogutód hitelező "b" kielégítési kategóriába tartozó járulék tartozás jogcímén fennálló követelése 6 297 389 Ft értékben megtérüljön.
A jogutód hitelező fellebbezésében a felszámoló által készített kimutatással egyezően határozta meg a jogelődjétől megszerzett, "b", "e", "f" és "g" kielégítési kategóriákba sorolt követeléseit.
A "b" kielégítési kategóriába tartozó követeléseket illetően azonban arra hivatkozott, hogy a kielégítést megalapozó sorrend eltér a felszámoló által meghatározott sorrendtől. Első helyen áll az APEH Járulékigazgatóságától általa megszerzett, végrehajtási joggal biztosított 6 297 611 Ft összegű követelés, második helyen áll az adós tulajdoni hányadának csupán felét terhelő, a G. H. Kft.-t illető végrehajtási jog, harmadik helyen áll az adós teljes tulajdoni illetőségét terhelő, az APEH Megyei Igazgatóságát illető 2 798 000 Ft-ra és járulékaira vonatkozó végrehajtási jog és a negyedik helyen áll az adós tulajdoni hányadának felét terhelő, a G. H. Kft.-t illető jelzálogjog. Ezért - állítása szerint - a felszámoló a helyes sorrendet figyelmen kívül hagyva, tévesen fizetett ki a sorrendben a 2. és 4. helyen álló G. H. Kft. részére két részletben 12 200 000 Ft-ot az adós bevételéből.
A jogutód hitelező fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a G.H. Kft. jelzálogjoga nem a kikötéssel, hanem az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jött létre, amely csak 1998. február 19-én történt meg. Ezért a sorrendet ennek az időpontnak a figyelembevételével kellett felállítani. Megítélése szerint annak nem kellett jelentőséget tulajdonítani, hogy a G. H. Kft. jelzálogjogának bejegyzése iránti kérelmet korábban is nyújtott be a földhivatalhoz. A "b" kielégítési kategóriába való besorolás szempontjából csak a jelzálogjog bejegyzése idejének van jelentősége. A fellebbezéséhez csatolta az adós értékesített ingatlanának tulajdoni-lap szemléjét és a G. H. Kft. jogi képviselőjének a jelzálogjog bejegyzésére vonatkozóan a földhivatalhoz intézett levelét. Az elkésetten előterjesztett fellebbezés miatt igazolási kérelmet terjesztett elő, amelynek az elsőfokú bíróság a 46. sorszámú végzésében helytadott, és a fellebbezést határidőben érkezettként fogadta el.
A fellebbezésre a T. Bt. - a G. H. Kft. jogutódja - 50, 51. és 52. sorszámokon nyújtotta be észrevételeit, melyekben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Állította, hogy a jogutód hitelező fellebbezése mind a tényállításokat, mind a jogi következtetést illetően megalapozatlan. Hivatkozott a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, amely szerint a jelzálogjoggal biztosított követelés szempontjából annak volt jelentősége, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább 6 hónappal kikötötték-e. A jelzálogjog kikötését a felszámolónál is igazolta, valamint annak bizonyítására, hogy a jogelődje javára kikötött jelzálogjog 1996. február 9-én - tehát jóval a felszámolási eljárás megindítása előtt 6 hónappal keletkezett - csatolta az észrevételéhez az S-ben 1996. február 9-én keletkezett közjegyzői okirat másolatát. Megítélése szerint nem jelentős kérdés, hogy a földhivatal mikor jegyezte be a jogelődje jelzálogjogát az ingatlan-nyilvántartásba. Utalt arra, hogy a fellebbezés számszaki tévedést is tartalmaz, amikor azt állítja, hogy a jogelődjétől szerzett jelzálogjoga és végrehajtási joga csak az adós ingatlanának felére nyert bejegyzést. A 18.107/23.660-ad tulajdoni rész ugyanis a 36.214/47.320-ad tulajdoni résszel azonos, és a teljes adósi tulajdoni illetőségnek felel meg.
Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott a "Csődtörvény magyarázata" címen 1995. évben megjelent szakkönyv 319. oldalán írt jogi álláspontra, amely szerint a biztosított követeléssé minősítéshez a biztosított hitelezői körbe kerüléshez, a Cstv. vonatkozó rendelkezése csak azt követeli meg, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább már 6 hónappal kösse ki a későbbi hitelező.
