adozona.hu
BH+ 2002.7.357
BH+ 2002.7.357
Közalkalmazott esetében a munkáltatónak a felmentési idő megállapításakor nemcsak a felmentő jognyilatkozatot megtevő munkáltatónál jogviszonyban töltött időt kell beszámítnia, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint a korábbi munkáltatóknál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősülő időtartamokat is. Ennek alapján jogszerző időnek minősül nemcsak a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál korábban közalkalmazotti, vagy munkaviszonyban eltöltött
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratok szerint a felperes 1991. február 15-ével létesített határozatlan időre szóló munkaviszonyt gazdaságvezetői munkakörben az alperes intézménynél, amely 1992-ben a közalkalmazotti törvény életbelépésével közalkalmazotti jogviszonnyá alakult. A munkáltató 1992. december 31-ei besorolása szerint 1992. július 1-jén a felperes közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje 12 év 4 hónap 18 nap volt. A felperes részére 1999. július 16-án kiadott felmentő intézkedés szerint a felperes közalka...
BH+ 2002.7.357 Közalkalmazott esetében a munkáltatónak a felmentési idő megállapításakor nemcsak a felmentő jognyilatkozatot megtevő munkáltatónál jogviszonyban töltött időt kell beszámítnia, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint a korábbi munkáltatóknál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősülő időtartamokat is. Ennek alapján jogszerző időnek minősül nemcsak a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál korábban közalkalmazotti, vagy munkaviszonyban eltöltött idő, hanem a köztisztviselőket, valamint a bíróságnál és ügyészségnél alkalmazásban töltött idő is [1992. évi XXXIII. tv. 87. § (2) bek.]
A periratok szerint a felperes 1991. február 15-ével létesített határozatlan időre szóló munkaviszonyt gazdaságvezetői munkakörben az alperes intézménynél, amely 1992-ben a közalkalmazotti törvény életbelépésével közalkalmazotti jogviszonnyá alakult. A munkáltató 1992. december 31-ei besorolása szerint 1992. július 1-jén a felperes közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje 12 év 4 hónap 18 nap volt. A felperes részére 1999. július 16-án kiadott felmentő intézkedés szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 1999. október 17. napjával felmentéssel megszüntették, felmentési ideje három hónap, amelyen belül 1999. szeptember 1. és október 17. közötti időre a munkavégzési kötelezettség alól mentesítették. Az intézménynél fennálló kilenc éves közalkalmazotti jogviszonyát figyelembe véve négy havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítésre való jogosultságát állapították meg.A felperes az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a felmentés jogellenességét, alkalmazza a jogellenesség miatt az alperessel szemben a Kjt. 34. §-ának (4) és (6) bekezdésében foglalt jogkövetkezményeket, mert a jogviszonya helyreállítását nem kérte. Perköltséget igényelt. A módosított keresetében hivatkozott arra, hogy a közalkalmazotti jogviszonyának időtartamát is helytelenül állapították meg, ezért öt havi felmentési idő és hat havi végkielégítés illette volna meg, igényelte továbbá harminc éves jubileumi jutalmának és a 13. havi illetmény arányos részének a megfizetését. Ez utóbbiakra vonatkozóan a felek egyezséget kötöttek, ezeket az összegeket a felperes számára az alperes megfizette.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét és az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes által kiadott felmentés indokolása valós volt, az intézmény önálló gazdálkodási tevékenységét a fenntartó megszüntette. A felperes a számára felajánlott élelmezésvezetői munkakört nem fogadta el.
