adozona.hu
BH+ 2002.8.411
BH+ 2002.8.411
A rendes felmondás jogszerűségéhez elegendő a felmondásban közölt egyik indok valósága is [Mt. 89. § (2) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. október 15-én létesített az alperessel határozatlan időre szóló munkaviszonyt, először üzletkötőként, majd 1994. január 1-jétől beszerzési és logisztikai osztályvezetőként, 1998. január 1-jétől pedig a kiemelt vevőkkel foglalkozó értékesítési osztály vezetőjeként dolgozott.
A felperes munkaviszonyát az alperes az 1998. március 9-én kelt intézkedésével 35 nap felmondási idő figyelembevételével 1998. április 13-ával rendes felmondással megszüntette és a felmondási idő teljes t...
BH+ 2002.8.411 A rendes felmondás jogszerűségéhez elegendő a felmondásban közölt egyik indok valósága is [Mt. 89. § (2) és (3) bek.].
A felperes 1992. október 15-én létesített az alperessel határozatlan időre szóló munkaviszonyt, először üzletkötőként, majd 1994. január 1-jétől beszerzési és logisztikai osztályvezetőként, 1998. január 1-jétől pedig a kiemelt vevőkkel foglalkozó értékesítési osztály vezetőjeként dolgozott.A felperes munkaviszonyát az alperes az 1998. március 9-én kelt intézkedésével 35 nap felmondási idő figyelembevételével 1998. április 13-ával rendes felmondással megszüntette és a felmondási idő teljes tartamára mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól. A felmondást az alperes az Mt. 89. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felperes munkaviszonyával kapcsolatos magatartásával indokolta. Nevezetesen a felperes "Sorozatosan megszegte felettese instrukcióit, feletteseivel szemben tanúsított magatartása figyelmeztetés ellenére (írásban 1998. február 26.) elfogadhatatlannak minősült. Nem tett eleget a megadott időpontokban való megjelenési kötelezettségeinek sem, sorozatosan elkésett az előre egyeztetett időpontokról, illetőleg előfordult, hogy azokon indokolás nélkül nem jelent meg. Magatartása - különös tekintettel beosztására - akadályozza a társaság működését és a megjelenéssel, viselkedéssel kapcsolatos általános fegyelmet, munkamorált".
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, amelyben a felmondás jogellenességének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével a jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felmondásban közölt indok túl általános, a munkahelyen tanúsított magatartásával nem hozható okozati összefüggésbe. A munkavégzés szabályait soha nem szegte meg, a felettese utasításait végrehajtotta. Utalt arra, hogy a munkáltató intézkedését az 1998. március 9-ei értekezletről való késése váltotta ki, amelyet azonban más munkavállalók esetében az alperes csupán prémiumcsökkentéssel büntetett. Álláspontja szerint az alperes intézkedése vele szemben diszkriminatív, és visszavezethető arra, hogy korábban az alperes egyoldalú munkaszerződés módosításra irányuló törekvését először visszautasította.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a felmondásban közölt indokok valósak és okszerűen alátámasztják a munkaviszony megszüntetését.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott és megállapította, hogy az alperes felmondása jogellenes. Kötelezte az alperest, hogy a felperes részére 1 660 000 forint végkielégítést, 968 333 forint elmaradt munkabért, valamint ezeknek az 1998. május 2-ától számított késedelmi kamatát és 120 000 forint perköltséget, valamint az állam javára 268 920 forint eljárási illetéket fizessen meg. A felperes ezt meghaladó elmaradt munkabér iránti igényét elutasította.
A széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján megállapította, hogy az alperes a felmondási indok valóságát csak részben, az értekezletről történő késés tekintetében bizonyította. Az alperes a felperes magatartását érintő egyéb kifogásait sem a felmondásban, sem az eljárás során nem fogalmazta meg egyértelműen és világosan, a kifogásolt viselkedés konkrétumaira vonatkozóan - a felperes által elismert késés kivételével - alperesi állítás nem hangzott el. Mindezek alapján a bíróság nem találta bizonyítottnak azt a következtetést, hogy a felperes a magatartásával a társaság működését akadályozta, illetőleg befolyásolta a munkamorált, és az sem nyert bizonyítást, hogy a felperes a késésével a felettesét provokálni szándékozta volna.
Az alperes a perben új felmondási okként hivatkozott a felperes vezetői alkalmatlanságára, amelyet azonban a bíróság az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltakra figyelemmel elfogadni nem tudott. Ugyanakkor nem találta bebizonyítottnak az alperes részéről a rendeltetésellenes joggyakorlást sem. Mindezekre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a perben bizonyított felmondási ok a munkaviszony megszüntetésének szükségességét nem támasztja alá.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte. A fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytelenül, egyoldalúan értékelte. A felmondás indokolása szerint a felperesnek a feletteseivel szemben tanúsított magatartása figyelmeztetés ellenére elfogadhatatlannak minősült. A felperes által betöltött munkakör kiemelt anyagi feltételekkel járt és ennek megfelelően alakultak a vele szemben támasztott követelmények is. A felperes a feletteseivel való kommunikációt és a velük szemben tanúsítandó magatartási követelményeket sértette meg, amikor feltűnően nyugodt, valójában kihívóan flegmatikus viselkedésével az értekezletek nyilvánossága előtt szembe szállt az ügyvezető igazgató tekintélyével. Ezen túlmenően a késések az alperes javára kifejtett tevékenységgel nem magyarázhatók, ugyanakkor az értekezleten pontosan megjelent munkatársakat a munkájukhoz való mielőbbi visszatérésben akadályozta.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét megváltoztatta, a keresetet teljes egészében elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperesnél az úgynevezett osztályszintű értekezleteket hetente egyszer, azonos időpontban, az osztályvezetői értekezleteket pedig havonta tartották. Ez utóbbiaknál a következő értekezlet időpontját elhatározták vagy más módon tájékoztatták az érintetteket. 1997. június 14-én az alperes a prémiumfeladat kiértékelése során a felperessel folytatott beszélgetés eredményeként írásban rögzítette, hogy a késéseket azonnali határidővel szüntesse meg. Az iratot a felperes aláírta. Az 1998. február 26-ai írásbeli figyelmeztetés azt tartalmazta, hogy a 9 órára összehívott vállalati értekezleten a felperes nem jelent meg, továbbá már többször előfordult, hogy az értekezletről távol maradt, késései sorozatosak és a szóbeli figyelmeztetés ellenére a magatartásán nem változtatott. Az 1998. március 9-ei értekezletről azért késett el, mert munkatársaival egy fontos munka kapcsán munkamegbeszélést tartott.