A T. Bt. jogutód hitelező az 51. sorszámon benyújtott észrevételében azt is állította, hogy az M. K. Rt. által a fellebbezésben összeállított sorrend teljesen új értelmezést adna az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések rangsorának. A bejegyzések idején még hatályos 1972. évi 31. tvr. (Iny. tvr.) 19. §-ának (1) bekezdése ugyanis egyértelműen azt rögzíti, hogy a tulajdoni lapon a bejegyzések egymás közötti sorrendjét (rangsorát) az az időpont határozza meg, amikor az alapul szolgáló beadvány az ingatlan-nyilvántartási iktatóhoz érkezett. A földhivatal e jogszabályhelynek megfelelő rangsorban jegyezte be az adós ingatlanát terhelő jogokat, így a T. Bt. jogelődjének - a G. H. Kft.-nek - a III/3. sorszám alatt bejegyzett jelzálogjogát is, amelyre vonatkozóan a kérelmet az eredeti jogosult 1996. május 6-án nyújtotta be. A fellebbezéssel élő hitelező az adós eladott ingatlanára bejegyzett terhek rangsorát csak a földhivatalnál sérelmezhette volna.
Az 52. sorszámon benyújtott - kiegészített - észrevételében a T. Bt. azt is állította, hogy az M. K. Rt. jogutód hitelező fellebbezése azon túl, hogy elkésett, alaptalan amiatt, hogy jogelődje a felszámoló által 1999. október 25-én megküldött közbenső mérlegre "sem kifogást, sem észrevételeket nem tett".
Az M. K. Rt. hitelező fellebbezése az alábbiak szerint alapos:
Az M. K. Rt. az elsőfokú bírósághoz 45. sorszámon benyújtott igazolási kérelme mellékletével igazolta, hogy az adós társadalombiztosítási és adótartozásait illetően az APEH Megyei Igazgatóságának és Járulékigazgatóságának jogutódja. E jogutódlás jogszabályon, a 48/1999. (III. 18.) Korm. rendelet 1.§-ával módosított 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 5.§-ának (1) bekezdésében foglaltakon alapul. E rendelet 1999. március 18-án lépett hatályba. Ebből következően a felszámolónak az 1999. szeptember 30. fordulónappal készített közbenső mérleg mellékletében a határidőn belül benyújtott hitelezői lista 2. és 5. pontjaiban feltüntetett APEH Járulékigazgatósága és az APEH hitelezők helyett helyesen már az M. K. Rt.-t, mint jogutód hitelezőt kellett volna szerepeltetnie. A közbenső mérleget is mellékleteivel, a jogutód hitelezőnek kellett volna megküldenie észrevételezés céljából.
Az elsőfokú bíróság a benyújtott közbenső mérleg mellékletének ezt a hibáját nem észlelte. A közbenső mérlegnek a hitelezők részére történt megküldését nem igazoltatta. A hitelezőkről készített kimutatást a jogszabályon alapuló jogutódlásra figyelemmel - maga sem javította ki. Ebből következően a közbenső mérleg jóváhagyására vonatkozó 43. sorszámú végzését nem küldte meg a jogszabályi jogutód hitelezőnek, csupán a hitelezői listán feltüntetett jogelődjének. Ezért az M. K. Rt. jogutód hitelezőnek, a 43. sorszámú végzés ellen benyújtott fellebbezését határidőben benyújtott fellebbezésnek kellett tekinteni, és ilyenként elbírálni. Ebből következően nem kellett jelentőséget tulajdonítani annak, hogy az elsőfokú bíróság az M. K. Rt. jogutód hitelezőnek a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmét tévesen, a többször módosított Cstv. 6.§-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 109. §-ának (1) bekezdését megsértve bírálta el, amikor az igazolási kérelemnek - a másodfokú bíróság hatáskörét elvonva - helytadott.
Az adott ügyben a felszámolónak a közbenső mérleget még az 1999. szeptember 30-án hatályban volt 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) szerint kellett elkészítenie. Az R. 7. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, a közbenső felszámolási mérleg célja az, hogy megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a befolyt pénzeszközök felhasználása. A 7.§ (2) bekezdése szerint a közbenső mérlegnek a felszámoló által meghatározott fordulónapra vonatkozóan kell tartalmaznia - a Cstv. 50. §-a (1) bekezdésének megfelelően - a vagyoni eszközök, a kötelezettségek és a saját tőke állományát könyv szerinti értéken, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást és a megbízható, hiteles helyzetfelmérést tartalmazó szöveges jelentést.