Kifejtette, hogy a munkáltató helytállóan határozta meg a felperesnek járó végkielégítés és a felmentési idő tartamát is. A felperes 1991. február 16-ától 1999. október 17-ig volt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, ez 8 év 8 hónap 1 napnak felel meg, eszerint csak három havi végkielégítés illette volna meg, ezzel szemben négy havi végkielégítést kapott. Ugyancsak az előírásoknak megfelelően állapította meg a munkáltató a Kjt. 33. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes felmentési idejét a közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje alapján három hónapban.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, annak megállapítását, hogy a közalkalmazotti jogviszonya 19 év 8 hónap és 5 nap. Kérte az alperest kettő havi felmentési időre járó munkabére, valamint a végkielégítéséből jogalap nélkül levont másfél havi illetménye: 85 230 forint jogcímén, összesen 198 870 forint és ezen összeg kamatainak megfizetésére, továbbá a perköltség viselésére kötelezni. Álláspontja szerint a Kjt. 87. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a megelőző jogviszonyait is figyelembe kell venni a közalkalmazotti jogviszonya idejének kiszámításánál.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 198 870 forintot, ebből bruttó 85 230 forint után 1999. november 29-ig, 113 640 forint után 1999. augusztus 31. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatot. Leszállította a felperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét, és kötelezte az alperest másodfokú perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperes igazgatója az 1999. november 10-én kelt fizetési felszólításában felhívta a felperest, hogy nyolc napon belül fizessen vissza a felvett munkabéréből másfél havi összeget, mint jogalap nélkül felvett munkabért. Felszólítását azzal indokolta, hogy a felperes a felmentő határozatban megjelölt időben munkára nem jelentkezett, munkát nem végzett, ugyanakkor a T. által átutalt összeget felvette. Kiegészítette a tényállást azzal is, hogy a felperesnek az Ny.-i Kórháznál 1970. március 16-ától 1973. augusztus 31. napjáig, továbbá a Ny.-i SZTK-nál 1976. február 18-ától 1983. szeptember 7. napjáig fennálló munkaviszonya közalkalmazotti jogviszonynak minősül. Az ekként kiegészített tényállás alapján a Kjt. 1. §-ának (1) bekezdése, illetve 87. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya meghaladja a 19 évet. Ehhez képest a Kjt. 33. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján további kettő hónappal meghosszabbodik a felperes felmentési ideje. Ennek megfelelően kötelezte az alperest további két havi felmentési időre járó elmaradt illetmény kifizetésére. Megállapította, hogy a munkaügyi bíróság mulasztott, amikor a felperesnek a végkielégítésből levont munkabér visszafizetésére irányuló kereseti kérelmét nem bírálta el. A megyei bíróság álláspontja szerint az Mt. 161. §-ának (1) bekezdése, illetve a Vht. 65. §-a (4) bekezdése alapján végrehajtási záradékkal ellátott fizetési felszólítás hiányában az alperes jogellenesen vonta le a felperesnek járó végkielégítés összegéből a bruttó 85 230 forintnak megfelelő nettó 47 824 forint összeget.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes a két hónappal meghosszabbított felmentési időre járó 113 640 forint és kamata megfizetése alóli mentesítését kérte, továbbá a felperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalását. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 206. §-ában, valamint az Mt. 209. § (1) bekezdésében foglaltakat. A felperes 1991. február 16-a előtt egyéni vállalkozó volt, nem áthelyezéssel került az alpereshez, ezt megelőzően is ő mondta fel a munkaviszonyát, ezért e jogviszonyokat közalkalmazotti jogviszonyként nem lehet figyelembe venni.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kjt. 87. §-a (2) bekezdésének a) pontja azzal összefüggésben, hogy a törvény hatálybalépésével a hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatottak munkaviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át, kimondta, hogy közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltatónak a felmentési idő megállapításakor - ellentétben a Munka Törvénykönyve szabályaival -, nemcsak a felmentő jognyilatkozatot megtevő munkáltatónál jogviszonyban töltött időt kell beszámítania, hanem figyelembe kell vennie a Kjt. 87. §-ának (2) bekezdése alapján a korábbi munkáltatóknál eltöltött közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősülő időtartamokat is, s ezeket kell összeadnia. Ennek alapján jogszerzőnek minősül nemcsak a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál korában közalkalmazotti, vagy munkaviszonyban eltöltött idő, hanem a köztisztviselőként, valamint a bíróságnál és ügyészségnél alkalmazásban töltött idő is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. (Legf. Bír. Mfv. II. 11.194/2000. sz.)