Az így kiegészített tényállás alapján és a tanúvallomásokat figyelembe véve a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesnek a munkaértekezletről való többszöri vezetői figyelmeztetés ellenére történt késései alapot adnak az Mt. 89. §-a szerinti rendes felmondás alkalmazására. A felperes a munkahelyi vezetők szóbeli és írásbeli figyelmeztetései ellenére rendszeresen késve jelent meg a munkaértekezleteken. Bebizonyosodott, hogy a munkafegyelmet sértő magatartást a munkáltató nem tűrte el. Minderre figyelemmel a felmondás azon indokai, hogy a felperes a felettesei utasításait, illetve a megadott időpontban való megjelenési kötelezettségét sorozatosan megszegte, a munkaviszony megszüntetésére tett intézkedést okszerűen alátámasztják. A szoros alá- fölérendeltséget jelentő munkaviszonyban - tekintettel az alperesnél követett gyakorlatra is - a felperes nem hagyhatta figyelmen kívül a munkahelyi vezetők utasításait és egyes munkaköri feladatok elvégzésének sürgősségére hivatkozva nem szeghette meg a munkaviszonyból származó más kötelezettségeit. A munkafegyelmet vezetői figyelmeztetés ellenére sorozatosan sértő munkavállalói magatartás, illetve mulasztás miatt kiadott rendes felmondás nem jogellenes, ha a munkavállaló a munkáját egyébként kifogástalanul végzi.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság határozatának helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Mt. 89. §-ában foglaltakat. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem tett eleget az Mt. 89. § (4) bekezdésében foglaltaknak, a felmondás indokát nem jelölte meg pontosan, illetőleg egy indokot kétszeresen rögzített. Az alperes az eljárás során olyan tényeket és körülményeket kívánt bizonyítani, amelyek a felmondási indokolásban nem szerepeltek. Vitatta a felmondásban közöltek okszerűségét, miután a késés miatt egyedül csak vele szemben alkalmazták a munkaviszony megszüntetését. Az ügyvezetőnek az a kijelentése, hogy a késők legközelebb állva fognak részt venni az értekezleten, azt jelzi, hogy a késést "kicsit atyai humoros szigorral" kezelték és ez alól csak esetében tettek kivételt. Vitatta, hogy a társaság működésének zavarása bebizonyosodott volna az eljárás során.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a jogerős ítélettel megállapított tényállást nem támadta, ezért az a Legfelsőbb Bíróságot köti [Pp. 275. § (1) bekezdés].
Az Mt. 89. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató köteles a felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A (3) bekezdés előírja, hogy a felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
Az alperes a felmondását a felperesnek a munkaviszonyával kapcsolatos magatartásával indokolta: sorozatosan megszegte a felettese instrukcióit, a feletteseivel szemben tanúsított magatartása figyelmeztetés ellenére elfogadhatatlannak minősült; nem tett eleget a megadott időpontokban való megjelenési kötelezettségeinek sem, sorozatosan elkésett az előre egyeztetett időpontokról, illetőleg előfordult, hogy azokon indokolás nélkül nem jelent meg. A magatartása - különös tekintettel a beosztására - akadályozza a társaság működését és a megjelenéssel, viselkedéssel kapcsolatos általános fegyelmet, munkamorált.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes a különböző értekezletekről a figyelmeztetések ellenére rendszeresen elkésett, illetőleg 1998. február 26-án arról bizonyíthatóan távol maradt.
A felmondás ezen indokának valósága mellett a perben az eljárt bíróságoknak azt kellett eldönteniük, hogy a késések okszerűen megalapozzák-e a felperes munkaviszonyának felmondással történő megszüntetését.
A bizonyítékok értékelésénél figyelembe kellett venni, hogy az alperes erőfeszítéseket tett a késések visszaszorítására, és a magas beosztású munkakörben dolgozó felperest a megbeszélt időpontok betartására bizonyítottan többször felhívta. A felperes olyan körülményre nem hivatkozott, amely a megjelenésben ténylegesen, rajta kívül álló okból akadályozta. A munkatárssal való munkamegbeszélés ugyanis ilyennek nem tekinthető.
A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a felmondás jogszerűségéhez elegendő a felmondásban közölt egyik indok valósága is, ezért a jogvita elbírálását érdemben nem befolyásolta, hogy az alperes a társaság működésének akadályozását a perben nem bizonyította. Ugyanakkor nem vitatható, hogy a felperesnek a figyelmeztetések ellenére tanúsított magatartása a megjelenéssel és viselkedéssel kapcsolatos általános fegyelmet és munkamorált veszélyeztette.
A másodfokú bíróság a tényállásból okszerű következtetést vont le, az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, amelynek megváltoztatására a Legfelsőbb Bíróság kellő alapot nem talált, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás költségéről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az illeték viseléséről a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.454/2000. sz.)