A felszámoló által készített közbenső mérleg és mellékletei az ismertetett követelményeknek annyiban nem feleltek meg, hogy azokból nem lehet pontos képet kapni arról, hogy a felszámoló a többször módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében megállapított kielégítési rangsoron belül, a "b" kielégítési kategóriás hitelezői igények kielégítési sorrendjét miként határozta meg és a "b" kielégítési kategóriás hitelezői igény részbeni kiegyenlítésére mely hitelező részére, milyen kifizetést teljesített.
Az M. K. Rt. jogutód hitelező ezért a fellebbezésében alappal sérelmezte, hogy a felszámoló a "b" kielégítési kategóriába sorolt hitelezői igények kielégítési sorrendjét nem határozta meg, és nem adott tájékoztatást arról, hogy melyik biztosított követelés alapján, melyik "b" kategóriás hitelező részére, milyen összegű kifizetést teljesített.
Ezzel összefüggésben a közbenső mérleghez készített jelentés és mellékletek további hiányossága az is, hogy a felszámoló az ingatlan értékesítését követően, a ki nem egyenlíthető "b" kategóriás követelések átsorolását nem hajtotta végre a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének "f" kielégítési kategóriájába, annak ellenére, hogy mind a jelzálogjog, mind a végrehajtási jogok kizárólag az adós már értékesített egyetlen ingatlanát terhelték, és e követeléseknek a "b" kielégítési kategóriába való besorolására csak a zálogtárgy értékének erejéig kerülhetett sor.
A többször módosított Cstv. 50.§-ának (6) bekezdése szerint a bíróság a közbenső mérleget és a részleges vagyonfelosztási javaslatot 30 napon belül végzéssel jóváhagyja, vagy elutasítja.
E rendelkezésből következően a bíróság a hozzá benyújtott közbenső mérleg elbírálása során csak két lehetőség közül választhat: vagy jóváhagyhatja, vagy elutasíthatja azt. Döntésének meghozatalakor figyelemmel kell lennie a hitelezőknek (az esetleges választmánynak) a közbenső mérlegre adott észrevételeiben foglaltakra is. Természetesen a bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyhatósága körében mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy a közbenső mérleg és mellékletei megfelelnek-e a többször módosított Cstv. 52. §-ában meghatározott tartalmi követelményeknek, valamint a számviteli törvényben meghatározott általános mérlegkészítései elveknek. Az adott ügyben készített közbenső mérleg a "b" kielégítési kategóriás hitelezői követeléseket illetően hiányos, pontatlan, továbbá a kiegyenlített tartozásokat illetően sem adott szükséges körű tájékoztatást. Nem állapítható meg az sem, hogy a felszámoló eleget tett-e a többször módosított Cstv. 50. §-ának (5) bekezdésében foglalt kötelezettségének a közbenső mérlegnek a hitelezők részére való megküldését és a 15 napon belüli nyilatkozattételi joguk biztosítását illetően. Ilyen körülmények között pedig a közbenső mérleg nem lett volna jóváhagyható. Azt az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania és a felszámolót új, pontosabb - a "b" kielégítési kategóriás hitelezői igényekre vonatkozóan - az egymás közötti sorrendet is tartalmazó - közbenső mérleg, jelentés és vagyonfelosztási javaslat elkészítésére kellett volna köteleznie, meghatározott határidőn belül.
A fellebbezés érdemi részét illetően a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat emeli ki:
A többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések - ideértve az önálló zálogjogot is - a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig biztosítják a hitelezői követelés privilegizált besorolását és kielégítését, feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább 6 hónappal kikötötték.
E jogszabályhely szerint, ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a polgári törvénykönyv 263.§-ának (2) bekezdése az irányadó. A zálogjoggal és az óvadékkal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig bejegyezték.
Az idézett jogszabályból a következők állapíthatók meg: A "b" kategóriába tartozó privilegizált követelések között egyrészt különbséget kell tenni a zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések, és a végrehajtási joggal biztosított követelések között. Másrészt az ilyen követelések privilegizált besorolása az 57. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az adós vagyonából való kielégítés során csak a további, "c", "d", "e", "f" és "g" kielégítési kategóriás hitelezői igényekhez képest biztosít feltétlen kiegyenlítési elsőbbséget, az a) pontban foglalt felszámolási költségekkel szemben nem. A "b" kategórián belüli kielégítési sorrend felállításához azonban már a Ptk. 263. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, törvény eltérő rendelkezésének hiányában a kielégítés joga a jogosultakat zálogjoguk keletkezésének sorrendjében illeti meg.
A többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az ingatlant terhelő jelzálogjog és végrehajtási jog megítélése a kielégítési kategóriába sorolhatóságot illetően azonos. A "b" kielégítési kategóriába tartozó különböző tartalmú jogokat illető lényeges különbséget az jelenti, hogy a zálogjogot, óvadékot, mint biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább 6 hónappal kell kikötni ahhoz, hogy a követelést a "b" kielégítési kategóriába lehessen sorolni, míg a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni.
Az adott ügyben a felszámoló által a "b" kielégítési kategóriába sorolt valamennyi hitelezői igény megfelelt a "b" kategóriába soroláshoz szükséges feltételeknek, hiszen a T. Bt. jogelődjének jelzálogjoggal biztosított követelését a felszámolási eljárás megindításának (1997. július 15.) időpontja előtt több mint 6 hónappal, 1996. február 9-én kötötték ki és a jogelőd végrehajtási jogát is bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba 1997. július 28-án, a felszámolás kezdő időpontja - 1998. július 6-a - előtt.
Az M. K. Rt. jogutód hitelező végrehajtási jogait pedig 1997. május 8-án és 1997. augusztus 5-én, tehát ugyancsak a felszámolás kezdő időpontja előtt jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.
Azt, hogy az azonos zálogtárgyat terhelő több zálogjog kielégítését milyen sorrendben kell a felszámolónak végrehajtania, a Ptk. 263. §-ának (2) bekezdése alapján kell meghatároznia. Ennek során már nem annak van jelentősége, hogy a zálogjogot mikor kötötték ki, hanem - az adott ingatlan-nyilvántartási bejegyzésekre vonatkozóan még irányadó 1972. évi 31. tvr. (Iny. tvr.) 19. §-ának (1) bekezdése szerint - annak, hogy a G. H. Kft. jogelőd hitelező jelzálogjogát mikor jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.
A Ptk-nak az eljárásbeli jelzálogjog keletkezésekor és bejegyzésekor hatályos 260. §-ának (1) bekezdése ugyanis azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ingatlant terhelő zálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a zálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
Kétségtelen, hogy a T. Bt. hitelező jogelődjének jelzálogjogát az ingatlan-nyilvántartásban széljegyeztették a csatolt okirati bizonyíték szerint már 1996. május 6-án. Tény azonban, hogy a jelzálogjog bejegyzésére csak 1998. február 19-én került sor. (A széljegyzéssel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében - Pl. a Bírósági Határozatok 2000. évi 3. számában közzétett 122. számú eseti döntésében - kifejtette, hogy a széljegy nem jelenti valamely jognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, hanem csupán arra szolgál, hogy az alapját képező beadvány beérkezésének időpontját és megtörténtét jelezze. Ezen kívül a széljegyhez semmilyen egyéb joghatás nem fűződik.) Ebből következően a felszámolónak a jelzálogjoggal biztosított "b" kielégítési kategóriás követelést is a bejegyzés időpontja alapján kell figyelembe vennie a Ptk. 263. §-ának (2) bekezdése szerinti kielégítési sorrend felállításakor, illetőleg az új közbenső mérleg és mellékletei elkészítésekor.
A felszámoló által készítendő új közbenső mérleg és jelentés a hitelezőkről készítendő kimutatást és a részleges vagyonfelosztási javaslatot is szükségképpen érinteni fogja, amelyek elkészítésére az elsőfokú bíróságnak - megfelelő határidő biztosításával - a felszámolót fel kell hívnia.
A fent kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6.§-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felszámoló által készített közbenső mérleget elutasította. (Legf.Bír. Fpk.VI.31.111/2000. sz.)
* Az 1972. évi 31. törvényerejű rendeletet azt 1997. évi CXLI. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.
** A 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendeletet a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.